Akik ismerték a szerző korábban megjelent műveit, a Baktérítőt, a Kedves Michelét vagy A város és az otthont, azok nagyon várták ezt az autobiografikus regényt, amely azon kívül, hogy bepillantást enged az író ifjúkorába, azt is bemutatja, hogyan alakulhatnak az elnyomás ellenében, politikai és etikai nézetek mentén nagy hatású tudományos, technológiai és művészeti műhelyek. Nem madártávlatból nézünk a harmincas–negyvenes évek Olaszországára, hanem egy kislány szemszögéből figyelhetjük meg a hegyi túrákat, a szalonban folytatott végeérhetetlen beszélgetéseket és veszekedéseket. Ezekből az apró motívumokból áll össze a kép, amelyet valóban érdemes volt megörökíteni: a fasizmus ellen hősies küzdelmet folytató család és maroknyi barátjuk mindennapjait.
Mindannyiunknak van egy nagynénje, aki minden látogatáskor ugyanazokat a mondatokat ismétli el, egy nagybátyja, aki két történetet mesél, az egyiket akkor, ha a szobában van a felesége, a másikat akkor, ha nincs. Nem volt ez alól kivétel a torinói Levi család sem, és épp ezek a szólások, visszatérő fordulatok alkotják e családregény gerincét. „Elég egy szó, egy mondat: a régi, gyerekkorunkban ezerszer hallott és elismételt mondatok egyike. (…) Egy sötét barlangban, egymillió ember között is egymásra ismernénk egyetlen ilyen mondatból vagy szóból.” Ginzburg a saját mondataikkal festi meg a családja tagjait, ismerőseit és az egymáshoz fűződő kapcsolataikat. A vizualitásból kiinduló ábrázolás helyett a hallásra helyezi a hangsúlyt, így egy ősibb, zsigeribb útját nyitja meg az emlékek felidézésének. A háztartás ügyein, a nevelődés irritációján és felemelő pillanatain keresztül egy rendkívüli családot mutat be egy rendkívüli korban. A zseniális biológust, Giuseppe Levit, akire nemcsak iskolateremtő idegszövettani munkássága miatt emlékszik az utókor – három későbbi Nobel-díjas tudós került ki a tanítványai közül –, hanem az antifasiszta ellenállásban vállalt szerepéért is, dühös aszkétaként ismerjük meg, míg a feleségét, Lidia Tanzit aggodalmaskodó, örökifjú matrónaként. Kettejük egymást kiegészítő és egymással perlekedő szólamába kapcsolódik be az öt gyerek, a kiterjedt rokonság, a cselédek és a torinói értelmiségiek: természettudósok, írók, festők és politikusok, ellenállók és mártírok.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
