olvasótapló

A család marad

Nem mondanám meg, hogy mi is az a család, s mi nem az. Az alábbi művek sem erre vállalkoznak, de arra igen, hogy a családnak nevezett valamiben a bonyolult, nehéz viszonyaink megértéséhez közelebb kerülhessünk.

A demencia az utóbbi években több fontos alkotás központi kérdése lett, szépirodalmi és dokumentarista eszközökkel, illetve ezek ötvözésével is kísérleteztek az alkotók. Utóbbira szép és megrázó példa Szűcs Teri Visszatért hozzám az emlékezet – Demencia és Óperencia című munkája. Költői, áradó tudatszöveg Donatella Di Pietrantonio műve, az Anyám, a folyó; Avni Doshi Égett cukor című regénye olvasmányosabb, de nem kevésbé mélyen közelíti meg a témát. Czakó Zsófiát is a felejtés kérdése izgathatta elsősorban hamarosan megjelenő új regénye, a Távoli rokonok megírásakor; mely műben (a fülszöveg szerint) a „felejtéssel küzdő Margit egyre távolabb kerül a családjától. Egész életében takarított és spórolt. Janka, a lánya, folyton feleslegesen vásárol, az unokája önsegítő foglalkozásokra jár, és nem veszi fel a telefont, ha az anyja hívja. Egyáltalán, mennyit ért egymás életéből ez a három generáció?” A Nagypénteken nem illik kertészkedni című debütáló novellafüzére után Czakó a saját szülését dolgozta regénnyé, ez volt a Szívhang. A szerző pontos megfigyelő, aki váratlan humorral képes oldani a feszültséget. Egy-egy hasonlattal, kihegyezett mondattal mélyre megy, őszintesége letaglózó. Szűkszavú alkotó, akinek valamiféle áradó szikárság jellemzi a munkáit. És persze mély együttérzés a szereplőivel, akik olykor, mint most is, sérülékenyek, és a sorsuk a miénktől meglehetősen távolinak tűnik. „Hidd el, a mi életünk egyáltalán nem különbözik másokétól, akkor sem, ha szeretjük azt hinni, hogy igen.” (Scolar)

Babarczy Eszter a felejtés másik oldaláról tudósít, kegyetlen naplójegyzetekben. Az Apám meghalt egy olyan apafigurát állít a középpontba, aki a saját lányán kívül mindenkinek jó apukája volt. A kaposvári színház híres igazgatója, az SZFE egykori rektora 2022-ben halt meg. Nem lehet tudni, mi a megfelelő távolság, azt sem tudjuk még bemérni, hogy hány arca lehet a gyásznak. Harag, empátia, emlékműállítási vágy. Veszélyes kísérlet. (Jelenkor)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.