A főváros alapításának centenáriumát nemcsak ünnepségekkel, de számos beruházással is emlékezetessé tették: alul- és felüljárók, mozik és művelődési házak épültek, nagyszabású felújítások kezdődtek, felpörgött a lakótelep-építés. Az alkalomhoz köthető az új fogaskerekű és az új kisföldalatti átadása is, s a BKV ekkor már százasával vásárolta az Ikarusokat.
Újpalota még nem épült meg teljesen, de azt már 1973-ban is tudni lehetett, hogy a hatalmas elvárások, amelyek a lakótelep építését megelőzték, meglehetősen eltúlzottak. Az 1969-es rajtnál még azt beszélték, hogy Budapest legkorszerűbb városnegyedét építik fel az egykori mezőgazdasági területen, az ideköltöző lakók viszont azt tapasztalhatták, hogy a szovjet házgyári technológia alapján épült lakások csak papíron komfortosak. „Az idén 1300 otthont adnak át, s 1975-re minden tervezett ház felépül. A 12 700 lakásban körülbelül félszázezer ember él majd. S a jövő? Már elkészült az átlós földalatti terve. A metró Budafokról jövet eléri majd Újpalotát is.” Ez az 1980-as években újabb nagy fejlődést indít majd el – jósolta az Esti Hírlap 1974 februárjában.
Az első állítás szerénynek bizonyult, több mint 15 ezer lakás épült a hetvenes évek derekáig, az „átlós földalatti” ötven év elteltével is merész álomnak tűnik. Ahogy merész álom maradt a lakótelep „központjába”, a Nyírpalota út (akkor Hevesi Gyula út) és a Zsókavár utca határolta területre elképzelt újpalotai nagyáruház, illetve szabadidőközpont és mozi is. Ehelyett az újpalotaiaknak a 2001 óta Fő térnek nevezett helyszínen egy parkkal és egy műtárggyal kellett beérniük, utóbbit 1974. augusztus 19-én leplezték le.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
