„Meglátom a dj-t a fülkében. Harminc éve ismerem az ujjait. De most látom először az arcát.”

  • Molnár T. Eszter
  • 2025. október 26.

Színház

Jelena Juresa médiaművész az európai technoszíntéren DJ Max néven ismert szerb háborús bűnös esetéből alkotott egy olyan koncert-performance-t, amely nyelven túli élményt ad arról, hogy mit jelent együtt élni egy háború következményeivel, a túlélőkkel és az el nem ítélt bűnösökkel. 

Már régen nem áll, hogy a vacsoraasztalnál nem illik vallásról és politikáról beszélni, de mi a helyzet egy night clubbal és a népirtással? Az újvidéki születésű, Belgiumban élő Jelena Juresa médiaművész ezt kérdezi tőlünk, nézőktől. Azaz nem, nem nézők vagyunk, hiszen egy techno disco kellős közepén lehetetlen a külső szemlélő nézőpontját felvenni.

Két szőke, aranyruhás férfi gitározik a fejünk felett felállított színpadokon, a hangszórókból bömböl a techno, a magasban elhelyezett tévéképernyőkön férfiak bonyolódnak férfias játékokba: népitánc-bemutatók, bunyók, tornamutatványok ismétlődnek és a live set tizedik percében már vitathatatlan, hogy annak, ami történik, mindannyian a részesei vagyunk. Ekkor szólal meg egy nő a tömegben, először halkan, majd egyre hangosabban:

„Itt állok a táncoló fiatalok között, és meglátom a dj-t a fülkében. Harminc éve ismerem az ujjait. De itt, most, a klubban látom először az arcát.”

A belgrádi éjszakában és az európai technoszíntéren DJ Max néven ismert Srđan Golubovićról beszél, akiben a performer felismeri azt a fiatalembert, aki harminc évvel korábban a Szerb Önkéntes Gárda, vagy más néven Arkan Tigrisei tagjaként részt vett a bijeljinai mészárlásban. Hátulról, mégis jól felismerhetően ő látható az amerikai fényképész, Ron Haviv közismert fotóján: „Törzse félig elfordítva, bakancsa a levegőben.”

Erről a képről beszél a táncos-performer, Ivana Jozić, ezt írja körül újra meg újra, egyre pontosabban, így bár nem jelenik meg a kivetítőn, mégis minden résztvevő láthatja maga előtt, ahogy 1992. április 2-án a három földön fekvő test mellett áll a fiatal, hajlékony fiú, homlokára tolt menő, fehér napszemüvegben, vállán aknavetővel, jobb kezében gépfegyverrel, a hanyagul kitartott balban parázsló cigarettával. Mozdulat közben kapta el a fényképész, elegáns félfordulatban, épp lendülő jobb lába még nem érte el Ajsa Šabanović fejét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.