"Ezen a földön a kegyetlenség is kétszer érkezik, amiként a Nap is kétszer bukik a láthatár mögé."
(Darvasi László: A könnymutatványosok legendája)
Tudjuk jól, Rettegett Török azóta létezik, mióta törökök vannak a Földön. Öt török öt görögöt dögönyöz, már ez sem véletlenül kezdődik így. Egykor jól megtanultuk, mi a rettegés, közelről ismertük a török kegyetlen erejét, kitanulmányoztuk csalfa ábrázatát, szívtelensége hetedíziglen belénk ivódott. Kempelen sakkozógépének "famuzulmánja" előtt keresztet vetettek magyarok, németek egyaránt, bár akkortájt az utolsó basa is már vagy száz éve elkotródott erről a vidékről. Mára ebből csak szívdobbanásnyi rémület maradt. Jumurdzsákra gondolunk, a sorsüldözött áldervisre, de ő mégsem a Rettegett Török. Ibrahim Galaburdi inkább az, a szubasi janicsár, aki mosolyogva tölti kedvét férfin és gyermeken egyaránt, mígnem aztán a mutatványosok mézes könnyében végzi, lángra lobbanva. Vagy ha mégis Gárdonyinál maradunk: Hajván, az elfeledett mellékalak, a buta, de szerencsés óriás, aki kisujjával hajítja arrébb a még mellékesebb csizmadiát, és ha érdeke úgy kívánja, puszta kézzel roppantja szét Bornemisza Gergő bilincsét. Nem emlékszik már rá senki, pedig ő az igazi, a nagy erejű Rettegett Török, aki a sebezhetetlenség reményében varrja kaftánjába a sokat érő titkos térkép darabjait.
Nem lehetetlen persze, hogy Gárdonyi az Egri csillagok írása közben hallott már a valódi Rettegett Törökről, a birkózók királyáról, aki nem talált legyőzőre sem a tengeren innen, sem azon túl. Juszuf Ishmaelo - mert persze róla van szó, minden későbbi Rettegett Török ősapjáról - története Franciaországban kezdődik, ahol 1894-ben a furfangos Sabés meglepetésre legyőzi a robusztus Doublier-t. Ahogy ez akkoriban szokás, a megalázott Doublier elindul világgá, hogy megkeresse, ki az a birkózó, aki sikerrel küzdhetne meg legyőzőjével. Kutatásai során Törökországba is eljut, ahonnan három tehetséggel tér vissza, Kara Oszmánnal, Nurullahhal és mindük közül a legkiválóbbal, a 120 kilós bajnokkal, Juszuf Ishmaelóval, aki valóban rászolgál a Rettegett Török névre. Párizsban négy másodperc alatt gyűri le Sabés-t, a következő három évben pedig kisebb-nagyobb küzdelemben valamennyi ellenfelét. Legyőzöttjei persze keresni kezdik azt, aki őt is megverheti, de Juszuf Ishmaelo kijelenti, elmetszi a saját torkát, ha valaha is veszít. Mikor Franciaországban már nem marad senki, aki kiállna vele, áthajózik Amerikába, ahol szintén verhetetlennek bizonyul; még az sem ront hírnevén, hogy a nagy Roeber ellen leléptetik, mert kidobja ellenfelét a küzdőtérről. Rövid idő alatt kiderül: a "Terrible Turk" már a tengerentúlon sem találhat méltó ellenfélre, ezért New Yorkban hajóra száll, hogy immár gazdag emberként hazájában kezdjen nyugodt életet. Soha nem jut vissza Európába, mert hajója, a La Bourgogne 1898. július 4-én 600 emberrel a fedélzetén elsüllyed. Ishmaelo egyes beszámolók szerint az utasok menekítése közben a vízbe esik, és az övébe varrt rengeteg aranypénz húzza le a mélybe.
A beköszöntő új évszázadban még Juszuf Ishmaelo tragikus sorsa sem tántorítja el a honfitársakat attól, hogy ha birkózásra, bokszra vagy kecseszkecskenre adják a fejüket, ők is felvegyék a Rettegett Török nevet. Így aztán szinte minden valamirevaló kis-ázsiai óriás rettenetes és török, még akkor is, ha adott esetben vajszívű örmény vagy tündérléptű kurd. A németek Rettegett Törökje - der schreckliche Türke - azonban valódi török. Igazi neve Sabri Mahir. Ifjúkorát Isztambulban tölti, ott focizik a századelőn a Galatasarayban. Szülei megsejthetik, hogy rossz idők jönnek, mert nagy termetű fiukat idejekorán Párizsba küldik, hogy művészetet tanuljon az Akadémián. A festészetben úgy halad előre, ahogy az ereje is egyre nő. A szépreményű Mahir azonban az újabb zűrzavar elől Berlinbe kénytelen távozni, ahol a nagy háború alatt megélhetését a Busch cirkusz erőművészeként biztosítja: akkor és ott ő a Rettegett Török, "aki négy emberrel küzd meg". A német fővárosban bokszkarrierje is beindul, néhány profi meccs és egy Európa-bajnoki címmérkőzés után tréner lesz, majd a békeidők beköszöntével a Kurfürstendammon megnyitja Testnevelési és Bokszstúdióját. A kétemeletes épület bejáratát hatalmas öklöt formázó neon jelzi: a hely a baloldali mozgalmárok kedvenc találkozóhelye lesz. Mahir közben nem tagadja meg a művészet iránti vonzalmát, a Stúdióban nem csupán a testet edzik. A szorító mellett, a bokszzsákok között a Rettegett Török teadélutánokat rendez, a berlini elit felolvasásokra, koncertekre, sőt kisebb színdarabok előadására jár ide. Állandó vendég a szemüveges bokszrajongó, Bertolt Brecht. Lehet, hogy csak a nők miatt jön. Rendszeresen itt mozog Leni Riefenstahl és Vicki Baum. Max Schmeling itt ismeri meg későbbi feleségét, a gyönyörű színésznőt, Anny Ondrát. Marlene Dietrich is ide jár. Leckéket akar venni Mahirtól, de az visszautasítja. Ha bokszról van szó, a Rettegett Török nem tesz különbséget profi és amatőr között, és az angyali színésznő arcocskáját nem akarja színesre verni.
Mahir legjobb tanítványa a fiatal Franz Diener. A német nehézsúlyú-bokszbajnokság megnyerése jelentené élete legnagyobb sikerét. Ellenfele a 38 éves Paul Körner, a címvédő, aki egykor Zwickauból vándorolt ki a tengerentúlra, ott felvette a Samson nevet, majd panamai bajnokként tért vissza hazájába. A mérkőzést Berlinben, a treptowi kerékpár-versenypályán rendezik 1926 júniusában. 14 ívlámpa világítja meg a szorítót, a lelátókon 16 ezer néző zsúfolódik össze, több ezren a kapukon kívül rekednek. Ott várják néma csendben, ki lesz a győztes. Diener erősen kezd, az első menetben majdnem kiüti ellenfelét. Samson-Körner azonban menetről menetre szedi össze magát, keresztütései úgy érkeznek Diener halántékára, mint a harapások. Azután összefejelnek. Diener jobb szeme bedagad, a ballal is már csak résnyi fényt lát. Az utolsó menet előtt csak az a kérdés, kibírja-e. A szorító sarkában a Rettegett Török tudja, mit kell tennie. "Sabri Mahir a szünetben szinte ráveti magát, lecsókolja róla a vért, leszívja róla - a történet itt már szinte visszataszítóvá válik" - írja a korabeli tudósító. Diener persze végig bírja, és pontozással győz.
Mi azt is tudjuk, ha még igazabb lenne a történet, a Rettegett Török a Diener arcát végigmaró izzadságcsöppeket is lenyalta volna.
