Nem véletlen, hogy Putnoky Gábor Csak a szépre emlékezem című dalával indul a 2022-ben született, nagyon keveset játszott előadás, amelyet a társulat kimondottan a nyári estékre tartogat, így az idén is csak egyetlen alkalommal, a Nemzeti Táncszínház égisze alatt működő szabadtéri TáncPark programjában mutatták be. Hogy a rendező-koreográfus komolyabb művei mellett jól megfér a humor, azt legkésőbb a 2017-es Szentivánéji álom és a 2021-es Ahogy tetszik óta tudjuk, de a Balaton azt is példázza, hogyan illeszkedik a kortárs tánc a kertszínház – a könnyedséget nemcsak elnéző, de egyenesen megkövetelő – programjába.
A darab vonatzakatolástól strandzsivajig és tücsökciripelésig terjedő hangkulisszával, pantomimszerű színészi játékkal és számos felfújható strandkellékkel meséli el egy régi nyaralás, vagy inkább általánosságban „a nyaralás” történetét. A szórakoztatást szolgálják a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek slágerei és az utalások is. A hattyú visszatérő szereplővé válik, egyszer csábítóként jelenik meg, máskor mint hajó vagy a tó könnyű haragú, nagy testű madara, ám a súlyosabban induló mozzanatok is rendre viccbe fordulnak: Léda egy pillanat alatt a Titanic tatján álló Rose-zá változik, a vízimentő elsősegélyt nyújt egy fuldokló gumimatracnak, Odette pedig úszógumit visel a tányérszoknya helyén. Az ellentétekre és kikacsintásokra épülő dramaturgiába öt nagyszerű fiatal táncos visz életet. Külön szóra érdemes Hován Marcell komoly komikusi teljesítménye, amellyel újra és újra arra emlékezteti a nézőt, hogy milyen keskeny a fájdalom és a nevetségesség közötti határ.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
