Rádió – MR1-Kossuth rádió

Istenfüggők – Határok nélkül – a kultúráról

Interaktív

Mire megtudjuk, hogy Gérard Depardieu-t könnyebb átugrani, mint megkerülni, már olyan magasan van az ingerküszöbünk, hogy erre szinte fel sem kapjuk a fejünket. Pedig mi csak egy laza kis szombat esti, határon túli kultúrkörképhez készültünk, a végén meg nemcsak a korpulens francia, akarom mondani orosz sztár testi valójához kerülünk közelebb, de a Szent Korona gyógyító erejéhez is.

A Határok nélkül címnek tehát legalább két olvasata lehetséges: egyrészt, ugye, az országhatáron túli területek magyar kulturális életére vonatkozik, de egyben azt is jelentheti, hogy ebben a műsorban aztán minden egyéb is elhangozhat, a józan ész határain innen és túl. A túlt reprezentálta rögtön a műsor elején Batta György felvidéki költő és publicista, aki a frissen indult Az Új Világrend: Gyógyítsatok! című folyóiratot jött el a stúdióba bemutatni. A lapot, melyet a Magyar Egészségügyi Társaság ad ki egy kötszergyár támogatásával, egyébként kereskedelmi forgalomban nem is lehet megvásárolni, de sebaj, mert nagyon szép dolgokról van benne szó. Tehát magára vessen, aki akadékoskodva esetleg felvetne olyasmit, hogy nem lenne-e érdemesebb valóban létező, forgalomban lévő, épkézláb tartalommal megtöltött újságokról beszélni. Van számos ilyen a szélrózsa minden irányában, igaz, azokban esetleg nincs szó a Békemenet lélekgyógyító hatásáról meg a Fidesz-kormány népességfogyást megállító szuperképességéről. Batta az álszerénységgel nem vív szélmalomharcot, rögtön azzal indít, hogy saját, Egy mondat a szeretetről című versét veszi elő, Illyés klasszikus költeményének mai, optimista párdarabjaként. Ugyanis, mint mondja, a mai világon már csak a mindenkiben bizonyára ott lapuló istenszeretet tud segíteni. Mindez a líra nyelvén: „Ahol szeretet van / Remény és jövő van”. Ki merne ezzel vitatkozni? Benkei Ildikó szerkesztő-műsorvezető például biztosan nem, sőt, előzékenyen felszolgálja Battának a következő divatos témákat: nemzeti összetartozás kontra trianoni nemzetvesztés, romlott jelen kontra dicső múlt, Szent Korona kontra nemzethalál, Fidesz-kormány kontra bármi más. Biztos az ilyesminek is kell hely a nap alatt, csak abban nem vagyunk biztosak, hogy épp egy közszolgálati kulturális műsor ezüstpapírja a megfelelő csomagolás.

false

Batta és Az Új Világrend árnyékában aztán a műsor hiába fordul épelméjű témák felé, még mindig az előző bejátszás visszhangzik a fülünkben. Kár, mert Balázs Attila temesvári színigazgató orgánuma és történetei is érdemesek lennének a figyelmünkre. Kifejezetten érdekes, amikor arról mesél magától értetődő egyszerűséggel, ahogy átjárta az erdélyi magyar és a román színházak közötti határokat. Sőt, azt sem mondja, hogy itt valódi határok volnának – úgy tűnik, hogy egy kellő tehetségi szint fölött a kulturális különbségek nem hátrányként, hanem igenis előnyként jelenhetnek meg, csak ezt nem szokás olyan nagy svunggal emlegetni, mint a nemzeti kizárólagosságot.

Nos, valahol itt jutunk el Depardieu-ig, aki nem csak a francia–belga–orosz–montenegrói (hisz a balkáni állam kulturális nagykövete is) együttélés hús-vér szimbólumaként, de egyben egykori önmaga erősen túlrajzolt karikatú­rájaként adta Szegeden a Háry János félhülye királyát. A különben szimpatikus rendező, Béres Attila ugyanakkor nagyot téved, amikor azt mondja, hogy Kodálynak és rajta keresztül a magyar kultúra egészének tesz szolgálatot Depardieu, amikor önnön celebsége szárnyaira veszi a zeneszerző nevét és népszerű dalműve címét. Körülbelül annyival lesz híresebb vagy érdekesebb Kodály a francia bohóc nevétől, mint amennyivel ügyesebb az észak-koreai kosárlabdacsapat Dennis „a Féreg” Rodman felbukkanásától. Persze a kultúra-népszerűsítés útjai is kiszámíthatatlanok, ám az nem derül ki, hogy erről a kérdésről mi a Határok nélkül stábjának a véleménye, sőt az egész műsor valahogy azt sugallja, hogy készítőinek a biztonság kedvéért inkább semmiről sincs véleményük.

MR1-Kossuth rádió, augusztus 30.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.