Rádió

Herder az űrben

A magyar nyelv napja a Kossuthon

Interaktív

Teljesen érthető, hogy ha már mindennek van napja, miért épp a magyar nyelvnek ne lenne. Igaz, érdekes, hogy a dátuma változott, mindenesetre a történelmi háttér most kétségtelenül áll, ezen a napon fogadta el ugyanis V. Ferdinánd 1844-ben a magyart hivatalos államnyelvként.

Amikor a magyar nyelv múltja, jelene, jövője kerül szóba, az első név, ami általában fel szokott merülni, szegény Herderé. Pedig a német gondolkodó, mint kiderül a Tér-idő tematikus adásában nyilatkozó Hites Sándor irodalomtör­ténész szavaiból, hatkötetes munkájában mindössze egyetlen sort szánt elhíresült felvetésének (mármint hogy a magyar nyelv esetleg eltűnhet a germán, szláv és latin nyelvek tengerében), s az sem a saját fejéből pattant ki, ezt ma már tudják a filológusok, hanem egy korábbi magyar forrást idéz jelöletlenül. Ennyit erről, mondhatnánk, de ne legyünk ennyire optimisták, hiába a Várkonyi Benedek szerkesztette műsor okos, érdekes és jó tempójú összeállítása, a herderi félreértést bizonnyal sokat fogjuk még hallani. Pedig a nyelvhalál réme egyáltalán nem fenyegeti a magyart, ez derül ki Kiss Gábor és Korompay Klára nyelvészek hozzászólásaiból is. A magyar ugyanis centrális helyzetű nyelvnek számít, mondja Korompay, amit még csak kicsinek sem igazán lehet mondani, legfeljebb különlegesnek, ennek azonban elsősorban arra kellene inspirálnia beszélőit, hogy minél jobban elsajátítsanak idegen nyelveket.

Talán csak azért, mert már van bennünk némi zsigeri félsz, ha a közrádió nemzeti ünnepnapokra szervez tematikus adásokat, de kifejezetten kellemes meglepetés volt ez a magyar nyelv napja, legalábbis egy ideig. A Tér-idő tulajdonképpen hibátlan összeállítása után újabb meglepetésre a Tetten ért szavak is jól hallgatható öt percet hozott. Mondhatnánk, hogy öt percben bármit ki lehet bírni, de azért arról is vannak tapasztalataink, amikor ez mégsem ment olyan könnyen. A mostani adásba Balázs Géza egy szép csokornyi idézetet szedett össze magyar írók és költők anyanyelvükre vonatkozó szállóigéiből. Most csak egy Babits-mondatot emelnénk ki ebből, egyrészt, mert Korompay korábbi megjegyzésére is rímel, másrészt meg – de majd ezt is látjuk, miért: „Ismerd meg az idegen gondolkodását is, tanulj idegen nyelveket, és a magadét is jobban meg fogod érteni.”

Az esti Belépő is ezen a szinten indult, már-már arra gyanakodtunk, hogy az egész napi összeállítás a csillagos ötösre hajt. Nagyon is cizellált állítás bújt meg csöndben Tótfalusi Ágnes szép és egyszerű válaszában a „mi a magyar nyelv neked?” kérdésre: „a munkaeszközöm, mást nem tudok mondani”. Ám nemcsak a műfordító Tótfalusi, de a csángóföldről származó Iancu Laura költőnő is ügyesen kikerülte a haza­fiaskodó giccsállítások csapdáit, miközben elég körültekintően jelezte a riporternek, hogy a csángó nyelvjárást illető tisztaságképzetet is érdemes több oldalról szemügyre venni.

De majdnem minden addigi pozitív érzésünk kizuhant az ablakon, amikor végighallgattuk a következő meghívott elképesztő futamait. Persze bűnrészes a hallgató is, amikor nem vált csatornát azonnal, ám az igazi felelős mégiscsak a szerkesztő (itt és most Farkas Szabolcs). Szegény Emesz Lilla műsorvezetőnek mintha egy pillanatra el is akadt volna a szava a meghívott első válasza után, aztán persze rutinból csak végigvitte az egész elképesztő dialógust. A vendég Duba Ibolya volt, akit operaénekes-költőként konferáltak be, és aki egyébként ismertebb Iby Duba néven, különösen az ufófigyelő és fényevő társaságokban. Duba rögtön megvallotta, milyen fontos neki ez az ünnepnap, különösen, miután rájött: „lehet, hogy a globál nyelv az angol, de hogy az intergalaktikában többre megyünk a magyarral, az egész biztos”. De nemcsak ezt a felfedezését osztotta meg a hallgatókkal, hanem azt is, hogy a magyar azért zseniális, mert „amikor egy harmadik személyről beszélnek más nyelvek körülöttünk, akkor nekünk van egy ő betűnk, és ez az egy darab ő betű, ez úgy látszik, irritálta mindig is a körülöttünk élőket, mert jól megbüntettek minket ezért”. Azzal a megjegyzésével aztán, miszerint „Kodály is tudta, hogy a zenén keresztül rádöbbenünk az idegen nyelvek sivárságára, és a mi nyelvünknek a tökéletességére”, nem csak a zeneszerzőt cibálta végképp arcpirító kontextusba, de a nap korábbi műsorainak minden egyes felkészült megszólalóját, mondjuk, Várkonyi Benedektől Babitsig. Kár érte, sajnos, így szinte az egészért.

Krusovszky Dénes

Tér-idő, Tetten ért szavak, Belépő; MR1-Kossuth, november 13.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.