olvasótapló

Régi-új

Mielőtt bárkit traumatizálna a tény, hogy megint és ismét és újra itt egy könyv az öröklődő családi traumákról, rögtön leszögezem: igenis lehet még újat mondani a témáról.

Taffy Brodesser-Akner A Long Island-i kompromisszum című új regénye új és más. „Nagy, szaftos, gonosz humorú társadalmi szatíra… Valószínűleg a legmókásabb könyv a generációs családi traumák témájáról” – jellemzi a könyvet az Oprah Daily. A szerző – a The New York Times újságírója, akit nagy sikerű, temérdek nyelvre lefordított regénye, a Fleishman bajban van tett igazi sztárrá – most úgy nyúl egy Amerikába kivándorolt, lengyel zsidó család transzgenerációs kríziséhez, hogy közben végig csiklandozza az olvasót szaftos fekete humorával. Bemutatja, milyen az, amikor a fiatalabb generáció egy mozdulattal dönti magára, amit az előző gondosan felépített, vagy legalábbis gondosan összetákolt. Hagyományok, ambíció, szeretet és egy titokzatos amulett… Egyszerre elgondolkodtató és érzékeny, olvasmányos regény ez. Már a felütés milyen vonzó: „Szeretnétek hallani egy rémesen végződő történetet?

március 12-én, szerdán a háza előtt, munkába menet elrabolták Carl Fletchert, a leggazdagabb embert abban a Long Island-i külvárosban, ahol felnőttünk. (…) A visszaverődő fény kissé elvakította, sötét foltok táncoltak a szeme előtt még akkor is, amikor bedugta a kulcsot a tavaly vett Cadillac Fleetwood Brougham ajtajába. (…) Az emberrablók nagyjából egy órán át kocsikáztak, aztán megálltak (…) a lépcsőről aztán belökték egy szűk helyre, amit ő valami fülkének vélt. A sötét még sötétebb. A Brougham soha nem került elő.” Milyen lehet majd a vége? (21. Század Kiadó)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.