helyrajzi szám

Centenáriumi emlékmű

Budapest történetében az 1973-as év különös jelentőséggel bírt.

A főváros alapításának centenáriumát nemcsak ünnepségekkel, de számos beruházással is emlékezetessé tették: alul- és felüljárók, mozik és művelődési házak épültek, nagyszabású felújítások kezdődtek, felpörgött a lakótelep-építés. Az alkalomhoz köthető az új fogaskerekű és az új kisföldalatti átadása is, s a BKV ekkor már százasával vásárolta az Ikarusokat.

Újpalota még nem épült meg teljesen, de azt már 1973-ban is tudni lehetett, hogy a hatalmas elvárások, amelyek a lakótelep építését megelőzték, meglehetősen eltúlzottak. Az 1969-es rajtnál még azt beszélték, hogy Budapest legkorszerűbb városnegyedét építik fel az egykori mezőgazdasági területen, az ideköltöző lakók viszont azt tapasztalhatták, hogy a szovjet házgyári technológia alapján épült lakások csak papíron komfortosak. „Az idén 1300 otthont adnak át, s 1975-re minden tervezett ház felépül. A 12 700 lakásban körülbelül félszázezer ember él majd. S a jövő? Már elkészült az átlós földalatti terve. A metró Budafokról jövet eléri majd Újpalotát is.” Ez az 1980-as években újabb nagy fejlődést indít majd el – jósolta az Esti Hírlap 1974 februárjában.

Az első állítás szerénynek bizonyult, több mint 15 ezer lakás épült a hetvenes évek derekáig, az „átlós földalatti” ötven év elteltével is merész álomnak tűnik. Ahogy merész álom maradt a lakótelep „központjába”, a Nyírpalota út (akkor Hevesi Gyula út) és a Zsókavár utca határolta területre elképzelt újpalotai nagyáruház, illetve szabadidőközpont és mozi is. Ehelyett az újpalotaiaknak a 2001 óta Fő térnek nevezett helyszínen egy parkkal és egy műtárggyal kellett beérniük, utóbbit 1974. augusztus 19-én leplezték le.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.