Táncszínház

Az európai történelem visszáján

Pupek – Minden kelet és nyugat között

  • Molnár T. Eszter
  • 2025. június 25.

Kritika

A színházteremben füst kavarog. A kivetítőn egy ősz hajú asszony megpróbál felolvasni egy búcsúlevelet, de a hangja sírásba fullad.

A nézőkkel szemben álló táncosnő háta mögött hatalmas, busómaszkos alak tornyosul. Hátulról végigsimít a mozdulatlan táncos arcán. A közép-európai kis nemzetek léte, mondja néhány perccel később a darab narrátora, bármelyik pillanatban megkérdőjelezhető.

Az idén 25 éves Ifjú Szívek Táncszínház, Pozsony egyetlen magyar kőszínházának társulata Hégli Dusan és Hégli Bence rendezése alatt a családon belüli erőszakról szóló Finetuning, illetve a cenzúrát feldolgozó, Samuel Beckett Katasztrófa című drámájából Parti Nagy Lajos szövegével készített Barbaro után ismét erősen politikai indíttatású darabot állított színpadra: a Pupek (szlovákul köldök) című előadás nagy erővel szól a nemzeti és az európai identitás kérdéseiről, és az emlékezet fontosságáról. Az Ifjú Szívek soha nem elégedett meg a hagyományőrzéssel. A dramaturg/koreográfus rendező páros táncszínházi előadásaiban kortárs, interdiszciplináris szellemben használja a hagyományos néptáncot és népzenét. A tánc, a prózaszöveg és az élő zene vetített képpel és videóbejátszással váltakozik, a különböző médiumok által közvetített üzenetek kezdetben lazán illeszkednek, majd fokozatosan közelítenek egymáshoz, így az előadás egy pillanatig sem válik önismétlővé. A szöveg nagyban épít Milan Kundera Az elrabolt Nyugat avagy Közép-Európa tragédiája című legendás esszéjére, amely 1983-as megjelenése után hatalmas nemzetközi figyelmet kapott, fél évvel a megjelenés után magyarul is közölte a Hírmondó szamizdat folyóirat, de hogy egyszer úgy, ahogy van, lábjegyzetestül táncszínházi darab lesz belőle, arról valószínűleg maga az író sem álmodott. Pedig az esszé aktualitása az Ukrajnában dúló háború harmadik évében tagadhatatlan: a Kelet által túszul ejtett, önmagát a Nyugatként definiáló, de a fogsága révén mégis keletté váló középről szóló meglátásai a múltra vonatkoznak, de a jövőképünket is beárnyékolják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.