Legát Tibor

A sokat látott kisplasztikát csak a nyolcvanas évek elején fedezték fel olyanok, akiknek elég hatalmuk volt, hogy köztéri szobrot rendeljenek.

A balatoni hajózás 20. századi történetének legsúlyosabb tragédiája hetven évvel ezelőtt, 1954. május 30-án történt. A Balatonfüredről Tihanyba menetrend szerint közlekedő hajó több mint száznyolcvan utassal a fedélzetén indulás után néhány perccel az oldalára borult és elsüllyedt.

1979 őszén, amikor ünnepélyesen átadták a négyszintes, előadótermes luxuspártházat a Váci út 71. szám alatt, okkal érezhették, hogy érdemes volt várni.

Új kislemeze jelent meg Peer Krisztián zenekarának, az Elavultnak, ilyenkor kislemez-bemutatót szokás rendezni. De az Elavult inkább színházba megy, a Kamrában lesz fellépésük június 5-én. Peer Krisztiánnal a megjelent számokról meg a fellépésről beszélgettünk.

Gregersen művei közül talán a Móricz Zsigmond körtér modern lakótömbjének négy épülete a legismertebb.

A fővárosi polgármesterválasztásra készülődve idézzük fel kilenc évvel ezelőtti cikkünket, amelyben a Rákóczi úton, a Thököly úton, a Kossuth Lajos utcán és az Erzsébet hídon futó villamosokra emlékeztünk.

„Ezen a napsütéses tavaszi szombat délutánon ott volt a Kerepesi temetőben az ország” – írta 1959. március 22-én a Magyar Nemzet a Munkásmozgalmi Panteon előző napi avatóünnepségéről. Noha a sajtó a következő harminc évben is úgy tett, mintha a kommunista halotti szentély és a nemzeti gyász közé egyenlőségjelet lehetne tenni, az építmény és környéke folyamatosan változott.

A gyerekek kegyetlensége legalább akkora közhely, mint az ártatlanságuk.

A házat 1976-ban adták át; tervezője, Kökény Ágnes egy évvel korábban kapott Ybl-díjat színes lakótelepi iskoláiért. 

A hetvenes évek elején a BKV gyakran kötött szerződést az Ikarusszal, mivel a fővárosi közlekedésben inkább a buszoknak állt a zászló, mint a villamosoknak.

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében.