Rádió – MR1-Kossuth rádió

Istenfüggők – Határok nélkül – a kultúráról

Interaktív

Mire megtudjuk, hogy Gérard Depardieu-t könnyebb átugrani, mint megkerülni, már olyan magasan van az ingerküszöbünk, hogy erre szinte fel sem kapjuk a fejünket. Pedig mi csak egy laza kis szombat esti, határon túli kultúrkörképhez készültünk, a végén meg nemcsak a korpulens francia, akarom mondani orosz sztár testi valójához kerülünk közelebb, de a Szent Korona gyógyító erejéhez is.

A Határok nélkül címnek tehát legalább két olvasata lehetséges: egyrészt, ugye, az országhatáron túli területek magyar kulturális életére vonatkozik, de egyben azt is jelentheti, hogy ebben a műsorban aztán minden egyéb is elhangozhat, a józan ész határain innen és túl. A túlt reprezentálta rögtön a műsor elején Batta György felvidéki költő és publicista, aki a frissen indult Az Új Világrend: Gyógyítsatok! című folyóiratot jött el a stúdióba bemutatni. A lapot, melyet a Magyar Egészségügyi Társaság ad ki egy kötszergyár támogatásával, egyébként kereskedelmi forgalomban nem is lehet megvásárolni, de sebaj, mert nagyon szép dolgokról van benne szó. Tehát magára vessen, aki akadékoskodva esetleg felvetne olyasmit, hogy nem lenne-e érdemesebb valóban létező, forgalomban lévő, épkézláb tartalommal megtöltött újságokról beszélni. Van számos ilyen a szélrózsa minden irányában, igaz, azokban esetleg nincs szó a Békemenet lélekgyógyító hatásáról meg a Fidesz-kormány népességfogyást megállító szuperképességéről. Batta az álszerénységgel nem vív szélmalomharcot, rögtön azzal indít, hogy saját, Egy mondat a szeretetről című versét veszi elő, Illyés klasszikus költeményének mai, optimista párdarabjaként. Ugyanis, mint mondja, a mai világon már csak a mindenkiben bizonyára ott lapuló istenszeretet tud segíteni. Mindez a líra nyelvén: „Ahol szeretet van / Remény és jövő van”. Ki merne ezzel vitatkozni? Benkei Ildikó szerkesztő-műsorvezető például biztosan nem, sőt, előzékenyen felszolgálja Battának a következő divatos témákat: nemzeti összetartozás kontra trianoni nemzetvesztés, romlott jelen kontra dicső múlt, Szent Korona kontra nemzethalál, Fidesz-kormány kontra bármi más. Biztos az ilyesminek is kell hely a nap alatt, csak abban nem vagyunk biztosak, hogy épp egy közszolgálati kulturális műsor ezüstpapírja a megfelelő csomagolás.

false

Batta és Az Új Világrend árnyékában aztán a műsor hiába fordul épelméjű témák felé, még mindig az előző bejátszás visszhangzik a fülünkben. Kár, mert Balázs Attila temesvári színigazgató orgánuma és történetei is érdemesek lennének a figyelmünkre. Kifejezetten érdekes, amikor arról mesél magától értetődő egyszerűséggel, ahogy átjárta az erdélyi magyar és a román színházak közötti határokat. Sőt, azt sem mondja, hogy itt valódi határok volnának – úgy tűnik, hogy egy kellő tehetségi szint fölött a kulturális különbségek nem hátrányként, hanem igenis előnyként jelenhetnek meg, csak ezt nem szokás olyan nagy svunggal emlegetni, mint a nemzeti kizárólagosságot.

Nos, valahol itt jutunk el Depardieu-ig, aki nem csak a francia–belga–orosz–montenegrói (hisz a balkáni állam kulturális nagykövete is) együttélés hús-vér szimbólumaként, de egyben egykori önmaga erősen túlrajzolt karikatú­rájaként adta Szegeden a Háry János félhülye királyát. A különben szimpatikus rendező, Béres Attila ugyanakkor nagyot téved, amikor azt mondja, hogy Kodálynak és rajta keresztül a magyar kultúra egészének tesz szolgálatot Depardieu, amikor önnön celebsége szárnyaira veszi a zeneszerző nevét és népszerű dalműve címét. Körülbelül annyival lesz híresebb vagy érdekesebb Kodály a francia bohóc nevétől, mint amennyivel ügyesebb az észak-koreai kosárlabdacsapat Dennis „a Féreg” Rodman felbukkanásától. Persze a kultúra-népszerűsítés útjai is kiszámíthatatlanok, ám az nem derül ki, hogy erről a kérdésről mi a Határok nélkül stábjának a véleménye, sőt az egész műsor valahogy azt sugallja, hogy készítőinek a biztonság kedvéért inkább semmiről sincs véleményük.

MR1-Kossuth rádió, augusztus 30.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.