Táncszínház

Az európai történelem visszáján

Pupek – Minden kelet és nyugat között

  • Molnár T. Eszter
  • 2025. június 25.

Kritika

A színházteremben füst kavarog. A kivetítőn egy ősz hajú asszony megpróbál felolvasni egy búcsúlevelet, de a hangja sírásba fullad.

A nézőkkel szemben álló táncosnő háta mögött hatalmas, busómaszkos alak tornyosul. Hátulról végigsimít a mozdulatlan táncos arcán. A közép-európai kis nemzetek léte, mondja néhány perccel később a darab narrátora, bármelyik pillanatban megkérdőjelezhető.

Az idén 25 éves Ifjú Szívek Táncszínház, Pozsony egyetlen magyar kőszínházának társulata Hégli Dusan és Hégli Bence rendezése alatt a családon belüli erőszakról szóló Finetuning, illetve a cenzúrát feldolgozó, Samuel Beckett Katasztrófa című drámájából Parti Nagy Lajos szövegével készített Barbaro után ismét erősen politikai indíttatású darabot állított színpadra: a Pupek (szlovákul köldök) című előadás nagy erővel szól a nemzeti és az európai identitás kérdéseiről, és az emlékezet fontosságáról. Az Ifjú Szívek soha nem elégedett meg a hagyományőrzéssel. A dramaturg/koreográfus rendező páros táncszínházi előadásaiban kortárs, interdiszciplináris szellemben használja a hagyományos néptáncot és népzenét. A tánc, a prózaszöveg és az élő zene vetített képpel és videóbejátszással váltakozik, a különböző médiumok által közvetített üzenetek kezdetben lazán illeszkednek, majd fokozatosan közelítenek egymáshoz, így az előadás egy pillanatig sem válik önismétlővé. A szöveg nagyban épít Milan Kundera Az elrabolt Nyugat avagy Közép-Európa tragédiája című legendás esszéjére, amely 1983-as megjelenése után hatalmas nemzetközi figyelmet kapott, fél évvel a megjelenés után magyarul is közölte a Hírmondó szamizdat folyóirat, de hogy egyszer úgy, ahogy van, lábjegyzetestül táncszínházi darab lesz belőle, arról valószínűleg maga az író sem álmodott. Pedig az esszé aktualitása az Ukrajnában dúló háború harmadik évében tagadhatatlan: a Kelet által túszul ejtett, önmagát a Nyugatként definiáló, de a fogsága révén mégis keletté váló középről szóló meglátásai a múltra vonatkoznak, de a jövőképünket is beárnyékolják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.

Ítélt az utókor

Szerették őket, így az államosításkor maradt 200-200 hold földjük. Később mégis ku­láknak minősültek az utolsó óföldeáki földes­urak, Návay László és testvére, Aranka. Egy cselédjük házában haltak meg. Kúriájukat most uniós pénzből felújítják. Bérelhető lesz, mint a közeli batidai vadászkastély.