olvasótapló

Kiteljesedve

Tervezve, vagy éppen tervezetlenül, de olykor csak egy szövegtenger áradásának a legvégén áll össze a kép, ahogyan ezt a két most ajánlott, nagyon is különböző mű mutatja.

„Hajnal. A mozsár üres, apám testében szétterjed az altató. Anyám a kezemet szorítja. A kukoricatároló sárgás fényei, veszteglő anyahajók. A telep alaktalan folt a térképen. Apám feje lehanyatlik, a pulzusa lelassul. Apám, fenyegető, kietlen űr. Szél rázza a redőnyöket, a testem görcsbe rándul, fekszem a takaró alatt. Orromba kúszik az arcszesz illata. Ráncos, szikkadt bőr, a pórusaiból földszag árad. Cigarettára gyújt, eltűnik a szerszámos szekrény mögött. Szénfekete testén megfeszülnek az izmok. Lapozgatom a földrajzi atlaszt, tőzeg, lignit, barnakőszén, feketekőszén, antracit. A világ apró rebbenései” – olvashatjuk Kiss Tibor Noé hamarosan megjelenő új könyvében, az Olvadásban. Már a borító magához húz, és előrevetíti a szerzőtől megszokott költői, sűrített nyelvhasználatot is. A fülszövegből tudható, hogy a 2019 tavaszán játszódó regényben központi szerepe lesz egy nyomozásnak is. Külön érdekesség, hogy ha lazán is, de a mű kapcsolódik a szerző két korábbi regényéhez, az Aludnod kellene és a Beláthatatlan táj címűekhez. Figurák, motívumok kerülnek elő, hogy a nagy egészbe ágyazódjanak.

„Miről is akartam írni? Arról, hogy el kellett gyászolnom az apámat. Arról, hogy mit jelentenek a közös traumák egy anya és gyermeke számára. Arról, hogy mit jelent a hiány, a honvágy, mit jelent az ismerős és az ismeretlen táj. Szerettem volna (megint) arról írni, hogy mi zajlik a kisvárosokban, a falvakban, a tanyákon. De szerettem volna el is távolodni attól a valóságtól, amelyet ismerek – ezért a regény egyik szála Szibériában játszódik, egy hantik által lakott vidéken” – nyilatkozta a szerző, aki elárulta azt is, hogy a legnagyobb kihívás az volt számára, hogy kitaláljon egy olyan történetet, amelyben ezek a motívumok összedolgozhatók. „Szerettem volna addig gyúrni a szöveget, míg számomra is jelentőségét veszti, mi benne a személyesség, mi a fikció. Szerettem volna annyira elveszni benne, hogy elmondhassam, az Olvadásnak nemcsak szerkezete és története, hanem dallama és ritmusa is van” – tette még hozzá. (Magvető)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.