helyrajzi szám

Mackó úrfi és róka koma

Lokál

„Mikor leértek a hegyről, villamosra ültek s átmentek a pesti oldalra. Hát, amint a Margithídon megy át velük a villamos, Maczkó úr megcsóválta a fejét, aztán megdörzsöli a szemét s így szól: – Bökjön oldalba, sógor, hadd lám, ébren vagyok-e?”

 

Az idézet a századfordulón, de még az 1930-as években sem szorult volna magyarázatra. Sebők Zsigmond meséinek címszereplőjét, Mackó urat akkoriban mindenki ismerte, aki olvasni tudott Magyarországon. 1893-tól több mint huszonöt éven át – a szerző 1916-ban bekövetkezett halála után is – hatalmas példányszámban jelentek meg a földbirtokos medve utazásairól szóló könyvek. A siker kulcsa elsősorban az volt, hogy Sebők nem csak a mesékben szokásos emberi tulajdonságokkal ruházta fel hősét; Mackó úr már-már valóságos emberként működött. „Benne egy nagy költő öntudatlanul a magyar földesúr és gazda, a magyar vidéki ember kedves játszi karikatúráját adta. Mackó úr a magyar Till Eulenspiegel vagy Tartarini Tarascon, Mackó úr Göre Gábor II. És ez adta sikerét” – állapította meg Az Est szerzője már a harmincas években, bár a teljességhez tartozik, hogy Sebők nevet váltott, így Mackó úr 1912-től Dörmögő Dömötör néven szerepelt. Ám a kiadónak nem kellett magyarázkodnia, a szerző ugyanis beleírta az aktuális mesébe azt is, hogy Mackó úr okmánybélyeggel ellátott kérelmet nyújtott be, és hivatalos belügyminiszteri engedéllyel változtatta meg a nevét.

Dörmögő Dömötör „halhatatlansága” közismert: 1957-ben a Magyar Úttörők Szövetsége ezt a nevet találta ki (vagy lopta el) az akkori egyetlen, 3–7 éves korosztálynak szóló gyereklap számára. Amely ma is megjelenik, bár a címen kívül semmi köze nincs Sebők Zsigmondhoz – ahogy korábban sem volt. Ám Dörmögővel ellentétben Mackó úr „alanyi jogon” kapott útlevelet az örökkévalóságba. 1932-ben a főváros Maugsch Gyula szobrászművészt kérte fel, hogy a bronzba öntött mesefigurával állítson emléket a szerzőnek. A megrendelők nem kockáztattak, Maugsch pedig megbízható művésznek számított. Aki már fiatalkorában belenyugodott abba, hogy nem lesz belőle világhírű alkotó, ezért berlini tanulmányai során inkább a tisztes jövedelemmel kecsegtető állatszobrászat felé fordult. Maugsch Gyula az 1910-es évek elején mesterként tért vissza Budapestre, ahol az akkoriban újjáépített állatkert számított leginkább a munkájára; legismertebb műve is itt született: a főbejárat négy elefántja, illetve a bejárat tornyát őrző jegesmedvék. A szobrász az 1. világháborút követően síremlékek és hősi emlékművek felé fordult, ám hogy ne vesszen kárba a korábbi szaktudása sem, a hősök emléke gyakran öltött testet különféle kőoroszlánokban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."