olvasótapló

„Mintha lekéstem volna a saját temetésemről, minimum három héttel. (…) Önkritikai kiadás.”

Mielőtt bárkit traumatizálna a tény, hogy megint és ismét és újra itt egy könyv az öröklődő családi traumákról, rögtön leszögezem: igenis lehet még újat mondani a témáról.

A február talán a legalkalmasabb hónap arra, hogy valóban mindenféle olvasmány a kezünkbe kerüljön az önéletrajztól a tanulmányköteten át a klasszikusokig.

Megvoltak az újévi fogadalmak? Benne az is, hogy elolvassuk a tavaly feltornyozott „kötelezőket”, és addig nem veszünk újat? A rossz hír, hogy ezt nagyon hamar meg fogjuk szegni.

Az év vége a rengeteg színes válogatás, vaskos és képgazdag ünnepi kiadvány ideje, meg persze a helyzetképeké, az összefoglaló elemzéseké.

Milbacher Róbert; Leonora Carrington; Csengetett, Mylord?

De hogy ki kicsoda valójában? Azok vagyunk, akinek mondanak minket, vagy akinek hisszük magunkat?

Mindig érdekesek azok a pontok, amikor a hétköznapi elemelkedik, és a tényekből, nem tényekből, álmokból és gondolatokból irodalmi mű születik. 

Nyár vége felé, száguldva a nagy őszi könyves események felé, az idő múlása még erőteljesebben érint meg minket. Három kötettel eredünk tűnő nyomába.

Végignézve a kimondottan nyárra időzített limonádékat, ha mégis valami könnyebbre voksolnánk, a krimikben bízhatunk. 

Az elmélyülés, pihenés heteiben nagy segítség lehet egy-egy, a lelki egészséggel foglalkozó munka. Sláger­terület, nehéz a raklapszám megjelenő kötet között eligazodni.

A pár éve, 2021-ben elhunyt zongoraművész, zeneszerző, tanár Gonda János a magyar jazz kiemelkedő figurája volt, a zeneakadémiai jazz tanszéket is ő alapította.