helyrajzi szám

Pincemunkás / Lopót tartó borász

Lokál

Kevés olyan borvidék van, amelynek az aranykora azután kezdődött, hogy az utolsó szőlőszemet is elvitte az ördög.

Budafokon az 1880-as évekig álltak a tőkék, de jött a filoxérajárvány, amely az évtized végére akkora károkat okozott, hogy rövid időn belül odalett évszázadok munkája. Az 1886-ig Promontornak nevezett településnek azonban nem csak szőlőhegye volt, de a bor tárolására kiválóan alkalmas pincerendszere is, amelyet állítólag még a rómaiak kezdtek kiépíteni. Ehhez jött a korszerű feldolgozóipar, illetve a tökéletes elhelyezkedés (Budapest szomszédsága) és az infra­struktúra (vasút, hajó), amit hamar felismertek a távoli gazdák, és a pusztulást követően mindenfelől elkezdték idehordani a szőlőt. A borok már Budafokon készültek, és az itteni pincékben tárolták, míg el nem vitte őket a vonat vagy a hajó. A századfordulón jól megfértek Budafokon a kisebb borászatok és az olyan hatalmasra nőtt cégek, mint a Törley pezsgőgyár, de készültek itt mindenféle egyéb szeszes italok, törkölypálinka, brandy és vermut, még sörfőzdéknek is jutott hely. 1901-ben pincemesteri szakiskolát alapítottak.

Budafokot okkal nevezték a bor fővárosának, s míg a minőségi korszak a II. világháborúig tartott, az ezt követő államosítás a mennyiség diadalát hozta el. „A nagyüzemi szőlőfeldolgozó és borászati üzemek ugyanis csak a kémiai és mikrobiológiai kutatási eredmények alapján lesznek képesek nagy tömegű, egységes minőségű, tökéletes borokkal ellátni a fogyasztók igényeit – írta 1955-ben a jeles vegyészmérnök, Soós István, akinek a nevét ma a pincemesteri szakiskola viseli, bár valószínűleg nem ezért a kijelentéséért. Ezzel ugyanis a szakember azt állította, hogy a tudományos alapokon működő nagyüzemi borfeldolgozás, az ún. borkombinátok működése nem csak a mennyiséget növeli, de a minőséget is javítja. Ám ezt csak azok a kezdők hihették el, akik a háború előtt nem ittak bort. Viszont a tudománynak, azaz a vegyészetnek hála, a bor mennyiségét már az aktuális szőlőtermés sem befolyásolta, ezért a növekedés folyamatos volt. A hetvenes évek eleji statisztikák alapján Budafokon is okkal gondolták, hogy a csúcsra érkeztek, ezért a Borgazdasági Vállalatok Trösztjének vezetése arra jutott, hogy a nagyszerű eredményeket művészi eszközökkel is kifejezésre kell juttatni. Az addig inkább emléktáblákkal és mellszobrokkal kitűnő 34 éves szobrászt, Janzer Frigyest bízták meg, hogy a Budafok főútjának számító Kossuth Lajos utca végében álló kis parkot egész alakos bronzszoborral tegye emlékezetessé. A Pincemunkás című alkotás azt a pillanatot örökíti meg, amikor a borász szakember a lopóját magasba tartva, szemrevételezéssel ellenőrzi annak tartalmát. Az arányos, korrekt kivitelű, ám nem különösebben emlékezetes alak a hagyományokat kötény viselésével juttatja kifejezésre, de sildes sapkája („Lenin-sapka”) mégis gyárimunkás-jelleget ad a figurának. A szobor felállítását, „az állami borászat fenn­állásának 25. évfordulójához” időzítették 1974. július 3-án. Az eseményen a tröszt vezérigazgatója arról szónokolt, hogy a munkásszobor felállításával nemcsak a XXII. kerület szépül, de egy „ősi foglalkozást” is megörökítenek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.