olvasótapló

Csókol a Ló csoport

Nyáron gyakrabban olvasok gyerek- és ifjúsági könyveket, mert egyszerűen jólesnek a hőségben, amikor nehezebb a koncentrálás.

De csak azok a művek jöhetnek szóba, amelyek minden korosztályt képesek megszólítani. Szabó Borbála író és dramaturg legtöbb munkája ilyen.

Viszonylag ritkán várom gyerekkönyv folytatását, de a Ló csoport tagjainak friss eseteiről mindenképpen értesülni akartam. Meg is jelent végre az Újabb kalandok a Ló csoportban. „2020-ban született egy negyedik gyerekünk, a legnagyobb már 20 éves volt akkor” – mesélte nekünk a szerző. „Gabi kislányom jelenlegi kalandjait összegyúrtam a többi három gyerekével meg a saját ovis élményeimmel, és ebből lettek a Ló csoport meséi. Mivel én magam is nagyon szeretek a gyerekeimmel együtt röhögni, arra gondoltam, más családok is átélhetnék ezt velünk. Mi rengeteget olvastuk együtt A kis Nicolas-t, az a mű egyébként példakép és ihletforrás volt nekem ennél a könyvnél is. Baranyai (b) András alkotótársammal a magyar Sempének és Goscinnynak képzeljük magunkat, de persze magasan van a léc”. Ritka vicces kötet lett ez a második is, ahogy ezt az egyik gyermek anyák napi köszöntőjéből kiemelt pár sor is mutatja: „Az én anyum mikor a tükör előtt áll, és azt kiabálja, hogy olyan vagyok, mint egy nagy kövér malac, jaj, jaj, akkor nekünk apummal azt kell mondani, hogy nem. És tényleg nem is olyan! Mert ő inkább egy nagy, puha szerető mackó, akihez hozzá lehet bújni, csak sokkal-sokkal kevesebb szőre van, és le is szokta szedetni!” (Pagony)

Janne Teller Semmije az idén lesz húszéves. Gyakorlatilag egy időben jelent meg az eredetivel a magyar – én kérdeztem a szerzőt az akkori Könyvfesztiválon. Egy kisteremben voltunk, alig páran. Aztán Pierre Anton, aki az életet értelmetlennek tartva egy fára költözött, felforgatta a világot. A regény már alapmű, film készült belőle, oktatási anyag. A szerző ősszel ismét ellátogat hozzánk. „Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Már tudjuk, mi jön ezután, és még mindig a hatása alá kerülünk. Újra kell olvasni. (Scolar)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.