Régi-új

Mielőtt bárkit traumatizálna a tény, hogy megint és ismét és újra itt egy könyv az öröklődő családi traumákról, rögtön leszögezem: igenis lehet még újat mondani a témáról.

Taffy Brodesser-Akner A Long Island-i kompromisszum című új regénye új és más. „Nagy, szaftos, gonosz humorú társadalmi szatíra… Valószínűleg a legmókásabb könyv a generációs családi traumák témájáról” – jellemzi a könyvet az Oprah Daily. A szerző – a The New York Times újságírója, akit nagy sikerű, temérdek nyelvre lefordított regénye, a Fleishman bajban van tett igazi sztárrá – most úgy nyúl egy Amerikába kivándorolt, lengyel zsidó család transzgenerációs kríziséhez, hogy közben végig csiklandozza az olvasót szaftos fekete humorával. Bemutatja, milyen az, amikor a fiatalabb generáció egy mozdulattal dönti magára, amit az előző gondosan felépített, vagy legalábbis gondosan összetákolt. Hagyományok, ambíció, szeretet és egy titokzatos amulett… Egyszerre elgondolkodtató és érzékeny, olvasmányos regény ez. Már a felütés milyen vonzó: „Szeretnétek hallani egy rémesen végződő történetet?

március 12-én, szerdán a háza előtt, munkába menet elrabolták Carl Fletchert, a leggazdagabb embert abban a Long Island-i külvárosban, ahol felnőttünk. (…) A visszaverődő fény kissé elvakította, sötét foltok táncoltak a szeme előtt még akkor is, amikor bedugta a kulcsot a tavaly vett Cadillac Fleetwood Brougham ajtajába. (…) Az emberrablók nagyjából egy órán át kocsikáztak, aztán megálltak (…) a lépcsőről aztán belökték egy szűk helyre, amit ő valami fülkének vélt. A sötét még sötétebb. A Brougham soha nem került elő.” Milyen lehet majd a vége? (21. Század Kiadó)