olvasótapló

Csókol a Ló csoport

Nyáron gyakrabban olvasok gyerek- és ifjúsági könyveket, mert egyszerűen jólesnek a hőségben, amikor nehezebb a koncentrálás.

De csak azok a művek jöhetnek szóba, amelyek minden korosztályt képesek megszólítani. Szabó Borbála író és dramaturg legtöbb munkája ilyen.

Viszonylag ritkán várom gyerekkönyv folytatását, de a Ló csoport tagjainak friss eseteiről mindenképpen értesülni akartam. Meg is jelent végre az Újabb kalandok a Ló csoportban. „2020-ban született egy negyedik gyerekünk, a legnagyobb már 20 éves volt akkor” – mesélte nekünk a szerző. „Gabi kislányom jelenlegi kalandjait összegyúrtam a többi három gyerekével meg a saját ovis élményeimmel, és ebből lettek a Ló csoport meséi. Mivel én magam is nagyon szeretek a gyerekeimmel együtt röhögni, arra gondoltam, más családok is átélhetnék ezt velünk. Mi rengeteget olvastuk együtt A kis Nicolas-t, az a mű egyébként példakép és ihletforrás volt nekem ennél a könyvnél is. Baranyai (b) András alkotótársammal a magyar Sempének és Goscinnynak képzeljük magunkat, de persze magasan van a léc”. Ritka vicces kötet lett ez a második is, ahogy ezt az egyik gyermek anyák napi köszöntőjéből kiemelt pár sor is mutatja: „Az én anyum mikor a tükör előtt áll, és azt kiabálja, hogy olyan vagyok, mint egy nagy kövér malac, jaj, jaj, akkor nekünk apummal azt kell mondani, hogy nem. És tényleg nem is olyan! Mert ő inkább egy nagy, puha szerető mackó, akihez hozzá lehet bújni, csak sokkal-sokkal kevesebb szőre van, és le is szokta szedetni!” (Pagony)

Janne Teller Semmije az idén lesz húszéves. Gyakorlatilag egy időben jelent meg az eredetivel a magyar – én kérdeztem a szerzőt az akkori Könyvfesztiválon. Egy kisteremben voltunk, alig páran. Aztán Pierre Anton, aki az életet értelmetlennek tartva egy fára költözött, felforgatta a világot. A regény már alapmű, film készült belőle, oktatási anyag. A szerző ősszel ismét ellátogat hozzánk. „Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Már tudjuk, mi jön ezután, és még mindig a hatása alá kerülünk. Újra kell olvasni. (Scolar)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.