Holott Tüdős Klára második férje jelentős politikai tisztségek viselője volt egykor: előbb kultuszminisztériumi, majd miniszterelnökségi államtitkárként tevékenykedett, a német megszállásig pedig egy esztendőn át ő töltötte be a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter posztját. Mégsem kell restelkednie annak, aki sohasem hallott róla, elvégre Zsindely Ferenc tucatpolitikus volt, s első renden épp ez a tény teszi oly hallatlanul érdekessé a Sárospataki Református Kollégium kézirattárából előkerült háborús naplóját. Mert ahogy azt a forrás közreadója, Szekér Nóra a bevezető tanulmányában oly tapintatos pontossággal megfogalmazta: a naplóíró „személyének nincs olyan meghatározó jelentősége, hogy nézőpontjának személyes súlya a korszak általános jellegzetességeiről elvonná a figyelmet”.
Őszinte bejegyzéseiből ilyesformán felettébb érzékletes képet kaphatunk a Horthy-korszak politikai elitjének világlátásáról, habitusáról és nívójáról is. S habár e társaság közös történelmi csődjéről mindannyian tudunk (vagy tudhatnánk), azért a kötetből kirajzolódó Zsindely-önportré és guvernamentális körkép még így is leleplező erejűnek bizonyul. Az egyszerre legjellemzőbb és legfelszínesebb mozzanaton kezdve: a naplóíró szenvedélyesen végigvadássza a II. világháborút. „És itt van megint: kezdődik a szarvasbőgés s megjött a bonyodalom. Mióta politizálok, minden bőgésre bizonyosan megjön. Hol belpolitikaiból, (…) hol külpolitikai [sic!]. De nyugodt szarvasbőgés nincsen.” Így hangzik e felelős magyar kormánypolitikus panasza 1941. szeptember 7-én, hogy aztán 1944-ben, alig két héttel a német megszállás előtt pedig azért haragudjon meg a miniszterelnökére, mert az oly kevésre becsült Kállay Miklós eltanácsolta őt a vaddisznóvadászattól. (Miközben maga a kormányfő állítólag elment vadászni.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
