Ezt az önfülszövegben találjuk, utalva arra, hogy a most újra megjelenő kötetekben a szerző javítja, továbbírja, korrigálja, jegyzetekkel látja el az eddigi munkáit. Az idén Baumgarten-emlékdíjban részesült Németh Gábort persze nem temetni jöttünk, éppen hogy az újjászülető életművét dicsérni: hamarosan napvilágot lát ugyanis életműsorozatának első darabja, az először 2004-ben megjelent Zsidó vagy? című regény. Ez az írás annak idején sok vitát generált. Hőse a gyerekkor történeteit felelevenítve járja körül az identitásunk alapjának kérdéseit. Mindezt attól az eleven és nyugtalan érzésből eredeztetve, amely mindig ott van benne, és ez nem más, mint az idegenség. „De Németh Gábor könyve nem zsidóregény. (»Zsidóbükk, zsidóvicc, zsidószalonna, zsidóhizlalda…«) Nem a zsidóságról szól, és nem igazi kérdése az, hogy – a főhős? az olvasó? – bárki zsidó-e. (…) Az elbeszélő-főszereplő kora gyermekkorában (mintegy véletlenül) lát egy dokumentumfilmet, konfrontálódik az iszonyattal, Auschwitz hullahegyeit és szemüvegraktárait pillantja meg; ez a megrázó élmény a zsidó szóval kapcsolódik benne össze. Kész azonosulni az emberi szenvedés és nyomorúság non plus ultrájával, a bűnnel, amelynek ilyen szörnyű büntetése lehet; kutatni kezd a benne, családjában, ismeretségi és osztálytársi körében rejlő titok után. (…) És amúgy? Ha kérdezed, neked nem. Ha kérdezed, akkor neked igen” – írta az első megjelenés idején a könyvről Kálmán C. György. Németh ma végigment az érzéseken és a szövegen újra, immár nem fiatalon, de még nem is öregen. A lényeg nem, de az árnyalatok változtak. (Kalligram)
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
