Könyv

A lassú erózió

Rácz Péter: Az alvó testről

Könyv

Ha van takarékos költészet, Rácz Péteré minden bizonnyal az. És nem is elsősorban azért, mert az elmúlt harminc évben mindössze öt verseskötetet publikált, sokkal inkább azért, amilyen óvatosan használja a szavait (mintha valóban el lehetne használni őket), amilyen türelemmel megközelíti tárgyát, és amilyen visszafogottan nyilatkozik a legmegrendítőbb tapasztalatokról is – tehát nem annyira mennyiségi, mint minőségi értelemben érdemes itt takarékosságról beszélni.

Rácz lírája a kezdetektől a szemlélődésben találja meg a maga vershelyzeteit, a kint és a bent között megtorpanva félúton, ott, ahol egy pillanatra felvillan a rálátást lehetővé tevő rés az önmagába zárt én és az azt körül­vevő, már-már fenyegetően idegen külvilág között. Elég csak felidézni némelyik korábbi kötetének címét: Szemtől szembe ültetés; Önarc; Remélem, belátnak. És Az alvó testről is valami hasonlót jelez, minthogy az öntudatlan, álombéli test önmagában a halott, üres test képét előlegezi meg. A szép cím ugyanakkor félrevezető is kicsit, hiszen hangzásra beleillik egy ma talán divatos és jellegzetes, testproblematikát boncolgató vonulatba (hogy csak Rácz ki­adójának két közelmúltbeli könyvére utaljunk: Borbély Szilárd: A Testhez, Csobánka Zsuzsa: A hiányzó test). Csakhogy maguk a szövegek ettől az iránytól (is) távolságot tartva folytatják makacs tudatossággal a korábbi kötetek sajátos, lassú sodrású szemlélődését, ami egyre inkább úgy néz ki, mint egy hosszan elnyújtott, nem kevés önismeretről és önmérsékletről árulkodó elvont gyászmunka. Hiszen minden, ami él, folyamatosan pusztul, s ha kellő türelemmel elég időt szánunk az egyes dolgok szemügyre vételére, ezt a lassú eróziót vesszük majd észre, bármire is nézzünk. Akár önmagunkra is – Rácz versbéli beszélőjének épp az az egyik legjellegzetesebb tulajdonsága, ahogyan a saját elmúlását veszi körbe rezignált, de végtelenül személyes, már-már vallomásosan alanyi kommentárokkal. Ebben a szövegvilágban nem a tragikus húrok pengetése visz el a végső dolgok kimondásáig, sokkal inkább egy lefojtott, határozottan kézben tartott, s talán éppen ezért némiképp otthonosnak is ható melankolikus szólam. Vagy ahogy az ugyancsak beszédes című kintről nézedben mondja: „véletlenül lett a tied / mindez, s lám, / mióta nem felejted”.

A kötet hetvenhat verse egyébként négy római számmal jelölt, külön cím nélküli ciklusba rendezve áll előttünk, és lényegében az elsőtől az utolsóig nagyjából ugyanabban a hangütésben szólal meg mind, mint ahogy formailag is körülbelül ugyanahhoz a (nagy ritkán egy-egy rímmel vagy szójátékkal, ritmizált szakasszal kiegészített) szabadvers-típushoz tartoznak, amit Rácz korábbi köteteiből is ismerhetünk. Mégsem válik önismétlővé ez a líra, ahogy unalmassá vagy belterjessé sem, sőt, a sok hasonló karakterű szövegből álló ciklusszerkezetből kiugrik egy-egy emlékezetesebb, akár a kötet kontextusából kiragadva is érvényes darab. Ezek egy része az elmúlással kapcsolatos személyes tapasztalatokról vagy félelmekről beszél (fakadjanak bármilyen banális forrásból is), mint az emlékezetem vagy a tigris, illetve az egész kötet legszemélyesebb, szinte zavarba ejtően közvetlen hangon megszólaló verse, a Levél. „Nem lesz rózsás semmiképpen sem a jövő” mondja ez utóbbiban, s a kijelentés, ami itt még a politikai helyzet kritikájaként hangzik el, lassan átfordul a személyes betegségtörténet elmesélésébe.

A versek egy másik jellegzetes vonulata a párkapcsolati lét szín­falak mögötti szférájából tudósít, mint az én elmegyek te mindjárt itt hagysz, vagy az egy kapcsolat kezdete és vége. A harmadik csoportba pedig tulajdonképpen azok a szövegek tartoznak, amelyek az előző kettőt kombinálják, s azok hangjába beoltanak némi elégikus, múltidéző ízt. A kötet legszebb versei tartoznak ide, mint például a fakéregbe mélyedő ruhaszárító drót régi képét felidéző, s azt a személyes sors értelme­zéséhez segítségül hívó a ránőtt kéreg foglya: „nézésed nem ivódott-e / a bőre alá mint a drót // ami már régen nincs meg / csak éppen azóta is lehajolsz / hogy elmenj alatta”. Illetve a Most berendezem, ami a kezdő sortól („Most berendezem hátralévő életem.”) az elvaduló kert hosszan kibontott képén keresztül jut el a vers­zárlatnak a maga egyszerűségében is gyomorszorító álomvíziójáig: „Hogy hol végzem? Még nem tudom. / Álmomban néha felmerül valami kacaj, / bozontos szakáll, árva csend. / Ez volna az?” Rácz Péter lírája épp akkor válik átélhetően erőteljessé, amikor ezeken a magaslati pontokon, mintegy saját elbizonytalanodásába visszahúzódva nyitva hagyja a kérdéseket.

Kalligram, 2014, 116 oldal, 2000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Mindent megértve

  • - minek -

Sok tekintetben szabálytalan Beth Gibbons élete és pályafutása, ugyanakkor a néha szokatlan fordulatok sok mindent elárulnak a sikerek, de a visszavonultságban eltöltött időszakok értelméről, titkairól is.

Palackposta

A magyarországi holokauszt 80. évfordulójára összeállított kiállítás több, bár nem feltétlenül eltérő nézőpontot és értelmezést rendel egymás mellé.

A létezés sötét ünnepe

  • Kiss Annamária

Perovics Zoltán színháza a megalapítástól kezdve, vagyis már a 90-es évektől kutatja a hiteles színházi jelenlét mibenlétét.

Végtelen frontok

Új frontot nyitott az orosz hadsereg május 10-én Harkivtól északra. Az ukrán védelmet felkészületlenül érte a támadás, sokan a katonai és a politikai vezetést hibáztatják, az elemzők pedig az orosz szándékot igyekeznek megérteni.

Kifelé legény

Törökország a Közel-Kelet nagy játékosa, senki sem nézheti levegőnek – legalábbis ezt üzenné Ankara serény külpolitikája. Ám a külvilág felé mutatott erős ország képe egyre hamisabb. A belső problémák lassan felemésztik az elnök rendszerét.

 

A holnap pajzsa

  • Szabó Attila

Az új európai uniós médiatörvényről, az EMFA-ról (European Media Freedom Act), s arról, hogy hozhat-e az elfogadása bármi jót Magyarország számára, e lap hasábjain nemrég Polyák Gábor írt figyelemfelkeltő, de lemondó hangvételű cikket. 

 

A többi dráma

Átalakítja a legendás drámatagozatos oktatást a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban a tankerület és az igazgató – utóbbi most fideszes önkormányzati képviselő lett. Az érintettek a szülői értekezleten hiába kérdeztek, hivatalos leveleikre sem kapnak választ.

„Passzívan tűrni kényszerülnek”

Akkugyárak melletti lakhatásról, kőbánya és függőhíd alatt „felejtett” emberekről, a rendeleti kormányzás salátatörvényeiről és az elmúlt évek jogalkotási gyakorlatának „mellékhatásairól” beszélgettünk a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda vezetőjével és munkatársával.

Mint a golyó

Győztes, de a saját elvárásaihoz és korábbi eredményeihez képest rosszabbul teljesítő Fidesz, egy néhány hónapja feltűnt párt vártnál is jobb eredménye, a parlamenti ellenzék látványos összecsuklása – első ránézésre erről árulkodnak a vasárnapi két választás számai. Pillantsunk rájuk másodjára is.