KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Műveljétek kertjeinket

Percival Everett: James

  • Molnár T. Eszter
  • 2025. december 3.

Könyv

Mark Twain klasszikusa, a Huckleberry Finn kalandjai nemcsak hogy felforgatta az amerikai ifjúsági irodalmat, de a köznyelvi fordulatok és a regionális szokások beemelésének köszönhetően egyenesen a modern amerikai regény prototípusaként tartják számon.

Ugyanakkor az 1884-es megjelenése óta számtalan vitát kavart, elmarasztalták a trágár nyelvezetért és a fiatal olvasók számára alkalmatlan tematikáért, támadták a rasszista megnevezések használata és a fekete karakterek, különösen Jim, a fiatal szökött rabszolga egysíkú ábrázolása miatt, de volt, akit az bántott, hogy egyenlőségen alapuló barátságot tételez fel fekete és fehér szereplők között. Hol betiltották, hol kötelező olvasmánnyá tették, cenzúrázták és megfilmesítették, jelentős írók, értelmezők tettek javaslatokat, hogy mit kéne elhagyni belőle. Egy dologban értett mindenki egyet: a regény megkerülhetetlen. Több írót megihletett, készültek a Finn–Sawyer világban játszódó folytatások, 2005-ben Nancy Rawles megírta Sadie-nek, Jim feleségének a történetét is. Ehhez az irodalmi forró krumplihoz nyúlt hozzá a James szerzője is.

Négy évtizedes írói pályája során Everett számos szatírát írt.

A 2023-ban nagy sikerrel megfilmesített Erasure (2001) az amerikai irodalmi élet képmutatására és a kisebbségi írókkal szemben támasztott elvárásokra önt vitriolt, és talán ő az egyetlen író, aki szórakoztató és felszabadító történetet (Trees, 2021) tudott faragni egy lincselésből. Magyarul az az első megjelent regénye.

Ezúttal Jim, a fiatal rabszolga meséli el a saját történetét. A feketék huzatos nádkunyhói között járunk, megtudjuk, hogyan dolgozik Jim Miss Watson tanyáján, tanúi vagyunk Huck és Tom iránti jóindulatának, megismerjük Jim családját, átéljük a fájdalmát és rémületét, amikor megtudja, hogy el akarják szakítani a szeretteitől, majd követjük a szökését a lakatlan szigetre. Itt találkozik Huckkal, hogy eleinte a klasszikus regény cselekményét követve, majd attól egyre inkább elrugaszkodva újabb és újabb kalandokba keveredjen. Míg Twainnél Jim a történet passzív elszenvedője, Everettnél saját akarata és célja van: kivásárolni a családját, és velük együtt elmenekülni egy szabad államba. A nézőpontváltás természetesen a történetet is átírja. Jim szó szerint a saját bőrén tapasztalja a fehérek kegyetlenkedését, feltűnnek mellette gyökértelen, ügyeskedő figurák, útja során barátokat szerez és veszít el, és mindeközben egyre nő benne a harag.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.