Rádió – MR1-Kossuth rádió

Istenfüggők – Határok nélkül – a kultúráról

Interaktív

Mire megtudjuk, hogy Gérard Depardieu-t könnyebb átugrani, mint megkerülni, már olyan magasan van az ingerküszöbünk, hogy erre szinte fel sem kapjuk a fejünket. Pedig mi csak egy laza kis szombat esti, határon túli kultúrkörképhez készültünk, a végén meg nemcsak a korpulens francia, akarom mondani orosz sztár testi valójához kerülünk közelebb, de a Szent Korona gyógyító erejéhez is.

A Határok nélkül címnek tehát legalább két olvasata lehetséges: egyrészt, ugye, az országhatáron túli területek magyar kulturális életére vonatkozik, de egyben azt is jelentheti, hogy ebben a műsorban aztán minden egyéb is elhangozhat, a józan ész határain innen és túl. A túlt reprezentálta rögtön a műsor elején Batta György felvidéki költő és publicista, aki a frissen indult Az Új Világrend: Gyógyítsatok! című folyóiratot jött el a stúdióba bemutatni. A lapot, melyet a Magyar Egészségügyi Társaság ad ki egy kötszergyár támogatásával, egyébként kereskedelmi forgalomban nem is lehet megvásárolni, de sebaj, mert nagyon szép dolgokról van benne szó. Tehát magára vessen, aki akadékoskodva esetleg felvetne olyasmit, hogy nem lenne-e érdemesebb valóban létező, forgalomban lévő, épkézláb tartalommal megtöltött újságokról beszélni. Van számos ilyen a szélrózsa minden irányában, igaz, azokban esetleg nincs szó a Békemenet lélekgyógyító hatásáról meg a Fidesz-kormány népességfogyást megállító szuperképességéről. Batta az álszerénységgel nem vív szélmalomharcot, rögtön azzal indít, hogy saját, Egy mondat a szeretetről című versét veszi elő, Illyés klasszikus költeményének mai, optimista párdarabjaként. Ugyanis, mint mondja, a mai világon már csak a mindenkiben bizonyára ott lapuló istenszeretet tud segíteni. Mindez a líra nyelvén: „Ahol szeretet van / Remény és jövő van”. Ki merne ezzel vitatkozni? Benkei Ildikó szerkesztő-műsorvezető például biztosan nem, sőt, előzékenyen felszolgálja Battának a következő divatos témákat: nemzeti összetartozás kontra trianoni nemzetvesztés, romlott jelen kontra dicső múlt, Szent Korona kontra nemzethalál, Fidesz-kormány kontra bármi más. Biztos az ilyesminek is kell hely a nap alatt, csak abban nem vagyunk biztosak, hogy épp egy közszolgálati kulturális műsor ezüstpapírja a megfelelő csomagolás.

false

Batta és Az Új Világrend árnyékában aztán a műsor hiába fordul épelméjű témák felé, még mindig az előző bejátszás visszhangzik a fülünkben. Kár, mert Balázs Attila temesvári színigazgató orgánuma és történetei is érdemesek lennének a figyelmünkre. Kifejezetten érdekes, amikor arról mesél magától értetődő egyszerűséggel, ahogy átjárta az erdélyi magyar és a román színházak közötti határokat. Sőt, azt sem mondja, hogy itt valódi határok volnának – úgy tűnik, hogy egy kellő tehetségi szint fölött a kulturális különbségek nem hátrányként, hanem igenis előnyként jelenhetnek meg, csak ezt nem szokás olyan nagy svunggal emlegetni, mint a nemzeti kizárólagosságot.

Nos, valahol itt jutunk el Depardieu-ig, aki nem csak a francia–belga–orosz–montenegrói (hisz a balkáni állam kulturális nagykövete is) együttélés hús-vér szimbólumaként, de egyben egykori önmaga erősen túlrajzolt karikatú­rájaként adta Szegeden a Háry János félhülye királyát. A különben szimpatikus rendező, Béres Attila ugyanakkor nagyot téved, amikor azt mondja, hogy Kodálynak és rajta keresztül a magyar kultúra egészének tesz szolgálatot Depardieu, amikor önnön celebsége szárnyaira veszi a zeneszerző nevét és népszerű dalműve címét. Körülbelül annyival lesz híresebb vagy érdekesebb Kodály a francia bohóc nevétől, mint amennyivel ügyesebb az észak-koreai kosárlabdacsapat Dennis „a Féreg” Rodman felbukkanásától. Persze a kultúra-népszerűsítés útjai is kiszámíthatatlanok, ám az nem derül ki, hogy erről a kérdésről mi a Határok nélkül stábjának a véleménye, sőt az egész műsor valahogy azt sugallja, hogy készítőinek a biztonság kedvéért inkább semmiről sincs véleményük.

MR1-Kossuth rádió, augusztus 30.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.