olvasótapló

Én és ének

Rímeit és merész szóképeit, kifacsart mondatait egyre inkább a színpadi műveire tartogatja, legutóbb épp a Budaörsön bemutatott Cyrano de Bergeracban gúnyolta ki önmagát, noha nem is kellett.

„Závada is jobb volt, amikor rímelt”, adta a főslammer szájába, és ezzel nem tudok egyetérteni. Persze, nehezebb befogadni az utóbbi időszakban született szövegeket, de megéri a próbálkozást. Závada Péter az Éngép verseit az elmúlt két évben írta. Az Éngép pedig a lírai én öntudatra ébredése és elhatárolódása a szerzőtől. Feltehetően egyfajta reakció is az utóbbi évek autofikciós trendjeire, csak épp megfordítva. Závada úgy látja, hogy a mai posztdigitális média- és tudásiparban rendkívül problematikus, hogy mit nevezünk Énnek. Van valami állandó mag? Vagy csak utólag írjuk vissza magunkra a saját narratív énünket? Az Éngép szerint itt egy minimum háromrétegű fikcionalizáltság zajlik. Egyrészt az internet és az azt szervező digitális (megfigyelési) kapitalizmus eleve színre visz egy szimulákrum világot, ahol avatárokként és felhasználókként vagyunk jelen. Másrészről a szöveg (a vers) már mindig is puszta nyelvi fikcióként vagy funkcióként mutatja fel az ént. „Harmadrészt pedig – mondja nekünk a szerző – a személyesen megtapasztalt én kezdettől fogva problémás, és az ezzel kapcsolatos szubjektumelméletek mind-mind mást mondanak az én, a self, az ego stb. kérdéseiről. A géppé válás mindnyájunkat fenyeget: egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy hibridizálódtunk, és hidraulikus automatákként vagy épp a felhőbe feltöltött transzhumán tudatokként betagozódtunk a technofeudalizmusba vagy még inkább: felhő-kapitalizmusba. Az Éngép én vagyok. Az Éngép az mindig valaki más.” A fülszöveg szerint ezek a szövegek nem parodizálnak, nem másolnak, nem újraalkotnak, hanem alkotnak: „Életrajzot, mondatokat, szabadságot és börtönt, személyeset és személytelent. (…) Okosan vagy hibázva.” És szerintem itt van a lényeg. A kísérletben. A bátorságban. (Jelenkor)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.