A költőt és hőseit, Toldi Miklóst és Rozgonyi Piroskát megörökítő emlékmű Budapest legnagyobb köztéri szobrai közé tartozik, a főváros szívében helyezték el, mégsem vált hűtőmágneses, dísztányéros nevezetességgé. Arany János olyan szerencsétlenül, elveszetten ül bronzba öntve a múzeum előtt, hogy annál még a szobor keletkezéstörténete is érdekesebb.
Petőfi Sándor szobrát 1882. október 15-én leplezték le, Arany János egy héttel később halt meg. A Magyar Tudományos Akadémia – amelynek Arany a titkára volt – már a temetés előtt felállított egy illetékes bizottságot, és gyűjtést kezdeményezett szoborállítás céljából. Az Arany-emlékműre elkülönített alap első tétele az az 500 forint volt, amely a Petőfi-szobor ugyancsak közadakozásból összegyűjtött összegéből megmaradt. Egy év alatt annyi pénz gyűlt össze, hogy abból egy komplett szoborcsoport is kijött volna. Ugyanekkor az akadémiai szoborbizottság sem tétlenkedett, már 1883. november 21-én eldöntötték a legfontosabb kérdéseket. „A bizottságban hosszú és élénk vita fejlődött ki a legkülönfélébb kérdések fölött és e közben a legsajátságosabb nézetek merültek fel. Végre a bizottság a következőkben állapodott meg: 1. A helyre nézve, ahol Arany János szobra felállítandó lesz a múzeum előtti tért fogadták el. 2. A szobor alakja ülő lesz. 3. A szoborra általános pályázatot hirdetnek, melyben részt vehet minden bel- és külföldi szobrász” – számolt be a bizottság üléséről a Budapesti Hirlap, nem is sejtve, mily bonyodalmakat tartogat a jövő. Hiába gyűlt össze a vártnál gyorsabban a kellő összeg, és szavazták meg a legfontosabbakat, a helyszín kiválasztása nem nyerte el mindenkinek a tetszését, a döntést a bizottság befolyásos tagjai megfúrták. A következő hónapokban a legváltozatosabb szoborhelyek merültek fel az Erzsébet tértől a Ferenciek terén át a budai várig, ugyanakkor a Nemzeti Múzeum támogatói külön-külön is összevesztek azon, hogy a múzeum kertjének melyik részén legyen az emlékhely; Ybl Miklós azzal állt elő, hogy a szobor a múzeum lépcsőjén álljon. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy 1884 tavaszán a főváros is létrehozott egy szoborállító bizottságot, szerintük Arany Jánosnak a Népszínház előtt kialakítandó téren (vagyis a mai Blaha Lujza téren) lett volna jó a helye. Ám egy évvel később az „eredeti” bizottság úgy döntött, hogy az Erzsébet téren legyen a szobor – ezt a főváros nem engedélyezte. Újabb viták kezdődtek, amelyeket a Fővárosi Közgyűlés úgy próbált lezárni, hogy 1886. június 18-án hivatalosan megszavazta, hogy a Népszínház előtti térre kerüljön a műtárgy. Válaszlépésként az akadémiai bizottságnál előkeresték az 1883-as első határozatot a Nemzeti Múzeummal, és érvényesnek nyilvánították. Az értelmetlen huzavona több mint két évig tartott.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
