Táncszínház

Az európai történelem visszáján

Pupek – Minden kelet és nyugat között

  • Molnár T. Eszter
  • 2025. június 25.

Kritika

A színházteremben füst kavarog. A kivetítőn egy ősz hajú asszony megpróbál felolvasni egy búcsúlevelet, de a hangja sírásba fullad.

A nézőkkel szemben álló táncosnő háta mögött hatalmas, busómaszkos alak tornyosul. Hátulról végigsimít a mozdulatlan táncos arcán. A közép-európai kis nemzetek léte, mondja néhány perccel később a darab narrátora, bármelyik pillanatban megkérdőjelezhető.

Az idén 25 éves Ifjú Szívek Táncszínház, Pozsony egyetlen magyar kőszínházának társulata Hégli Dusan és Hégli Bence rendezése alatt a családon belüli erőszakról szóló Finetuning, illetve a cenzúrát feldolgozó, Samuel Beckett Katasztrófa című drámájából Parti Nagy Lajos szövegével készített Barbaro után ismét erősen politikai indíttatású darabot állított színpadra: a Pupek (szlovákul köldök) című előadás nagy erővel szól a nemzeti és az európai identitás kérdéseiről, és az emlékezet fontosságáról. Az Ifjú Szívek soha nem elégedett meg a hagyományőrzéssel. A dramaturg/koreográfus rendező páros táncszínházi előadásaiban kortárs, interdiszciplináris szellemben használja a hagyományos néptáncot és népzenét. A tánc, a prózaszöveg és az élő zene vetített képpel és videóbejátszással váltakozik, a különböző médiumok által közvetített üzenetek kezdetben lazán illeszkednek, majd fokozatosan közelítenek egymáshoz, így az előadás egy pillanatig sem válik önismétlővé. A szöveg nagyban épít Milan Kundera Az elrabolt Nyugat avagy Közép-Európa tragédiája című legendás esszéjére, amely 1983-as megjelenése után hatalmas nemzetközi figyelmet kapott, fél évvel a megjelenés után magyarul is közölte a Hírmondó szamizdat folyóirat, de hogy egyszer úgy, ahogy van, lábjegyzetestül táncszínházi darab lesz belőle, arról valószínűleg maga az író sem álmodott. Pedig az esszé aktualitása az Ukrajnában dúló háború harmadik évében tagadhatatlan: a Kelet által túszul ejtett, önmagát a Nyugatként definiáló, de a fogsága révén mégis keletté váló középről szóló meglátásai a múltra vonatkoznak, de a jövőképünket is beárnyékolják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.

Elverték a jövőt

Lehetetlen immár elfedni a magyar nyugdíjrendszer strukturális bajait. Lehet titkolni a kassza hiányát, lehet utalványt osztogatni – a demográfia, az elhibázott és a meg nem hozott kormányzati intézkedések baljós jövőt vetítenek előre. Aligha véletlen, hogy egyelőre a kormány­váltásra készülő erő próbálkozásai is harmatgyengék.

„A zsarufilmek ideje rég lejárt”

Az idén 45 éves minden idők egyik legviccesebb filmje, az Airplane! – ugyanaz a ZAZ-trió, azaz David Zucker, Jerry Zucker és Jim Abrahams készítette, amelyik a Csupasz pisztolyt is. A Csupasz pisztoly negyedik része megjelenésünk napján érkezik a mozikba – az eredeti alkotók nélkül. David Zuckerral Leslie Nielsenről, Lloyd Bridgesről és a South Park alkotóiról beszélgettünk, meg persze a legújabb Csupasz pisztolyról.