Ásatás

„Most, barátom, küzdjünk” – Jókai Mór és Petőfi Sándor barátsága

Sorköz

Négy éve jelent meg Szilágyi Márton kötete A magyar romantika ikercsillagai címmel Jókai Mór és Petőfi Sándor kapcsolatáról. A két szerzőt együttolvasni márpedig kifejezetten nagy élmény – ismerte el akkor recenzesünk, László Ferenc.

„Fölléptél. Ez engem megujit, / Hogy a sorompók közt ketten állunk. / Most, barátom, küzdjünk, hadd legyen / Győzedelmünk vagy vitéz halálunk!” Ezzel a szakasszal zárta Egy fiatal íróhoz című 1845-ös versét Petőfi Sándor, s a beazonosítható címzett, Jókai Mór (azaz akkor még Jókay Móric) voltaképpen azóta is ott áll hajdani pápai diáktársa mellett.

A barátság és az együttlakás ugyan megszakadt 1848-ban, s Jókai bő fél évszázaddal túl is élte Petőfit, ám ettől még ők ketten váltig összetartoznak, s korántsem csupán a március 15-i ünnepségek és az egyéb kegyeletes megemlékezések emelkedett, azonban vajmi kevéssé ózondús régiójában. Mostanság éppenséggel együtt tapasztalják meg azt az apályperiódust is, amely a műveik iránt tanúsított érdeklődés csökkenésében mutatkozik meg. Valamint nem mellesleg abban is, hogy a kötelességszerű és lélektelen túlajnározás mellé (illetve nyomában és ellenében) immár fölzárkózott a mindig bölcsebb utókor lekicsinylése meg az a mérsékelten jóhiszemű ambíció is, amely a klasszikusok kiszorításával remél több helyet biztosítani a kortárs irodalmárok számára.

Hogy mennyivel izgalmasabb Petőfit és Jókait olvasni és tanulmányozni a rutinszerű lesajnálás vagy az obligát bálványozás helyett, azt Szilágyi Márton nagyszerű kötete most élményszerűen bizonyítja. Dacára annak a helyzetnek, amit bevezetésképpen és finom eufémizmussal maga a tudós szerző is megállapít Petőfi vonatkozásában: „Mondhatni, egy idő óta nem Petőfi áll az irodalomtörténeti érdeklődés homlokterében. Ez a jelenség pedig aligha véletlen: szorosan összefügg az irodalomtörténészi témaválasztásokban és az olvasói érdeklődés intenzitásában megmutatkozó módosulásokkal.” A Petőfi- és a Jókai-irodalom persze így, az időszakos visszaszorulásai­val és a tartós hiányaival együtt is hatalmas méretű, s a gazdag hagyományba beilleszkedő irodalomtörténész számára felkínálja a kapcsolódások, az útválasztások és a továbbgondolások lehetőségét. Szilágyi miközben revelatív módon helyezi egymás mellé és mutatja fel Petőfi és Jókai 1840-es évekbeli műalkotásainak (és karrierépítésének) rokon motívumait és problematikáit, illetve a Politikai divatokkal bezárólag Jókai több később keletkezett művének – sokak által lebecsült vagy félreértett – poétikai megoldásait, egyszersmind a magyar irodalomtörténet értékeit is elénk tárja. Korántsem mellékesen és világos preferenciákkal: így válik minden túlzás nélkül a kötet harmadik hősévé a Petőfi- és Jókai-kutatás, valamint a magyar színháztörténet oly sokat végző és valósággal pótolhatatlan munkása, a 2008-ban elhunyt Kerényi Ferenc.

Míg az ő megállapításaihoz és hipotéziseihez Szilágyi rendszerint egyetértőleg kapcsolódik, addig más vélekedéseket gyakorta nyíltan és nagy erudícióval vitat, s ez éppúgy tiszteletre méltó és üdvös, mint a Kerényi eredményeire építő, azokat továbbgondoló gyakorlat. Jelentős részben épp ennek köszönhetően válik részleteiben és egészében is olyannyira felvillanyozó, s helyenként szinte egy krimi izgalmasságával csábító olvasmánnyá a kötet. Mondjuk akkor, amikor a Felhők című Petőfi-ciklus XVII. darabjának képét (melyben a „lyány” szeme a „zordon éjben villám tüzénél” megvillanó „hóhérpallos” látványára emlékeztet) Kerényi nyomán rokonítja a Tigris és hiéna egyik kiélezetten (rém)drámai jelenetével. Majd azután ugyanezt a képet, pontosabban e kép narratív keretbe való átültetését felismerteti velünk az említett Petőfi-művek közelségében megkezdett, ám csak 1856-ban befejezett Jókai-regény, a Szomorú napok egyik véres részletében. Mi több, ugyane regényben még Pulszky Ferenc 1847-es, komikusan értetlen Petőfi-kritikájára („zordon éjben villám tüzénél a hóhér alszik, s pallosa a tokban nyugszik”) reagáló passzust is talál számunkra – igaz, a Petőfi-kép potenciális felidézését négy fejezettel megelőző, ám ugyancsak esti-éjszakai cselekménypillanatban: „És azután egy hosszú bőrtokot vett elő, melyet kapcsainál fogva kétfelé lehetett nyitni. A kapcsokat egész nyugalommal fejté ki, s csendesen kétfelé nyitá a tokot. A pallos volt abban…”

Ezt persze kizárólag abban az esetben találhatjuk érdekesnek, ha végre olvassuk (és még egymással is összeolvassuk) Petőfi Sándor és Jókai Mór műveit. Nem azért, mert kötelező vagy ajánlott, hanem mivel határozottan jobb nekünk úgy. Ők ketten kényelmesen kivárhatják ezt a felismerést, nekik aztán igazán nem sürgős.

Osiris Kiadó, 2021, 424 oldal, 4480 Ft

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.