Rádió

Pufogás, durrogás

Forradalmi emlékmagazin a Kossuthon

Interaktív

„Minden igaz, meg persze az ellenkezője is, de azért főleg minden” – habár ez a mottó Kemény István Kedves Ismeretlen című, a ’80-as évekről szóló (melegen ajánlott) regénye előtt áll eredetileg, kicsit megint olyan időket élünk, hogy bármi elé (mellé, felé) oda lehetne írni. Sőt oda is kéne. Boltajtóba, metróaluljáróba, autópálya széli óriásplakátra, gyors telepítésű drótakadályra, hogy még egyszer ki ne mehessen a fejünkből.

Például most kiszivárgott, hogy a Kossuth rádiót megreformálják, mármint megszüntetik, csak ezt csúnya így kimondani, szóval maradjunk a reformnál, és hát, ugye, a neve ugyanaz marad, tehát senki egy szót sem szólhat. Megreformálják, mégpedig bevált (de még mennyire bevált) módszer szerint: mint az M1-et, végül is ugyanaz a cég, ugyanaz az ország. Hírrádió lesz, mondják, nem mintha ilyen nem lenne már, hasonló előjellel (vö. Inforádió), de hát biztosan erre van szükség.

A magazinműsorok meg mennek át a Bartókra. Vagyis a Bartókot is megszüntetik lényegében, de ezt is csúnya kimondani, szóval megreformálják felelős döntnökök, a komolyzene úgyis csak, tudjuk, kiknek való.

Ám mindebből egy szó sem igaz, vágta rá az ellenkezőjét az MTVA, és még jól rá is koppintott a sok kis okvetetlenkedő orrára, mondván: „mint ahogy eddig, úgy a jövőben is a közmédiában történő innovációkat – amint aktuálissá válnak – saját felületeinken kommunikáljuk”. Innováció. Hát így. A Bródy utcai madarak azonban továbbra is azt csiripelik az ónos esőben, hogy „minden igaz, meg persze az ellenkezője is, de azért főleg minden”.

Ilyen körülmények között bedobni a közrádió apadó medencéjébe egy Szabadság népe című műsort pikáns ötlet. Két hete, a műsor indulásakor azt hittük, majd arról beszélünk, hogy milyen ritkán indul új magazin, pedig mennyire sokrétű műfaj lehetne ez. Erre ma már ott tartunk, hogy a Kossuth kilöki az összes magazint a zenétlenített Bartók parkolópályájára március 15-étől (ez is de szép szimbólum lehetne). Persze olvassuk, hogy ez nem igaz, de ha mégis az lenne, akkor a rádióreform igazi mártírjaiként gondolnánk a műsorkészítőkre, akik az utolsó pillanatig történelmi magazint akartak gyártani.

Idén ünnepeljük az 1956-os forradalom 60. évfordulóját. Amiről ironikus módon mindenkinek sokkal inkább az 50. ugrik be, mint maga a forradalom, de hát ilyen ez az emlékezet, rövid. És hiába van még csak január, máris szorgalmas kormánybiztosok biztosították a népet arról, hogy a 60. sokkal szebb lesz, mint az 50. És hát legyen is úgy, vagy ki mondja, hogy ne?

A Szabadság népe ehhez adná a könnyen fogyasztható, de komolyan megdolgozott magazinhátteret. Tulajdonképpen nem is rosszul, habár egyelőre a koncepció nem látszik kitüremkedni belőle, még akkor sem, ha minden adás elején elmondják, hogy szó lesz az előzményekről, az eseményekről és résztvevőkről, illetve a következményekről. A Szabadság népe messziről indít, és rögtön nagytotálban: Marton Adrienn műsorvezető kérdéseire a Veritas Intézet kutatója, Ujváry Gábor ismerteti (alapszinten, de nem unalmasan) a Molotov–Ribbentrop-paktum hatását a kelet-európai történelemre. Nem ő mondja, de ebben a beszélgetésrészben hangzik el egy felvetés, hogy ha a forradalmárok tudtak volna a titkos záradékról, valószínűleg nem bíztak volna a szovjetek kivonulásában. Ami lehetne igaz, „meg persze az ellenkezője is”.

A műsor belső struktúrája szerint vannak állandó rovatok („Kik érted haltak” 1956, 12 forradalmi nap, illetve Napló), meg egyszeri nagyobb témák, legutóbb a Molotov–Ribben­t­rop-paktum, illetve Vorosilov marsall portréja – ami azért vicces, mert a Vorosilovot bemutató Baráth Magdolna tulajdonképpen azt mondta, hogy a veterán marsallnak sok köze nem volt a mi forradalmunkhoz, azon kívül, hogy szerinte is jól le kellett verni a lázongást. De tény, hogy ő is akkor élt.

Az utolsó rész volt tulajdonképpen a leginformatívabb, Csics Gyula 12 éves budapesti lakos naplórészlete ’56. október 24-éről. Azt mondja (Bánszki Balázs szép reszelős gyerekhangján): „Kitört a forradalom. Puffogásra, durrogásra ébredtem.” Mit is tehetnénk hozzá? A szabadság népe mi vagyunk, szóljon (szól is) az Egmont-nyitány.

Szabadság népe, Kossuth rádió, január 14.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.