Rádió

Szeretetáradás

A hazatérés napja a közrádióban

Interaktív

Szégyen, nem szégyen, arról, hogy létezik ez a jeles nap vagy fesztivál, vagy akármi is ez, tehát, hogy van egy olyan piros betűs ünnep, amit úgy hívnak: Itthon vagy, Magyarország szeretlek!, eddig fogalmunk sem volt. Valószínűleg azért, mert tavaly épp nem voltunk itthon Szent Mihály napján, tavalyelőtt meg még nem pattant ki ez a nagyszerű ötlet Rákay Philip hopmesteri kobakjából.

Már ha neki jutott eszébe a dolog, amire nincs bizonyítékunk, ám erős gyanúval élünk mégis, hisz az első (akkor még kétnapos) népünnepély szívhez szóló reklámfilmjében ő rebegte el egy néptelen várrom fokára egyedül kiállva, hogy „a napfelkelte átéléséhez nem elég egy szép táj, és önmagában a nap is kevés, kell hozzá az ember”. És ezzel nehéz is vitatkozni.

De még mielőtt közelebbről megvizsgálnánk a témát, egy merőben technikai dolgot szeretnénk a szervezők figyelmébe ajánlani. Arról van szó, hogy az ünnep szlogenjének, avagy nevének, esetleg címének írásmódja nem egészen következetes, tavaly még Itthon vagy – Magyarország, szeretlek! volt (néhol azonban felkiáltójel nélküli formában), idén pedig hol Itthon vagy! Magyarország, szeretlek!, hol Itthon vagy, Magyarország szeretlek! Oké, mondhatjuk, hogy tök mindegy, ha az üzenet átjön, s az jön is, kétségtelenül.

A lényeg, hogy az MTVA mostantól minden szeptember 27-ét így fogja megünnepelni, hiszen „Szent Mihály napján terelik vissza a legelőről az állatokat, a nap szimbolikus jelentőségű, ezért rendezi a közmédia az Itthon vagy, Magyarország szeretlek! programsorozatot”, mint megtudjuk Benkő Andreától, a Kossuth tematikus délelőttjének műsorvezetőjétől. A cél tehát, teszi hozzá kollégája, Zsoldos László, hogy ez legyen „a hazatérés napja”. Vagyis a hungarikumnap és a nemzeti összetartozás napja (ugye, megvan még a barackfás dal?) külön-külön nem volt elég, s a kettő pároztatásától reméli az MTVA, hogy az elmúlt pár évben Nyugatra evickélő pár százezer honfitársunk majd hazajön. Merthogy kimondva-kimondatlanul nagyjából erről lenne szó. Be is vetnek minden csodafegyvert, csak úgy röpköd az éterben a sok téliszalámi meg csirkepaprikás, lekváros bukta és halászlé, finom borokkal kísérve.

Ha jól értesültünk róla, a tévében az univerzális Borbás Marcsi és az eddig inkább motorsportokban jeleskedő Szujó Zoltán vezette a monstre adást majd 12 órán át, amihez képest a Kossuth a maga négy-öt órányi célzott anyagával meglehetősen szerényen teljesített. Pedig volt itt hajnalban népszokásokról szóló fél óra, aztán a népszerű A hely is különkiadással jelentkezett, sőt, még az Esti séta is beszállt a programba, bár csak ímmel-ámmal – a zirci riport simán elment volna a tematikus napon kívül is bármikor. Az adásnap origója tehát a már említett délelőtti körkapcsolásos két óra volt, ebbe zsúfoltak bele a műsorkészítők mindent, külföldi interjúkat, archív anyagokat, élő bejelentkezéseket, kissé szeszélyesen. Érdekes volt például a Tim Howarddal készült interjú, a magyar felmenőkkel is büszkélkedő fiatalember az amerikai labdarúgó-válogatott kapusa, aki ugyan nem beszél magyarul, de megszerezte az állampolgárságot, elsősorban nagyapja előtti tiszteletből. Ezt hallva rögtön eszünkbe jut, hogy akkor akár be is állhatna az újabb, sokadik, ezúttal északír Mohácsát elszenvedő nemzeti tizenegybe, de mielőtt nyikkanni tudnánk, elmondja, személyes meghívást kapott az országba a miniszterelnöktől – egyszóval a kapusposzt tekintetében talán meg is nyugodhatunk.

De ha hagyjuk sodródni magunkat a műsor szapora hullámaival, akkor minden egyéb gondunkat is elnyeli előbb-utóbb a feltartóztathatatlan szeretetáradás. Mert mi más állna mind e csoda mögött: a csikósok asztalhoz ültetik a lovat, az űrutazó Charles Simonyinak kisütik a mákos rétest az egyházasfalui rokonok, a gyulai kerékpárosok eltekernek Rióba, Eperjes Károly könnyeivel küszködve beszél szülőfalujáról, Salgótarjánban meg a Palóc Grill Szövetség (ilyen is van) jóllakatja a fél várost, miközben felállítják a szeretetmércét, s a gyerekek szétosztják a szeretetmorzsákat. Mindenki boldog, még a marcona Alexander Horsch is, aki ugyan német–orosz származású, de szittyának érzi magát, mi több, bizonyítani tudja, hogy előző életében szittya volt. De addig is, míg erre sor nem kerül, a testvéri tuva nép üdvözletét hozza el nekünk némi torokéneklés kíséretében. Valahogy így fest a hazatérés napja a közrádióban. Volna egy tippünk, hogy ez hány embert indít útnak, és milyen irányba.

MR1-Kossuth rádió, szeptember 27.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.