helyrajzi szám

UV

Lokál

A hazai járműipar az 1930-as évek végén jutott el a korszerű villamosig.

A Ganz 1939-ben készítette el – amerikai példák nyomán – a TM típusjelű négytengelyes motorkocsit, amely a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt., azaz a Beszkárt megrendelésére készült. A motorkocsi egy 75 darabos megrendelés első példányaként született a társaság úgynevezett beruházó programjának keretében, de ugyanakkor a Beszkárt egy csomó régi villamost is átalakított, köztük 1897-es évjáratú kocsikat. A felújítási program és a járműbeszerzés azután sem állt le, hogy Magyarország belépett a második világháborúba. A TM-széria utolsó darabjait 1943-ban szállították. A villamosokat az utasok Stukának nevezték el a német vadászgépek után.

A háború alatt és után sok villamos használhatatlanná vált, és a beruházó programot sem indították újra. Az ostrom alatt tönkretett hálózatot 1947-re sikerült többé-kevésbé helyreállítani, ám a járműhiány kaotikus állapotokat okozott csúcsforgalom idején. Új villamosokra lett volna szükség, a Ganznak azonban nem csak kapacitása nem volt erre, hiányoztak az importalkatrészek is. A gyár 1948-ban, a Budapesti Nemzetközi Vásárra előállt ugyan egy három tagból álló, vadonat­új villamosszerelvénnyel, ám e prototípus valójában három, „hadirokkant” Stuka összekapcsolása volt. A szerelvény műszaki újdonságát a távvezérelt ajtók jelentették; ez volt az első alkalom Magyarországon, hogy a járművezető mindhárom kocsi ajtaját képes volt nyitni és zárni. A szerelvény később menetrend szerint is közlekedett (számos átalakítás után egészen 2000-ig), a szerelők azért adták neki a Szellem nevet, mert gyakran előfordult, hogy az este még hibátlannak látszó jármű a kocsiszínben „magától” elromlott, és reggel nem lehetett forgalomba adni.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk