„Néha felriadok álmomból, / és nem tudom, mi vagyok, / öreg vagy ifjú, fiú vagy lány. / Meg kell érintsem magam: / izzadt testem a nedves ágyban / az egyetlen bizonyosság. (…) Ha szereted, hogy férfi vagy, / szeresd magadban a nőt is, / engedd, hogy egymásba ki-be bújjanak”, olvassuk a Teiresziász című versben, Gerevich András XXX-ében, a Queer versek (1995–2025) alcímmel megjelent kötetben. Bár a versek hangvétele többnyire személyes, a költő a férfiak közötti szerelemről, a testi és lelki vágyról ír, és csak pár vers szólal meg közvetlenül politikai indíttatásból, mégis az aktuális politikai helyzetre, az LMBTQ-ellenes propagandára reakcióként született meg a könyv, ez a tematikus válogatás, amely így egy egyéni, személyes látószöget ad a manapság gyakran közhelyek és sztereotípiák mentén tárgyalt témakörben. „Mélyen belül nagyon felzaklatott – mondta nekünk a szerző –, hogy visszatért a mindennapokba a homofóbia, a politikusok folyamatosan tematizálják, a melegeket démonizálják.
A queer-ellenesség általában csak a gumicsont szerepét tölti be, amivel fontosabb kérdésekről terelik el a figyelmet. Ezzel toxikus, korábban láthatatlan gyűlöletet csalogattak a felszínre, ami minden meleget érint a mindennapi életben, és sok fájdalmat okoz, sok törékeny embert löknek a depresszióba, sőt, gyakran az öngyilkosságba.” A versek a test, a vágy, az érzelmek metaforikus nyelvén szólalnak meg, gyakran egyként ünnepelve az élet szépségeit és fájdalmait. (Okapi Press)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
