olvasótapló

Kiteljesedve

Tervezve, vagy éppen tervezetlenül, de olykor csak egy szövegtenger áradásának a legvégén áll össze a kép, ahogyan ezt a két most ajánlott, nagyon is különböző mű mutatja.

„Hajnal. A mozsár üres, apám testében szétterjed az altató. Anyám a kezemet szorítja. A kukoricatároló sárgás fényei, veszteglő anyahajók. A telep alaktalan folt a térképen. Apám feje lehanyatlik, a pulzusa lelassul. Apám, fenyegető, kietlen űr. Szél rázza a redőnyöket, a testem görcsbe rándul, fekszem a takaró alatt. Orromba kúszik az arcszesz illata. Ráncos, szikkadt bőr, a pórusaiból földszag árad. Cigarettára gyújt, eltűnik a szerszámos szekrény mögött. Szénfekete testén megfeszülnek az izmok. Lapozgatom a földrajzi atlaszt, tőzeg, lignit, barnakőszén, feketekőszén, antracit. A világ apró rebbenései” – olvashatjuk Kiss Tibor Noé hamarosan megjelenő új könyvében, az Olvadásban. Már a borító magához húz, és előrevetíti a szerzőtől megszokott költői, sűrített nyelvhasználatot is. A fülszövegből tudható, hogy a 2019 tavaszán játszódó regényben központi szerepe lesz egy nyomozásnak is. Külön érdekesség, hogy ha lazán is, de a mű kapcsolódik a szerző két korábbi regényéhez, az Aludnod kellene és a Beláthatatlan táj címűekhez. Figurák, motívumok kerülnek elő, hogy a nagy egészbe ágyazódjanak.

„Miről is akartam írni? Arról, hogy el kellett gyászolnom az apámat. Arról, hogy mit jelentenek a közös traumák egy anya és gyermeke számára. Arról, hogy mit jelent a hiány, a honvágy, mit jelent az ismerős és az ismeretlen táj. Szerettem volna (megint) arról írni, hogy mi zajlik a kisvárosokban, a falvakban, a tanyákon. De szerettem volna el is távolodni attól a valóságtól, amelyet ismerek – ezért a regény egyik szála Szibériában játszódik, egy hantik által lakott vidéken” – nyilatkozta a szerző, aki elárulta azt is, hogy a legnagyobb kihívás az volt számára, hogy kitaláljon egy olyan történetet, amelyben ezek a motívumok összedolgozhatók. „Szerettem volna addig gyúrni a szöveget, míg számomra is jelentőségét veszti, mi benne a személyesség, mi a fikció. Szerettem volna annyira elveszni benne, hogy elmondhassam, az Olvadásnak nemcsak szerkezete és története, hanem dallama és ritmusa is van” – tette még hozzá. (Magvető)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.