Amikor a magyar nyelv múltja, jelene, jövője kerül szóba, az első név, ami általában fel szokott merülni, szegény Herderé. Pedig a német gondolkodó, mint kiderül a Tér-idő tematikus adásában nyilatkozó Hites Sándor irodalomtörténész szavaiból, hatkötetes munkájában mindössze egyetlen sort szánt elhíresült felvetésének (mármint hogy a magyar nyelv esetleg eltűnhet a germán, szláv és latin nyelvek tengerében), s az sem a saját fejéből pattant ki, ezt ma már tudják a filológusok, hanem egy korábbi magyar forrást idéz jelöletlenül. Ennyit erről, mondhatnánk, de ne legyünk ennyire optimisták, hiába a Várkonyi Benedek szerkesztette műsor okos, érdekes és jó tempójú összeállítása, a herderi félreértést bizonnyal sokat fogjuk még hallani. Pedig a nyelvhalál réme egyáltalán nem fenyegeti a magyart, ez derül ki Kiss Gábor és Korompay Klára nyelvészek hozzászólásaiból is. A magyar ugyanis centrális helyzetű nyelvnek számít, mondja Korompay, amit még csak kicsinek sem igazán lehet mondani, legfeljebb különlegesnek, ennek azonban elsősorban arra kellene inspirálnia beszélőit, hogy minél jobban elsajátítsanak idegen nyelveket.
Talán csak azért, mert már van bennünk némi zsigeri félsz, ha a közrádió nemzeti ünnepnapokra szervez tematikus adásokat, de kifejezetten kellemes meglepetés volt ez a magyar nyelv napja, legalábbis egy ideig. A Tér-idő tulajdonképpen hibátlan összeállítása után újabb meglepetésre a Tetten ért szavak is jól hallgatható öt percet hozott. Mondhatnánk, hogy öt percben bármit ki lehet bírni, de azért arról is vannak tapasztalataink, amikor ez mégsem ment olyan könnyen. A mostani adásba Balázs Géza egy szép csokornyi idézetet szedett össze magyar írók és költők anyanyelvükre vonatkozó szállóigéiből. Most csak egy Babits-mondatot emelnénk ki ebből, egyrészt, mert Korompay korábbi megjegyzésére is rímel, másrészt meg – de majd ezt is látjuk, miért: „Ismerd meg az idegen gondolkodását is, tanulj idegen nyelveket, és a magadét is jobban meg fogod érteni.”
Az esti Belépő is ezen a szinten indult, már-már arra gyanakodtunk, hogy az egész napi összeállítás a csillagos ötösre hajt. Nagyon is cizellált állítás bújt meg csöndben Tótfalusi Ágnes szép és egyszerű válaszában a „mi a magyar nyelv neked?” kérdésre: „a munkaeszközöm, mást nem tudok mondani”. Ám nemcsak a műfordító Tótfalusi, de a csángóföldről származó Iancu Laura költőnő is ügyesen kikerülte a hazafiaskodó giccsállítások csapdáit, miközben elég körültekintően jelezte a riporternek, hogy a csángó nyelvjárást illető tisztaságképzetet is érdemes több oldalról szemügyre venni.
De majdnem minden addigi pozitív érzésünk kizuhant az ablakon, amikor végighallgattuk a következő meghívott elképesztő futamait. Persze bűnrészes a hallgató is, amikor nem vált csatornát azonnal, ám az igazi felelős mégiscsak a szerkesztő (itt és most Farkas Szabolcs). Szegény Emesz Lilla műsorvezetőnek mintha egy pillanatra el is akadt volna a szava a meghívott első válasza után, aztán persze rutinból csak végigvitte az egész elképesztő dialógust. A vendég Duba Ibolya volt, akit operaénekes-költőként konferáltak be, és aki egyébként ismertebb Iby Duba néven, különösen az ufófigyelő és fényevő társaságokban. Duba rögtön megvallotta, milyen fontos neki ez az ünnepnap, különösen, miután rájött: „lehet, hogy a globál nyelv az angol, de hogy az intergalaktikában többre megyünk a magyarral, az egész biztos”. De nemcsak ezt a felfedezését osztotta meg a hallgatókkal, hanem azt is, hogy a magyar azért zseniális, mert „amikor egy harmadik személyről beszélnek más nyelvek körülöttünk, akkor nekünk van egy ő betűnk, és ez az egy darab ő betű, ez úgy látszik, irritálta mindig is a körülöttünk élőket, mert jól megbüntettek minket ezért”. Azzal a megjegyzésével aztán, miszerint „Kodály is tudta, hogy a zenén keresztül rádöbbenünk az idegen nyelvek sivárságára, és a mi nyelvünknek a tökéletességére”, nem csak a zeneszerzőt cibálta végképp arcpirító kontextusba, de a nap korábbi műsorainak minden egyes felkészült megszólalóját, mondjuk, Várkonyi Benedektől Babitsig. Kár érte, sajnos, így szinte az egészért.
Krusovszky Dénes
Tér-idő, Tetten ért szavak, Belépő; MR1-Kossuth, november 13.
