Megközelíthetjük a filozófia felől is ezt a kérdést, és összehordhatjuk egy rakásba mind a fontos neveket Kanttól Spengleren át Hayden White-ig és Fukuyamáig, a lényeg ugyanaz marad (à la Esterházy): „kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot”. Hát éppen ez az a probléma, ami a XX. századi történelem vendégeinek nem okozott túl nagy fejtörést. Az nyilván egészen véletlen, hogy a vasárnapi első, internetadó elleni tüntetés után kedden, a második, nagyobb tüntetés délutánján a taxisblokádról szólt az adás. Most nem ironizálunk, tényleg véletlen lehet, illetve abból a szempontból szándékos csak, hogy az 1990-es megmozdulás évfordulójához illesztették a róla való történészi eszmecserét, csak hát közben még ezek a kellemetlen új tüntetések is a téma nyakába ültek. Horváth Szilárd szerkesztő-műsorvezető stúdiójába két sokat látott történészt hívott meg, egyfelől Salamon Konrádot, aki a daliás időkben maga is szerepet vállalt az MDF-ben (igaz, erre a tényre nem pazarolnak egy árva szót sem), másfelől pedig a párját ritkítóan univerzális Fricz Tamást, aki legutóbb azzal vétette észre magát anyalapjában, hogy bebizonyította, 1956-ban nem is a szovjetek, de bizony az amerikaiak tehettek a forradalom leveréséről (mint ahogy ma is ellenünk vannak stb.).
A műsor felvezetése érzelmes húrokat pendít meg egy bejátszással, amiben Lezsák Sándor meséli el a kormánypárti ellentüntetés sikerének kulcsát: elénekelték nekik a Himnuszt, erre a taxisok megnyitották a szívüket és
a blokádjukat is nemzettársaik előtt. Salamon innen lép vissza egyet a hidegebb, történészi elemzések nyelvezete felé, de azért ő is fellő néhány retorikai rakétát: „a kisebbségben maradt balliberális erők képtelenek voltak ekkorra már demokratához méltóan viselkedni”, vagy: „az Antall-kormány megalakulása után itt konstruktív ellenzékiségről nem beszélhetünk, amibe lehetett, belekötöttek, kiforgattak”. Bizonyára ennyiről lehetett szó, egyébként minden más rendben volt. És tényleg, ahogy hallgatjuk ezeket az ősz férfiakat, egészen olyan érzésünk támad, hogy sem a szovjet nyersanyag-beszállítás akadozása, sem a kuvaiti válság, sem a kormány ámokfutó taktikája (az előzetes ígéretekkel szembeni hirtelen, 65 százalékos áremelés) nem tehető felelőssé a kialakult helyzetért, sőt még maguk a taxisok sem (mint mondják, ők tisztességes, demokratikus tárgyalópartnerek voltak), egyes-egyedül az SZDSZ bűne volt az egész. Fricz, mint megszokhattuk tőle, most sem lacafacázik, ha az igazságról van szó: „Az SZDSZ és vélelmezhetően a volt titkosszolgálatok együttműködhettek, és mindig előtte jártak az Antall-kormány rendőri, belügyi szerveinek.” Magyarul a libsik nemcsak hogy nem voltak „demokratához méltók”, de még az ÁVO-val, vagy mi volt annak a neve, is összefogtak a jóakaratú kormány ellen. Salamon végül már Göncz Árpád köztársasági elnök személyes felelősségét kezdi el boncolgatni, amire Fricz rákontrázva leszögezi, hogy őt is csak a nemzetközi háttérerők ármánykodása miatt kellett elfogadni elnöknek, ez ma már tisztán látszik.
Tényleg nem várja el már senki a közszolgálati médiumoktól a független, minőségi, sőt, a legegyszerűbb szakmai kritériumoknak legalább részben megfelelő újságírást, de ez azért még így is nagyon alacsonyan szálló eszmecsere volt. És nem is az már a legnagyobb baj, hogy a két szakértő a történészi diskurzus ezüstpapírjába csomagolja a pártpropagandát, hanem hogy hamis retorikájukkal és üres ideológiájukkal teljesen leamortizálják ezt a nagyon is lényeges témát. A taxisblokádról (is) sokat és komolyan kéne beszélni, de itt még csak arra sem veszik a fáradságot, hogy a társadalmi-gazdasági, illetve a külpolitikai kontextust alapszinten felvázolják – mondjuk az olyanok számára, akik az események után szocializálódtak. Helyette kijelentik, hogy Göncz miatt majdnem erőszak lett a blokád vége, de azt nem említik, hogy épp ő nem járult hozzá a hadsereg készültségbe állításához, aztán épp ő nyújtotta be a taxisok amnesztiáját jelentő törvénytervezetet a parlamentben. Vagy azt megtudjuk, hogy a fiatal Orbán elítélte az utcai politizálást, de azt már nem, hogy parlamenti felszólalásában hazugnak nevezte az Antall-kabinetet.
Fél-, harmad- és negyedigazságok vannak itt egybekombinálva a legvadabb összeesküvés-elméletekkel. A vendégek hallhatóan már jó előre blokád alá vonták saját gondolataikat egy félreértett eszme érdekében. És hiába van az egészben valami groteszkül szórakoztató, ezen már nem szabadna mulatnunk, ha van még bennünk egy minimális felelősségérzet.
Krusovszky Dénes
MR-1 – Kossuth rádió, október 28.
