Krusovszky Dénes

Monty Pythonék Gyalog galoppja egy emlékezetes párbeszéddel kezdődik, amelynek tárgya, hogy vajon szerezhetett-e Arthur király segédje két tököt a lódobogás imitálásához, hiszen azon a zord vidéken, ahol járnak, nem terem meg ilyesmi, viszont a vándorfecske sem hozhatta, mert az nem bírja el, az afrikai fecske ugyanakkor, ami elbírná, nem vándormadár.

Valljuk be, ordító álnaivság lenne éppen október 23-a kapcsán számon kérni függetlenséget, körültekintést, józan észt és felkészültséget, egyszóval a közszolgálatiságot a közszolgálati rádión, ám a Kossuth ünnepi műsora még akkor is egy klicskói vagy - hogy ne legyünk ennyire kozmopoliták - kokói pofonnal ért fel nagyjából, ha már rég leszámoltunk minden reményünkkel.

Általában azokat a dolgokat csodáljuk a legjobban, amiket nem értünk, és mivel alig értünk valamit, rengeteg csodálatra méltó dolog vesz körbe bennünket. Például arról, hogy az elemi részecskék tömegét meghatározó szubatomi részecske micsoda, halványlila fogalmunk sincsen.

"Hogy engem lássál, nézd meg, kedves, a kertet" - ezzel a verssorral indul a Tér-Idő adása, s az egész műsorral kapcsolatban az egyetlen hiányérzetünk is itt lehet, mivel nem tudjuk meg a szerző nevét (megfejtés: Lesznai Anna Egyszerű dala).

A Narancs szakmai sikerlistáján egyetlen könyv sem aratott még olyan fölényes győzelmet, mint Borbély Szilárd regénye. Kritikánkból is kiderül, mi a példátlan lelkesedés oka.

Elfriede Jelinek nyilatkozott úgy egyszer - Egy sportdarab című műve kapcsán -, hogy igazából nem is a sport iránti lelkesedés keseríti el, abszurd is lenne egy ilyen szinten elterjedt jelenség miatt keseregni, mondta, hanem az a tény, hogy miközben a sportban elért eredményeket oly sokan magasztalják, az intellektuális vívmányokat a többség elutasítással és megvetéssel szemléli. Mit is tehetnénk ehhez hozzá mi, a gombamód szaporodó stadionok és az egyre inkább burjánzó kultúraellenesség országának polgárai?

"Minden, ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra, de minden, ami kétszer megtörtént, bizonyosan megtörténik harmadszor is" - halljuk némi sejtelmes dobolás meg furulyázás után a műsor legelején az arab bölcsességet, amit magunk is csak megerősíteni tudunk, habár tapasztalataink nem történelmi léptékűek.

A szuperközelik és szuperlassítások, az élőbbnél is élőbbnek tűnő HD-közvetítések idején rádión követni a sporteseményeket: különleges élmény.

Nem, Pilinszky János egyáltalán nem erre gondolt, amikor remekbe szabott versét megírta, ő egy másfajta mélypontot és másfajta ünnepélyt vizionált, mégis, ebből a szempontból is elgondolkodtatóak sorai: "Ki mer / csukott szemmel megállani / ama mélyponton, / ott, ahol / mindíg akad egy utolsó legyintés, / háztető, / gyönyörü arc, vagy akár / egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat?"

A "legdebrecenibb költő" - ahogy Németh László nevezte - a magyar lírikusoknak abba a talán nem is olyan szűk csoportjába tartozik, akiknek nemcsak a sorsa volt rettenetesen nehéz, hanem a személyisége is.

Állatkertnéző és vidámparki nosztalgiázás Debrecenben, az augusztusi kánikula idején.

Nem azért foglalkozunk ezzel a műsorral, mert a bulvár révén szeretnénk olvasottságunkon javítani, ellenben a vidéki rádiók ügyét fontosnak tartjuk, s ha egy ilyen csatorna jelentkezik Dekoltázs címen női magazinnal, azt nem hagyhatjuk figyelmen kívül.