Opera

Más ez a szerelem

Debussy: Pelléas és Mélisande

Kritika

„A kritikusok… a kritikusok? Rendes, igen rendes emberek, szeretném azt hinni. Min­den­esetre boldogok lehetnek. Talán még irigylem is őket.” Néhány nappal egyetlen operájának 1902-es ősbemutatója után egy interjúban így ironizált Claude Debussy, alkalmasint okkal és méltán lenézve értetlen kritikusait.

Fene a fajtánkat, vélheti 120 év múltán is egyet­értőleg az önbírálatra hajlamos ítész, aki persze a legritkább esetben érezheti irigylésre méltónak helyzetét. Például akkor sem, amikor az Opera repertoárjára bő ötven év múltán visszatért Pelléas és Mélisande múlt pénteki bemutatójáról kellene számot adnia. Hiszen már maga a mű is feladja a leckét. Ez az előzmény és folytatás nélküli, merőben ati­pikus opera, amely se áriát, se finálét nem kínál, s úgy emeli a magasba Maurice Maeterlinck szakadatlan szimbolizmusát, hogy a mutatványától lenyűgözött közönség még ma is kénytelen magában szemérmesen újragondolni a belga Nobel-díjas vészes túlértékeltségéről elterjedt hajdani közkeletű vélekedést.

A művel való újbóli találkozás lehetőségének és az igényességet kikövetelő vállalkozásnak tehát már előre kijár az öröm és a hála. Csakhogy – és itt kezdődik az operabarátok emésztő gondja – ez a premier nem Debussy Pelléas és Mélisande-ját kínálta számunkra. Hosszában és széltében egyaránt jelentősen (és bejelentés nélkül) megkurtított műalakkal találkozhattunk ugyanis: a zenekari árokban mindössze 14 muzsikussal, akik a vezénylő Frédéric Chaslin új – kis operatársulatok és turnéegyüttesek számára koncipiált – hangszerelését játszották, fent a színpadon pedig az opera több képének teljes elhagyásával. Nem hallhattuk tehát Debussy zenekarát, a cselekményből pedig olyan drámai-zenei kulcsmozzanatok maradtak ki, amelyek nemhogy a szimbólumok beazonosítását, de a történet követését is megnehezítették. Hogy mindeközben egy szereplő elvesztette szólama túlnyomó, egy másik pedig a kisebbik részét, az szinte már csak a másodlagos veszteségek között említhető.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

A mókamester

„Mindenki nyugodjon le. Újra jó a víz Fehérváron” – közölte Takács Péter a Facebookon, egy szurikátát ábrázoló mémmel illusztrálva. Ez nagyjából azt jelenti, hogy eleve valami piti ügyről, műbalhéról volt szó.

A lélekkufárok

„Felkérjük Kuminetz Gézát (rektor atya – a szerk.), hogy tartsa fenn a dékán fegyelmi döntését, és szükség esetén követelje meg azon oktatók önkéntes távozását, akik tartósan aláássák az intézmény keresztény identitását” – áll a CitizenGO nevezetű „ultrakonzervatív” (lefordítva: bigott) lobbiszervezet hazai lerakatának augusztus 28-án kelt, Megvédjük a keresztény oktatás szabadságát a Pázmányon! című petíciójában.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”