olvasótapló

Én és ének

Rímeit és merész szóképeit, kifacsart mondatait egyre inkább a színpadi műveire tartogatja, legutóbb épp a Budaörsön bemutatott Cyrano de Bergeracban gúnyolta ki önmagát, noha nem is kellett.

„Závada is jobb volt, amikor rímelt”, adta a főslammer szájába, és ezzel nem tudok egyetérteni. Persze, nehezebb befogadni az utóbbi időszakban született szövegeket, de megéri a próbálkozást. Závada Péter az Éngép verseit az elmúlt két évben írta. Az Éngép pedig a lírai én öntudatra ébredése és elhatárolódása a szerzőtől. Feltehetően egyfajta reakció is az utóbbi évek autofikciós trendjeire, csak épp megfordítva. Závada úgy látja, hogy a mai posztdigitális média- és tudásiparban rendkívül problematikus, hogy mit nevezünk Énnek. Van valami állandó mag? Vagy csak utólag írjuk vissza magunkra a saját narratív énünket? Az Éngép szerint itt egy minimum háromrétegű fikcionalizáltság zajlik. Egyrészt az internet és az azt szervező digitális (megfigyelési) kapitalizmus eleve színre visz egy szimulákrum világot, ahol avatárokként és felhasználókként vagyunk jelen. Másrészről a szöveg (a vers) már mindig is puszta nyelvi fikcióként vagy funkcióként mutatja fel az ént. „Harmadrészt pedig – mondja nekünk a szerző – a személyesen megtapasztalt én kezdettől fogva problémás, és az ezzel kapcsolatos szubjektumelméletek mind-mind mást mondanak az én, a self, az ego stb. kérdéseiről. A géppé válás mindnyájunkat fenyeget: egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy hibridizálódtunk, és hidraulikus automatákként vagy épp a felhőbe feltöltött transzhumán tudatokként betagozódtunk a technofeudalizmusba vagy még inkább: felhő-kapitalizmusba. Az Éngép én vagyok. Az Éngép az mindig valaki más.” A fülszöveg szerint ezek a szövegek nem parodizálnak, nem másolnak, nem újraalkotnak, hanem alkotnak: „Életrajzot, mondatokat, szabadságot és börtönt, személyeset és személytelent. (…) Okosan vagy hibázva.” És szerintem itt van a lényeg. A kísérletben. A bátorságban. (Jelenkor)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”