A Nemzetközi Könyvfesztivál közeledtével mindig rám tör, hogy mennyi csodálatos munka sikkad el a kiemelten promotált művek takarásában. Tudjuk, elsősorban a kicsik és függetlenek indulnak a legnagyobb hátránnyal ebben a reklámversenyben. Így most két kis kiadó fontos új könyveit hoztam.
Vannak könyvek, amelyek nem hagyják, hogy kívülállóként olvassuk őket, ilyen Slavka Liptáková Anyák földje című regénye is. „Miközben három generáció női sorsai rajzolódnak ki benne a 20. század elejétől napjainkig egy lőcsei család történetén keresztül, egyszerre kényszerít bennünket arra, hogy a saját családunkra gondoljunk” – osztja meg velünk a fordító, Vályi Horváth Erika. A két nővér, Agnes és Edita anyjuk temetésére érkeznek haza Lőcsére. A halál a veszteség mellett szembesülésre késztet a múlt elvarratlan szálaival. A gyász gyakran úgy működik, hogy előhívja az emlékeinket, de ezek az emlékek nem békét, hanem gyakran újabb feszültséget hoznak. „Agnes lelassított. Talán öntudatlanul is késleltette a pillanatot, amikor be kell majd látnia, hogy az anyja tényleg nincs itt. Egyelőre áltathatta magát, remélve, hogy amikor kinyitja a kaput, az anyja kikukkant a konyhából, és kijön elé a folyosóra, előbb megtörli a kezét a kötényébe, majd az egyiket a lánya felé nyújtja, a másikkal pedig átkarolja a vállát. Nálunk ez így szokás, hiányozni fog neki ez az érintés. Csakúgy, mint egy csomó más apróság, amiről még nem is sejtette, hogy ezek együttesen teremtették meg az otthon élményét.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
