A változó terepen való boldogulás a 20. század elejének metaforája, egy olyan korszaké, amelyben felbomlik a régi rend, érvényüket vesztik a begyakorolt hierarchikus viszonyok, a pénz elértéktelenedik, mint Ranyevszkaja könnyen elverhető rubeljei, miközben párhuzamosan a hatalomgyakorlás egyetlen érvényes eszközévé válik. Amikor a kiismerhető ritmusok és harmóniák átadják a helyüket valami felzaklatóan újnak: megszületik a jazz.
Feledi János gyakran rendez klasszikus irodalmi szövegeken alapuló előadásokat, és a 2022-es Sirály után a Cseresznyéskertből is kortárs táncszínházat koreografált. Az eredeti mű itt nem pusztán inspirációs forrásanyag, Feledi hiánytalanul felvonultatja a darab szereplőit, és jól felismerhetően mutatja be a történet legfontosabb mozzanatait is. A főszereplők és a birtok sorsa mellett jó arányérzékkel időz el olyan részleteken, mint Jepihodov, Dunyása és Jása szerelmi háromszöge. A bemutatón élőben, a színpadon felállított emelvényen játszó Sárik Péter Trió zenéje kontextusba helyezi a darabot: ez nem a balalajka szomorú múltba révedése, hanem a friss és izgalmas hangzások inspiratív ereje.
A birtokosnő szerepében Wéninger Dalma jelenléte meghatározó. Egyszerre tud a darab központi figurája lenni, és közben eljátszani, hogy az idő elszaladt mellette. Különösen szép az Ányával (Frank Flóra) és Várjával (Bakonyi Jusztina) eltáncolt viszonya. A darab lírai erejét az emlékezet mozdulatszínházi megjelenítése adja, dinamikáját a látványos báli jelenetek. A díszlet néhány székből vagy talán gyümölcsfából áll, a földet beborító papírdarabok lehetnek váltók, cseresznyeszemek vagy bankjegyek, a színes kosztümök a korabelit idézik, de utalnak a bohócok figyelemfelkeltő ruhájára is. A koreográfia pergő és emlékezetes jelenetekkel tűzdelt, a táncosok színészi játéka nagyszerű, és a színpadi kavalkádban egymás mellé helyeződik a tragikum és a komikum. Firsz, az inas szerepében Kulka János is esszenciálisan tragikomikus figura. A felvonások között, mint a cirkuszban a bohóc, megjelenik, de nem azért, hogy szórakoztassa a közönséget, hanem mert éppen arra jár: bejön, pórázra kötött kutyaként csillárt húz maga után, leül, fény felé tartja, úgy nézegeti a tenyerét, elmond néhány emlékezetes mondatot. Játékának ereje eszköztelenségében lefegyverző, és a színész magántörténetét némiképp ismerő közönség számára ezek az apró gesztusok szinte többet mondanak a múltról, a jövőről és az újrakezdés nehézségeiről, mint amennyit többoldalnyi szöveggel lehet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
