„Az egylet kebelében reformpárt alakult (…) az a panaszuk, hogy az egyesület élén állók elzárják a tagok nagy részét az érvényesülés elől és klikkszerűen intézik el az egylet ügyeit” – írta Az Ujság, hozzátéve, hogy a párbaj közvetlen előzménye az volt, hogy „a vita hevében Werner mellbe lökte Löllbachot”. Az összecsapás a „reformpárti” sértett fölényes győzelmével zárult, tizennyolcszor vágta meg Wernert, aki egyszer sem volt erre képes. De Löllbach nem csak a páston győzte le ellenfelét. A 1910-es évek elején, korszerű és megbízható mesterként sorra kapta a munkákat, jóval többet, mint Werner, akinek a terveiből hiányzott a fantázia és a kreativitás. Jó példa erre az 1912-ben épült, Goll Nándorral közösen tervezett lakóháza a Fő utca 19. szám alatt, amely szinte láthatatlan.
De nincs is olyan messze innen a Frankel Leó út 20., amely Löllbach tervei alapján, két évvel hamarabb épült, mégis teljesen más korszakot testesít meg. Egyértelműen a szecesszió jegyében született, ez azonban nem jelent színes forgatagot, az ornamentika túlburjánzását. A fehér homlokzatú, négyemeletes lakóház a visszafogott elegancia iskolapéldája. Ácsolt sátortetőzete, a különféle mértani alakzatokat formáló ablakai, és a belső udvar szinte „hullámzó” falai Lechner Ödön jellegzetes épületeit juttatják az eszünkbe, bár a Lechner-épületeknél jóval szerényebb. De még az is lehet, hogy Löllbach nem esztétikai megfontolásokból, sokkal inkább anyagi okokból döntött az egyszerűbb megoldások mellett. Valamelyest erre utal a homlokzaton elhelyezett három dombormű – a két szélső medvén lovagló gyerekeket, a középső medvék közt ácsorgó gyereket ábrázol –, amelyek művészeti értéke erősen kétséges. De még ezzel együtt is kellemes látnivaló a Frankel Leó úti (korábban Zsigmond utcai) épület, ahová már az átadás után híres lakó költözött.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
