Táncszínház

Az európai történelem visszáján

Pupek – Minden kelet és nyugat között

  • Molnár T. Eszter
  • 2025. június 25.

Kritika

A színházteremben füst kavarog. A kivetítőn egy ősz hajú asszony megpróbál felolvasni egy búcsúlevelet, de a hangja sírásba fullad.

A nézőkkel szemben álló táncosnő háta mögött hatalmas, busómaszkos alak tornyosul. Hátulról végigsimít a mozdulatlan táncos arcán. A közép-európai kis nemzetek léte, mondja néhány perccel később a darab narrátora, bármelyik pillanatban megkérdőjelezhető.

Az idén 25 éves Ifjú Szívek Táncszínház, Pozsony egyetlen magyar kőszínházának társulata Hégli Dusan és Hégli Bence rendezése alatt a családon belüli erőszakról szóló Finetuning, illetve a cenzúrát feldolgozó, Samuel Beckett Katasztrófa című drámájából Parti Nagy Lajos szövegével készített Barbaro után ismét erősen politikai indíttatású darabot állított színpadra: a Pupek (szlovákul köldök) című előadás nagy erővel szól a nemzeti és az európai identitás kérdéseiről, és az emlékezet fontosságáról. Az Ifjú Szívek soha nem elégedett meg a hagyományőrzéssel. A dramaturg/koreográfus rendező páros táncszínházi előadásaiban kortárs, interdiszciplináris szellemben használja a hagyományos néptáncot és népzenét. A tánc, a prózaszöveg és az élő zene vetített képpel és videóbejátszással váltakozik, a különböző médiumok által közvetített üzenetek kezdetben lazán illeszkednek, majd fokozatosan közelítenek egymáshoz, így az előadás egy pillanatig sem válik önismétlővé. A szöveg nagyban épít Milan Kundera Az elrabolt Nyugat avagy Közép-Európa tragédiája című legendás esszéjére, amely 1983-as megjelenése után hatalmas nemzetközi figyelmet kapott, fél évvel a megjelenés után magyarul is közölte a Hírmondó szamizdat folyóirat, de hogy egyszer úgy, ahogy van, lábjegyzetestül táncszínházi darab lesz belőle, arról valószínűleg maga az író sem álmodott. Pedig az esszé aktualitása az Ukrajnában dúló háború harmadik évében tagadhatatlan: a Kelet által túszul ejtett, önmagát a Nyugatként definiáló, de a fogsága révén mégis keletté váló középről szóló meglátásai a múltra vonatkoznak, de a jövőképünket is beárnyékolják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.