A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.
A színházteremben füst kavarog. A kivetítőn egy ősz hajú asszony megpróbál felolvasni egy búcsúlevelet, de a hangja sírásba fullad.
A regény eredeti nyelven 1963-ban jelent meg Torinóban, és három éven belül megérkezett az angol, a német és a francia fordítása is, magyarul azonban csak most vehetjük a kezünkbe Todero Anna nagyszerű fordításában.
Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.
