olvasótapló

Régi-új

Mielőtt bárkit traumatizálna a tény, hogy megint és ismét és újra itt egy könyv az öröklődő családi traumákról, rögtön leszögezem: igenis lehet még újat mondani a témáról.

Taffy Brodesser-Akner A Long Island-i kompromisszum című új regénye új és más. „Nagy, szaftos, gonosz humorú társadalmi szatíra… Valószínűleg a legmókásabb könyv a generációs családi traumák témájáról” – jellemzi a könyvet az Oprah Daily. A szerző – a The New York Times újságírója, akit nagy sikerű, temérdek nyelvre lefordított regénye, a Fleishman bajban van tett igazi sztárrá – most úgy nyúl egy Amerikába kivándorolt, lengyel zsidó család transzgenerációs kríziséhez, hogy közben végig csiklandozza az olvasót szaftos fekete humorával. Bemutatja, milyen az, amikor a fiatalabb generáció egy mozdulattal dönti magára, amit az előző gondosan felépített, vagy legalábbis gondosan összetákolt. Hagyományok, ambíció, szeretet és egy titokzatos amulett… Egyszerre elgondolkodtató és érzékeny, olvasmányos regény ez. Már a felütés milyen vonzó: „Szeretnétek hallani egy rémesen végződő történetet?

március 12-én, szerdán a háza előtt, munkába menet elrabolták Carl Fletchert, a leggazdagabb embert abban a Long Island-i külvárosban, ahol felnőttünk. (…) A visszaverődő fény kissé elvakította, sötét foltok táncoltak a szeme előtt még akkor is, amikor bedugta a kulcsot a tavaly vett Cadillac Fleetwood Brougham ajtajába. (…) Az emberrablók nagyjából egy órán át kocsikáztak, aztán megálltak (…) a lépcsőről aztán belökték egy szűk helyre, amit ő valami fülkének vélt. A sötét még sötétebb. A Brougham soha nem került elő.” Milyen lehet majd a vége? (21. Század Kiadó)

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A gépben feszít az erő

  • - minek -
A kanadai performer-zenész-költő, Marie Davidson jó másfél évtizede olyan szereplője az elektronikus tánczene kísérletező vonulatának, aki sosem habozott reflektálni saját közegére és a rideg, technológia-központú világra.

A bogiság és a bogizmus

  • Forgách András

bogi – így, kisbetűvel. Ez a kiállítás címe. Titokzatos cím. Kire vonatkozik? Arra, akit a képek ábrázolnak, vagy aki a képeket készítette?

Az igazi fájdalom

Reziliencia – az eredetileg a fizikában, a fémek ellenállására használt kifejezés a pszichológia egyik sűrűn használt fogalmává vált a 20. század második felében.

Ezt kellett nézni

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Sohaország

Az európai civilizáció magasrendűségéről alkotott képet végleg a lövészárkok sarába taposó I. világháború utolsó évében járunk, az olasz fronton. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének egy katonája megszökik a századától, dezertál.

Hol nem volt Amerika

A mese akkor jó, ha minél inkább az olvasóról szól, és persze mindig kell bele főgonosz, akibe az elaludni képtelen néző a lappangó félelmeit projektálhatja, hogy a hős kardját kivonva leszámolhasson vele.

Kiágyazódás az autokráciából

  • Fleck Zoltán

Királyi út nincs. A sötét és büdös autokrá­ciából szűk, bizonytalan ösvények, apró lépé­sek vezetnek ki. Bármennyire is türelmetlenek vagyunk, meg kell becsülnünk ezeket; sok kis elmozdulás adhat lendületet a demokratikus fordulathoz.