olvasótapló

Kiteljesedve

Tervezve, vagy éppen tervezetlenül, de olykor csak egy szövegtenger áradásának a legvégén áll össze a kép, ahogyan ezt a két most ajánlott, nagyon is különböző mű mutatja.

„Hajnal. A mozsár üres, apám testében szétterjed az altató. Anyám a kezemet szorítja. A kukoricatároló sárgás fényei, veszteglő anyahajók. A telep alaktalan folt a térképen. Apám feje lehanyatlik, a pulzusa lelassul. Apám, fenyegető, kietlen űr. Szél rázza a redőnyöket, a testem görcsbe rándul, fekszem a takaró alatt. Orromba kúszik az arcszesz illata. Ráncos, szikkadt bőr, a pórusaiból földszag árad. Cigarettára gyújt, eltűnik a szerszámos szekrény mögött. Szénfekete testén megfeszülnek az izmok. Lapozgatom a földrajzi atlaszt, tőzeg, lignit, barnakőszén, feketekőszén, antracit. A világ apró rebbenései” – olvashatjuk Kiss Tibor Noé hamarosan megjelenő új könyvében, az Olvadásban. Már a borító magához húz, és előrevetíti a szerzőtől megszokott költői, sűrített nyelvhasználatot is. A fülszövegből tudható, hogy a 2019 tavaszán játszódó regényben központi szerepe lesz egy nyomozásnak is. Külön érdekesség, hogy ha lazán is, de a mű kapcsolódik a szerző két korábbi regényéhez, az Aludnod kellene és a Beláthatatlan táj címűekhez. Figurák, motívumok kerülnek elő, hogy a nagy egészbe ágyazódjanak.

„Miről is akartam írni? Arról, hogy el kellett gyászolnom az apámat. Arról, hogy mit jelentenek a közös traumák egy anya és gyermeke számára. Arról, hogy mit jelent a hiány, a honvágy, mit jelent az ismerős és az ismeretlen táj. Szerettem volna (megint) arról írni, hogy mi zajlik a kisvárosokban, a falvakban, a tanyákon. De szerettem volna el is távolodni attól a valóságtól, amelyet ismerek – ezért a regény egyik szála Szibériában játszódik, egy hantik által lakott vidéken” – nyilatkozta a szerző, aki elárulta azt is, hogy a legnagyobb kihívás az volt számára, hogy kitaláljon egy olyan történetet, amelyben ezek a motívumok összedolgozhatók. „Szerettem volna addig gyúrni a szöveget, míg számomra is jelentőségét veszti, mi benne a személyesség, mi a fikció. Szerettem volna annyira elveszni benne, hogy elmondhassam, az Olvadásnak nemcsak szerkezete és története, hanem dallama és ritmusa is van” – tette még hozzá. (Magvető)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.