Már ha neki jutott eszébe a dolog, amire nincs bizonyítékunk, ám erős gyanúval élünk mégis, hisz az első (akkor még kétnapos) népünnepély szívhez szóló reklámfilmjében ő rebegte el egy néptelen várrom fokára egyedül kiállva, hogy „a napfelkelte átéléséhez nem elég egy szép táj, és önmagában a nap is kevés, kell hozzá az ember”. És ezzel nehéz is vitatkozni.
De még mielőtt közelebbről megvizsgálnánk a témát, egy merőben technikai dolgot szeretnénk a szervezők figyelmébe ajánlani. Arról van szó, hogy az ünnep szlogenjének, avagy nevének, esetleg címének írásmódja nem egészen következetes, tavaly még Itthon vagy – Magyarország, szeretlek! volt (néhol azonban felkiáltójel nélküli formában), idén pedig hol Itthon vagy! Magyarország, szeretlek!, hol Itthon vagy, Magyarország szeretlek! Oké, mondhatjuk, hogy tök mindegy, ha az üzenet átjön, s az jön is, kétségtelenül.
A lényeg, hogy az MTVA mostantól minden szeptember 27-ét így fogja megünnepelni, hiszen „Szent Mihály napján terelik vissza a legelőről az állatokat, a nap szimbolikus jelentőségű, ezért rendezi a közmédia az Itthon vagy, Magyarország szeretlek! programsorozatot”, mint megtudjuk Benkő Andreától, a Kossuth tematikus délelőttjének műsorvezetőjétől. A cél tehát, teszi hozzá kollégája, Zsoldos László, hogy ez legyen „a hazatérés napja”. Vagyis a hungarikumnap és a nemzeti összetartozás napja (ugye, megvan még a barackfás dal?) külön-külön nem volt elég, s a kettő pároztatásától reméli az MTVA, hogy az elmúlt pár évben Nyugatra evickélő pár százezer honfitársunk majd hazajön. Merthogy kimondva-kimondatlanul nagyjából erről lenne szó. Be is vetnek minden csodafegyvert, csak úgy röpköd az éterben a sok téliszalámi meg csirkepaprikás, lekváros bukta és halászlé, finom borokkal kísérve.
Ha jól értesültünk róla, a tévében az univerzális Borbás Marcsi és az eddig inkább motorsportokban jeleskedő Szujó Zoltán vezette a monstre adást majd 12 órán át, amihez képest a Kossuth a maga négy-öt órányi célzott anyagával meglehetősen szerényen teljesített. Pedig volt itt hajnalban népszokásokról szóló fél óra, aztán a népszerű A hely is különkiadással jelentkezett, sőt, még az Esti séta is beszállt a programba, bár csak ímmel-ámmal – a zirci riport simán elment volna a tematikus napon kívül is bármikor. Az adásnap origója tehát a már említett délelőtti körkapcsolásos két óra volt, ebbe zsúfoltak bele a műsorkészítők mindent, külföldi interjúkat, archív anyagokat, élő bejelentkezéseket, kissé szeszélyesen. Érdekes volt például a Tim Howarddal készült interjú, a magyar felmenőkkel is büszkélkedő fiatalember az amerikai labdarúgó-válogatott kapusa, aki ugyan nem beszél magyarul, de megszerezte az állampolgárságot, elsősorban nagyapja előtti tiszteletből. Ezt hallva rögtön eszünkbe jut, hogy akkor akár be is állhatna az újabb, sokadik, ezúttal északír Mohácsát elszenvedő nemzeti tizenegybe, de mielőtt nyikkanni tudnánk, elmondja, személyes meghívást kapott az országba a miniszterelnöktől – egyszóval a kapusposzt tekintetében talán meg is nyugodhatunk.
De ha hagyjuk sodródni magunkat a műsor szapora hullámaival, akkor minden egyéb gondunkat is elnyeli előbb-utóbb a feltartóztathatatlan szeretetáradás. Mert mi más állna mind e csoda mögött: a csikósok asztalhoz ültetik a lovat, az űrutazó Charles Simonyinak kisütik a mákos rétest az egyházasfalui rokonok, a gyulai kerékpárosok eltekernek Rióba, Eperjes Károly könnyeivel küszködve beszél szülőfalujáról, Salgótarjánban meg a Palóc Grill Szövetség (ilyen is van) jóllakatja a fél várost, miközben felállítják a szeretetmércét, s a gyerekek szétosztják a szeretetmorzsákat. Mindenki boldog, még a marcona Alexander Horsch is, aki ugyan német–orosz származású, de szittyának érzi magát, mi több, bizonyítani tudja, hogy előző életében szittya volt. De addig is, míg erre sor nem kerül, a testvéri tuva nép üdvözletét hozza el nekünk némi torokéneklés kíséretében. Valahogy így fest a hazatérés napja a közrádióban. Volna egy tippünk, hogy ez hány embert indít útnak, és milyen irányba.
MR1-Kossuth rádió, szeptember 27.
