Mélyi József

"Ezen a földön a kegyetlenség is kétszer érkezik, amiként a Nap is kétszer bukik a láthatár mögé." (Darvasi László: A könnymutatványosok legendája) Tudjuk jól, Rettegett Török azóta létezik, mióta törökök vannak a Földön. Öt török öt görögöt dögönyöz, már ez sem véletlenül kezdődik így. Egykor jól megtanultuk, mi a rettegés, közelről ismertük a török kegyetlen erejét, kitanulmányoztuk csalfa ábrázatát, szívtelensége hetedíziglen belénk ivódott. Kempelen sakkozógépének "famuzulmánja" előtt keresztet vetettek magyarok, németek egyaránt, bár akkortájt az utolsó basa is már vagy száz éve elkotródott erről a vidékről. Mára ebből csak szívdobbanásnyi rémület maradt.

A dunaszerdahelyi focimeccsen történt brutális rendőrattakra és az azt követő magyarországi szlovákellenes reakciókra bő egy hét alatt sem sikerült a kedélyeket megnyugtató választ találni a szlovák és a magyar politikai vezetésnek - mintha a szomszédságpolitika mindkét országban a belpolitikai helyzet foglyává vált volna.

"(hisz ez is mind általatok lett)" Ovidius: Metamorphoses Kezdetben volt egy Ronaldo. Illetve rögtön kettő. Már ez az apró bizonytalanság is mutatja, hogy kaotikus viszonyok jellemezték a nyolcvanas éveket.

Minden korszaknak megvan a maga kövér futballistája, és mindegyik a maga módján az. Van köztük olyan, aki egész életében túlsúlyos volt (Mölby), van, aki ha kellett, mindig gyorsan leadta, de a jelző rajtaragadt (Puskás), van, aki időről időre meghízik (Ronaldo), és van, aki csak gyereknek volt kövér, mégis ez a beceneve (Batistuta). Valószínűleg az ismét kikerekedett brazil fenomén miatt vált széles körben elterjedt bulvártémává a kövér labdarúgók története; az egyik angol lap például elkészítette minden idők legjobb dagadt futballistáinak listáját, amelyen a Száguldó őrnagy egy ismeretlen értékelési rendszer áldozataként az ötödik helyre szorult.

Szegény jó Coubertin bárónak nem volt könnyű sorsa. Pedig gondtalan arisztokratatársaihoz hasonlóan ő is élethosszig elüldögélhetett volna párizsi palotájában; azonban mégsem így tett, sőt, magára vette az ifjúság testnevelésének nyűgét, és az olimpiai eszmére áldozta minden pénzét. A mozgalom kínkeserves indulása után átélt sokféle olimpiát, volt, amit ő maga is csak "közönséges zsibvásárként" aposztrofált, aztán megérte a húszas években a sikereket, sőt még a berlini játékokat is, csak utána halt meg svájci szegénységében; az ötletén megtollasodott olimpiai potentátok késve jött segélyét már csak a rokonok vehették át. Mélyi József

Abban a pillanatban, amikor a csapatversenyben Boczkó az utolsó tust is elszenvedte a megjegyezhetetlen nevű kínai párbajtőrözőtől, bizonytalan időre beszüntettem az olimpia hallgatását és nézését.

Legalábbis a lexikonokból tudjuk, hogy a klasszikus kínai jelek szinte felülmúlhatatlan tömörséggel foglalják magukba az ősi bölcsességeket, s nyithatnak kaput számunkra egy addig ismeretlen világ felé. Feltéve persze, hogy értjük őket.

Legutóbb egy Chelsea-Arsenal-meccs alatt töprengtem el azon, ki volt az első színes bőrű ember, akit életemben láttam, de még most sem tudnám biztosan megmondani. Pelé kézenfekvő lenne, ő meg Jairzinho nyilván megelőzi Angela Davist és Rhoda Scottot, nem elfeledkezve Sidney Poitier-ról, ahogy szalad a mezőn Tony Curtisszel a Megbilincseltekben. Az viszont, hogy ki volt az első európai "néger" - igen, akkoriban még persze sic! -, akit láttam, az teljesen bizonyos. Eusebio, a mozambiki bika, a kettes számú Fekete Gyöngyszem, Guttmann Béla felfedezettje, a portugálok büszkesége.

A németek mítosza most negyven körüli generációm számára végleges formáját a nyolcvanas években nyerte el, pontosabban 1982-ben és 1986-ban. Mindkét világbajnokságon borzalmas játékkal, hol az osztrákokkal lepaktálva és Battiston kiütött fogain át, hol meg tizenegyeseket védve és berúgva, foggal-körömmel védekezve jutottak teljesen érdemtelenül döntőbe.

Most végre mi is úgy érezhetnénk, hogy a futball mélyére látunk. A tévé jóvoltából mindig tudjuk, ki mennyit fut, hányat passzol, birtokol vagy nem birtokol, lő-e, s ha igen, hányszor nem oda. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a nagy statisztikák közepette semmi sem derül ki.

Lassan talán bekövetkezik, amire titokban vártam. Úgy tűnik ugyanis, hogy a játékvezetők kezdenek belemelegedni, és saját kezükbe veszik az Európa-bajnokság irányítását.

Ha az Európa-bajnokság első két napjának eseményeiből indulunk ki, csakis a daliás idők nemzetközi sportvezetőinek bölcsességét látjuk igazolódni.