helyrajzi szám

Kínai holdkapu

Lokál

„A magyar vallás- és közoktatásügyi miniszter köszönetét fejezte ki Hopp Ferenc műgyűjtőnek azért, hogy a VI. ker. Andrássy út 103. szám alatt levő villáját a benne elhelyezett művészeti, néprajzi és természetrajzi gyűjteményével a magyar államnak ajándékozta.”

A minisztériumi közlemény 1919. szeptember 18-án jelent meg azzal a kiegészítéssel, hogy az ajándék villát és az abban elhelyezett mintegy négyezer tételes műtárgygyűjteményt kiárusítani nem lehet, azok csak múzeumi célokra használhatók fel. Mindez elég egy­értelműen van megfogalmazva, viszont arról nem ejtenek szót a hálálkodó közleményben, hogy az ajándékozás ténye csak Hopp Ferenc végrendeletének felbontása után derült ki. A műgyűjtő nem sokkal korábban halt meg, ezért hozzátartozói és ismerősei vélhetően morbid tréfának tekintették a miniszter valós idejű köszönetnyilvánítását.

Hopp Ferenc végrendeletében az is szerepelt, hogy a leendő múzeumnak „minden időben” az ő nevét kell viselnie, amely az elhalálozást megelőző hónapokban – a Tanácsköztársaság idején – meglehetősen naiv elképzelésnek tűnt. Ám ebből sejthető az is, hogy Hopp Ferenc meglehetősen hiú ember volt, ugyanakkor két lábbal a földön állt, s végrendeletében mindössze arra tett kísérletet, hogy örökkévalóságot vásároljon magának; tisztában volt azzal, hogy neve előbb-utóbb feledésbe merül még úgy is, hogy hosszú élete bővelkedett az izgalmakban.

Morvaországban született 1833-ban, kamaszkorában került Magyarországra. Meghallva az idők szavát, optikusnak tanult Pesten és Bécsben, de az ötvenes évek közepén már New Yorkban pallérozta tudását. 1864-ben nyitotta meg üzletét a Váci utcában, ahol fényképezőgépek és különféle optikai műszerek mellett saját gyártású iskolai szemléltető eszközöket is árusított – az 1880-as évek elején már vagyonos embernek számított. Legtöbb pénzét utazásokra költötte, 1882 és 1913 között többször is megfordult Kínában, Indiá­ban, Japánban, keresztül-kasul bejárta Kelet-Ázsiát, és sohasem tért haza üres kézzel. Andrássy úti villáját 1885-ben vásárolta a Knorr családtól, az épület a gyűjtemény gyarapodásával kezdte elveszíteni lakóhelyjellegét. A házigazda Kelet iránti rajongása a ház kertjét is elérte, de nem csak növényi alapon. Hopp Ferenc kerti bejáratként úgynevezett holdkaput építtetett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.