helyrajzi szám

Margitszigeti Kisállatkert

Lokál

A hatvanas évekre sikerült olyan körülményeket teremteni, amelyek még a harmincas évek végi aranykornál is fényesebbek voltak.

„Előkészítettük az ideiglenes férőhelyeket, ma pedig egyenként befogtuk a Margitszigeti Kisállatkertben lakó mintegy száztíz állatot, beládáztuk, becsomagoltuk őket, és mindegyiküket beszállítottuk ideiglenes helyükre” – közölte a Fővárosi Állat- és Növénykert szeptember 18-án, pár nappal az árvíz tetőzése előtt. A 2006-os és a 2013-as árvíz idején is hasonlóképpen jártak el – a margitszigeti szarvasokat, gólyákat, vadkacsákat és a többieket huszonkét éve bízták az állatkert gondjaira. A korábban vadasparknak nevezett létesítmény ugyanolyan kötelező látványosság a Margitszigeten, mint a víztorony vagy a zenélő kút. Ha nem lenne, hiányozna.

A sziget bérlői, majd tulajdonosai a 18. század végétől Habsburg főhercegek voltak. Okkal gondolnánk, hogy már az ő idejükben létesült itt valamiféle állatkert, de nincsenek erre utaló emlékek. Elképzelhető, hogy pávák sétáltak az ösvényeken és nyulak ugráltak a bokrok közt, de nagyobb állatsereglet nem volt. A szigetet 1908-ban vásárolta meg József főhercegtől a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, de nyolc évvel korábban már megépült a Margit hídi bejáró, a víztornyot 1911-ben adták át, ám a mai térszerkezet 1927 után alakult ki, miután az 50 holdas, nagyszabású parkosítás mellett kiépítették a víz- és csatornahálózatot, a sétányokat, és egy autóutat is. (1928-ig lóvasút közlekedett a Margit-szigeten.) A fejlesztés idején még senki nem gondolt állatkertre. Már csak azért sem, mert a terület sokszorosan rászolgált régi elnevezésére (Nyulak szigete); az elszaporodó nyulak pedig egyre nagyobb károkat okoztak az 1920-as évektől. A sziget egykori főkertészétől, Kunsch Antaltól tudható, hogy komoly vérengzés előzte meg az 1927-es átalakításokat. „A szigeten dolgozó kb. 200 fő kubikus, és a kerti munkások csatárláncban felállva, a vad­őr riasztó lövései segítségével az északi csúcs irányába, a Dunába űzték az állatokat” – emlékezett vissza.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk