Tavaszi programajánló – Színház

Benn a Kádár, künn a Farkas

Spiró György: Főtitkárok

Kritika

Koránt sincs minden jelentős történelmi személyiségben érdemi drámai potenciál: olyan keserű igazság ez, amelyet színműírók, rendezők, színészek és nézők egyaránt fájdalmasan megtapasztalhattak már a közel- és a régmúltban csakúgy, mint mostanában. S ezt persze nem csupán Pozsgai Zsoltok és Pekár Gyulák gyarló (kurzus)műveivel igazolhatnánk, elvégre azoknak vajmi csekély lenne a bizonyító erejük, hanem valódi drámaírók sikertelen kísérleteivel is

Ferenc József és Horthy Miklós személyisége például, úgy tetszik, nem kínál kellően izgalmas alapanyagot, míg ellenben Kádár Jánosról azt sejtjük, hogy nagyon is. Hiszen aligha véletlenül hasonlították őt hol Macbethhez, hol Learhez, hol meg Übü királyhoz, s ne feledjük azt sem, hogy Kornis Mihály vonatkozó kísérlete voltaképp már tettleg is megerősítette ezt a vélelmünket.

„Váratlanul jöttem rá 2019 végén, hogy Kádár János, akinek a XX. század második felének magyar történelmében végig fontos, időnként pedig meghatározó szerep jutott, feltétlenül színpadra való.” Ez a mondat már Spiró Györgytől való, a Főtitkárok ősbemutatója elé írt szövegéből, amely egyszersmind azt is jó előre tudatja a közönséggel, hogy a kiváló szerző – történészek és levéltárosok munkájára támaszkodva – drámájában „a szereplőket elsősorban a saját eredeti szövegeikkel” jellemezte. S valóban, ha netán olvastuk már például és kiválólag a Kádár János bírái előtt. Egyszer fent, egyszer lent, 1949–1956 című dokumentumgyűjteményt, akkor igen sok részletre és fordulatra ráismerhetünk az előadásban. Merthogy a dráma középpontjában épp ez a történet áll: a kádári hullámvasutazás (vagy ha úgy tetszik: csiki-csuki) a csúcsközelből a mélybe zuhanva, majd a csúcsra felérve, vallatóból vallatottá válva, börtönbe be és börtönből ki.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?