Hát még úgy, hogy a Covid-leállás idején vagy tucatszor láthattuk és hallhattuk Costanzo parádés alakítását, amely egyszerre volt vérprofi meg nyugtalanítóan és rokonszenvesen érdekes. A Müpa-beli koncertjén most majdnem ugyanilyennek találhattuk az énekest, dacára annak, hogy az intonációja nem kikezdhetetlen, a vibratója néha picit zavaró, és hogy Philippe Jaroussky hangja bizonyosan szebb az övénél. Mert mindez mellékes ahhoz képest, hogy Costanzo mindenestől színpadra termett: a kisfiúsan filigrán termethez ugyanis nagy és szemérmetlenül kitárulkozó operai személyiség társul.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
