helyrajzi szám

Mackó úrfi és róka koma

Lokál

„Mikor leértek a hegyről, villamosra ültek s átmentek a pesti oldalra. Hát, amint a Margithídon megy át velük a villamos, Maczkó úr megcsóválta a fejét, aztán megdörzsöli a szemét s így szól: – Bökjön oldalba, sógor, hadd lám, ébren vagyok-e?”

 

Az idézet a századfordulón, de még az 1930-as években sem szorult volna magyarázatra. Sebők Zsigmond meséinek címszereplőjét, Mackó urat akkoriban mindenki ismerte, aki olvasni tudott Magyarországon. 1893-tól több mint huszonöt éven át – a szerző 1916-ban bekövetkezett halála után is – hatalmas példányszámban jelentek meg a földbirtokos medve utazásairól szóló könyvek. A siker kulcsa elsősorban az volt, hogy Sebők nem csak a mesékben szokásos emberi tulajdonságokkal ruházta fel hősét; Mackó úr már-már valóságos emberként működött. „Benne egy nagy költő öntudatlanul a magyar földesúr és gazda, a magyar vidéki ember kedves játszi karikatúráját adta. Mackó úr a magyar Till Eulenspiegel vagy Tartarini Tarascon, Mackó úr Göre Gábor II. És ez adta sikerét” – állapította meg Az Est szerzője már a harmincas években, bár a teljességhez tartozik, hogy Sebők nevet váltott, így Mackó úr 1912-től Dörmögő Dömötör néven szerepelt. Ám a kiadónak nem kellett magyarázkodnia, a szerző ugyanis beleírta az aktuális mesébe azt is, hogy Mackó úr okmánybélyeggel ellátott kérelmet nyújtott be, és hivatalos belügyminiszteri engedéllyel változtatta meg a nevét.

Dörmögő Dömötör „halhatatlansága” közismert: 1957-ben a Magyar Úttörők Szövetsége ezt a nevet találta ki (vagy lopta el) az akkori egyetlen, 3–7 éves korosztálynak szóló gyereklap számára. Amely ma is megjelenik, bár a címen kívül semmi köze nincs Sebők Zsigmondhoz – ahogy korábban sem volt. Ám Dörmögővel ellentétben Mackó úr „alanyi jogon” kapott útlevelet az örökkévalóságba. 1932-ben a főváros Maugsch Gyula szobrászművészt kérte fel, hogy a bronzba öntött mesefigurával állítson emléket a szerzőnek. A megrendelők nem kockáztattak, Maugsch pedig megbízható művésznek számított. Aki már fiatalkorában belenyugodott abba, hogy nem lesz belőle világhírű alkotó, ezért berlini tanulmányai során inkább a tisztes jövedelemmel kecsegtető állatszobrászat felé fordult. Maugsch Gyula az 1910-es évek elején mesterként tért vissza Budapestre, ahol az akkoriban újjáépített állatkert számított leginkább a munkájára; legismertebb műve is itt született: a főbejárat négy elefántja, illetve a bejárat tornyát őrző jegesmedvék. A szobrász az 1. világháborút követően síremlékek és hősi emlékművek felé fordult, ám hogy ne vesszen kárba a korábbi szaktudása sem, a hősök emléke gyakran öltött testet különféle kőoroszlánokban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.