Színház

Irányított hálózatok

Villámcsapottak

  • Molnár T. Eszter
  • 2025. szeptember 3.

Kritika

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Vagy úgy, hogy a színészek felsorakoznak a közönség előtt, bemutatkoznak a saját nevükön, beszélnek a hitükről, a természetfelettivel való kapcsolatukról, míg a néhány mondatos bevezetőkből kibontakoznak az erdélyi értelmiségiek kacskaringós életútjai a vallásos neveltetéstől a matematika–fizika és mechatronika szakirányú vargabetűkön át a színpadig. Kincses Réka rendező előszeretettel dolgozik saját tapasztalatokból. Merítése bőséges, ugyanakkor a korunkra erősen jellemző: Marosvásárhelyen született, Berlinben él, bölcsész- és filmművészeti képzettsége mellett alternatív orvoslást is tanult. Balkán bajnok című filmjében édesapja élettörténetén keresztül mutatta be a romániai rendszerváltást, a Szülőföld, szex és más kellemetlenségekben a kivándorlás, beilleszkedés és az elvágyódás témakörét járta körül, míg a Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza című darabban az elvándorolt fiatalok és az otthon maradó szülők világértelmezése között húzódó törésvonalakat tárta fel.

A Villámcsapottakban Kincses a színészek történeteit használja a hitről és a véletlenről való gondolkodás kiindulási pontjaként, és a dokumentarista jelleget a darab kiemelt pontján elhangzó tanúságtételekkel tovább hangsúlyozza. Ez a kislány én vagyok, szól ki Fodor Réka a molesztált gyerek szerepéből, itt az jön, hogy autóba ülök, és elindulok egy körforgalom felé, mondja Kocsis Anna egy tragikus veszekedési jelenetből kilépve. A rendszerváltás előtti és utáni közelmúltban gyökerező történetek mind egy-egy különös esemény körül sűrűsödnek. Véletlen-e, ha a románul alig tudó, az érettségitől rettegő fiatalember egy áramütés hatására egy csapásra megtanul románul? Csoda-e, ha a halott feltámad a tetszhalálból, vagy egy szent életű fiatal pap túlél egy villámcsapást? Össze tudjuk-e egyeztetni a tudományos világképünkkel a sors fogalmát? Ezek a kérdések nyíltan meg is fogalmazódnak a színpadon, sőt egy élő bejelentkezésként ható rövid videóbejátszásban Barabási Albert-László hálózatkutató is hozzászól a témához, bár épp csak felvetve a teljes véletlen és a belső törvényszerűségek hatására bekövetkező események közötti különbségtétel lehetőségét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.