2005. június 6-án, azaz húsz éve bukkant fel először Ágoston, a Nukleáris Baromfi a Műszaki Egyetem Műhely című lapjában. „A felét letagadhatná. Sőt, talán az egészet!”, mondta róla az alkotója, Vass Róbert. A képregény most Ágoston, a Nukleáris Baromfi – Ami belefért 2005–2025 címmel jelent meg egy 82 oldalas kötetben az eredetinél nagyobb méretben, némileg javított formában a 2010-es Alfabéta-díjas első rész, a 2012-es Ágoston ezer élete című második, valamint az ezeket összekötő történetszál vadonatúj, 21 oldalnyi lezárása. Amikor nem nagy ívű sztorikba bonyolódik, akkor a közösségi oldalakon kapirgál a tarajos szuperhős a fura barátaival és ellenségeivel, például Koppánnyal, a szoláris menyéttel, vagy a Progresszív Békával, aki az artisztikum megszállottja. „100 százalék baromfi! És ez a lényeg!”, hirdeti a borító, és tényleg. Vass civilben építészmérnök, Ágoston a legismertebb figurája, de bedolgozott annak idején a Kreténbe is. A kötet az életmű lezárását hirdeti, a végén van is egy játék, ahol kivezethetjük hősünket a pénzügyi nehézségei, a frusztrált társadalmi környezete vagy mondjuk a politikai elnyomás labirintusából – a temetőbe. De Ágostonnál (Vassnál) sosem lehet tudni, lehet, hogy ez is csak egy fekete vicc, csavaros lezárás, s megy minden tovább, Ágoston (és vele a világ?) ismét megmenekül. A szerző egy friss interjúban lebegtet, és nem hagyja, hogy elhiggyük Ágostonnak az új füzet középtáján megrajzolt önvallomását: „Kedves vagy, de az a helyzet, hogy már nincs meg bennem a régi tűz.” (Nero Blanco Comix)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
