A Ganz 1939-ben készítette el – amerikai példák nyomán – a TM típusjelű négytengelyes motorkocsit, amely a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt., azaz a Beszkárt megrendelésére készült. A motorkocsi egy 75 darabos megrendelés első példányaként született a társaság úgynevezett beruházó programjának keretében, de ugyanakkor a Beszkárt egy csomó régi villamost is átalakított, köztük 1897-es évjáratú kocsikat. A felújítási program és a járműbeszerzés azután sem állt le, hogy Magyarország belépett a második világháborúba. A TM-széria utolsó darabjait 1943-ban szállították. A villamosokat az utasok Stukának nevezték el a német vadászgépek után.
A háború alatt és után sok villamos használhatatlanná vált, és a beruházó programot sem indították újra. Az ostrom alatt tönkretett hálózatot 1947-re sikerült többé-kevésbé helyreállítani, ám a járműhiány kaotikus állapotokat okozott csúcsforgalom idején. Új villamosokra lett volna szükség, a Ganznak azonban nem csak kapacitása nem volt erre, hiányoztak az importalkatrészek is. A gyár 1948-ban, a Budapesti Nemzetközi Vásárra előállt ugyan egy három tagból álló, vadonatúj villamosszerelvénnyel, ám e prototípus valójában három, „hadirokkant” Stuka összekapcsolása volt. A szerelvény műszaki újdonságát a távvezérelt ajtók jelentették; ez volt az első alkalom Magyarországon, hogy a járművezető mindhárom kocsi ajtaját képes volt nyitni és zárni. A szerelvény később menetrend szerint is közlekedett (számos átalakítás után egészen 2000-ig), a szerelők azért adták neki a Szellem nevet, mert gyakran előfordult, hogy az este még hibátlannak látszó jármű a kocsiszínben „magától” elromlott, és reggel nem lehetett forgalomba adni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
