Pálos György

A Stockholmban és Budapesten élő Kossuth-díjas filmrendezővel, egykori stockholmi filmfőiskolai rektorral beszélgettünk a közelmúltban elhunyt Ingmar Bergmanról.

Az elmúlt héten Magyarországon médiaesemény szem- és fültanúi lehettünk. Megvalósult a plurális televíziózás szkeptikusainak nagy álma: az összes magyar, magát kicsit is közszolgálatinak feltüntetett csatorna ugyanazt adta. Hogy mit, azt nevezzük hipotetikusan műsornak.

Még leírni is szörnyûséges: Alfred Hitchcock ötvennél is több filmet rendezett, s noha a filmtörténet csak kb. egyharmadát tartja remekmûnek, az vesse rá az elsõ követ, aki ennél jobb statisztikát tud felmutatni. A most DVD-n megjelentek (17 film) szinte kivétel nélkül fontos részei az oeuvre-nek.

A TV 2 csatornán immáron hosszabb ideje jelentkezõ Napló a jelenkori Magyarország egyik legsikeresebb televíziós vállalkozása. A rendszeresen sugárzott mûsorok között a nézettségi mutatók alapján talán a legsikeresebb. Manapság, amikor televíziós társaság televíziós társaságnak a farkasa, s egymást múlják felül utánzásban a piacvezetõk, amikor mindenki egy és ugyanazon sávban kíván milliomosokat gyártani, mindenkit mindenkivel szembesíteni, szóval ebben a korban nem is értjük, miért nem próbálja meg senki klónozni a Naplót. Mûsorvezetõ, mint a pelyva, a téma az utcán hever, adásidõ is akadna. Hát akkor?

Vasárnap esténként láthatja a nagyérdemû a Magyar Televízió közéleti-politikai háttérmûsorát, amely a mûsorvezetõ személyétõl nem függetlenül szerényen csak a fenti címet viseli. Jelenleg nyári menetrend szerint készül az adás, azaz késõ estére csúszott a kezdés, tehát éppen hogy súrolja a fõmûsoridõt. Normál esetben ez annyit tesz, hogy a melegebb hónapokban kicsit lazábban készülhet a stáb, kisebb teher nyugszik a vállukon azáltal, hogy a magyar ember kánikulában kevesebbet tévézik, de vasárnap késõ este aztán végképp. Ezzel szemben az utóbbi két hét során az élet - mely köztudottan nagy dramaturg - ugyancsak besegített a szerkesztésbe és a nézettségi mutatók emelésébe, s tálcán kínálta a szenzációkat, a kormányfõ lemondását, illetve a magyar dobóatléták különös kalandjait Hellászban. Mivel mindkét témával sokat foglalkoznak a hozzáértõk, a magunk részérõl a megvalósítás mikéntjét tekintjük feladatunknak.

Hétfõ este, fõmûsoridõben, több-kevesebb rendszerességgel jelentkezik az M 1-en a T. A. mûsorvezetõ személyétõl nyilván nem függetlenül szerényen csak T Aktáknak nevezett produkció, melynek legutóbbi epizódja a halállal foglalkozott. A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor nagy témába vágja a televíziós a videokameráját, akkor valamilyen ismeretlen belsõ vagy külsõ ingerforrás hatására kitör a mûsorkészítõbõl a poéta. Meglágyulnak és eléletlenednek a képek, az eget és a fák koronáit kutatja a kamera, egyszóval átlényegül az operatõr, a vágó is transzba esik, és különösen nagyszámú fel-le blendét, áttûnést, illetve lassítást mutat be, miközben lágy, zsigereinkre ható zene szól. Mi ebben a baj, kérdezné egy 12 éven aluli fiatalka nála jártasabb ismerõsétõl, de sajnos közeli hozzátartozójának már csak hûlt helyét leli, oly erõvel tört rá addigra a hányinger.

Tibi bácsi elintézi... címmel vasárnap délutánonként az egyesen új mûsorfolyamot indítottak el a közszolgálati televízió döntnökei. A vállalkozás egyébiránt annyiban tekinthetõ újnak, amennyiben egy újszülöttnek Tibi bácsi új. A régebbi évjáratú médiumfogyasztók emlékezhetnének még Dévényi Tibor egy korábbi próbálkozására, a Három kívánságra, bár igen tanácstalanok lennénk a tekintetben, hogy miért is tennék. De hagyjuk a múltat, s tekintsünk a jelenbe.

Ezt is megértük. A kukucskáló televíziózás újabb térhódításának lehetünk szem- és fültanúi, amennyiben megfelelő időben a megfelelő csatornára kapcsolunk. Az ötlet pofonegyszerű és kézenfekvő. Van nekünk (a magyar lakosságnak) egy extravagáns, jól odamondogató és mellesleg jelentős szakmai tekintélynek is örvendő pszichiáterünk, aki akkor sem jön zavarba, ha véletlenül beszédbe kell elegyednie velünk (a lakossággal). Márpedig mi, akik szintén szoktunk ilyen helyzetekbe kerülni, tudjuk, ez nem semmi.

Az év utolsó napjának műsortervezése feltehetően minden rendes televízió vezetésének rémálma. Mint egy előre prognosztizált természeti katasztrófa vagy az újévi adóváltozások - nem lehet megúszni. Ebből az következik, hogy ha a tévék még le nem váltott, illetve szabadlábon védekező menedzsmentje eltérne ettől a gyakorlattól, s a műsorokon keresztül komolyan kívánna legalább egyszer, az év végén szólani a lakossághoz, biztos bukásra lenne ítélve.

Egyik hétfő este rákapcsolódtam erre a műfajilag igen nehezen meghatározható "műsorra". Így nevezzük általában azt az ember által elkészített produktumot, melyet az eleje és a vége főcím foglal keretbe, s amelyet egy médium a nyilvánosság elé tár. Ennek a lebonyolítása többféleképpen történhet, például úgy, hogy egy korábban kiválasztott és beavatott személy, nevezzük műsorvezetőnek, összekötő kapocsként szolgál a készítők és a potenciális nézők között, működése elősegíti a beavatatlanokat abban, hogy megértsék, miről is lesz szó. Ám hétfőn azonnal belecsaptak a lecsóba, bocsánat, a magyar focit pocskondiázó sajtó problematikájába. A vitat-kozók jól megvoltak egymással, bennfentes, félszavas infók, csipkelődések röpködtek. Komlósi Gábor igen komolyan és szúrós tekintettel faggatta a külső helyszínen üldögélő asztaltársaság tagjait, többek között Gyárfás Tamást (a másik két kolléga alig jutott szóhoz), aki ebben a helyzetben éppen az egyik népszerű sportújság tulajdonosaként volt jelen. Ez az információ nyilván késve érkezett a műsort feliratozókhoz, ugyanis a névaláírás szerint a Nap TV producereként ismerhettük fel e sokoldalú médiaszemélyiséget. A probléma, aminek kapcsán az adok-kapok zajlott, a következő:

Általánosan elterjedt előítéletes hiedelmek szerint amennyiben szűkebb-tágabb baráti társaság jön össze, adott időintervallumon belül a hölgyek a szépségápolástól a konyhaművészeten át a gyereknevelésig, az urak a duálprocesszoros számítógépektől a 4 légzsákos, 8 hangszórós gépjárművekig jutnak el. Hiszen mindenki az érdeklődésének leginkább megfelelő témakörben nyilvánít véleményt, illetve kezdeményez szenvedélyes beszélgetést embertársaival. Tehát ha valaki azt hallaná egy szombat esti partin: Képzeljétek, amióta a feleségem a 16 szelepes, 4 literes turbódízel dzsippel jár, többé nem is akar beülni a benzines merdzsómba! Gondoltátok volna? - nos, ebben az esetben 1. uralkodjunk idegeinken, 2. vegyünk mély levegőt, 3. ne öntsünk beszélgetőtársunk világos zakójára negyed liter vörösbort. Tereljük inkább a beszélgetés fonalát népszerű televíziós műsorokra, ezen belül is például az autósmagazinokra. Tehát amennyiben a TotalCar címmel futó, hetente jelentkező televíziós magazint ajánljuk, nem hibázhatunk nagyot, hiszen a műsor egyaránt megcélozza a milliomos újgazdagokat és vérprofikat, valamint az epekedő régszegényeket és a dilettánsokat.

Csütörtök esténként főműsoridőben jelentkezik A tévé ügyvédje, más néven a megoldások show-ja. Jómagam, a nézők százezreivel, izgatottan várom a kezdést, mert a műsort beharangozó szpot szerint Juszt úr velünk, a nézőkkel együtt készíti az adást. Menő médiakutatók szerint az ilyen kijelentések mögött általában interaktív műsorkészítés esete forog fenn, s lám, igazuk is van, nemhiába tiszteljük a médiaelméletek avatott pápáit. Igen, A tévé ügyvédje élő, azaz egyenes adásban készített műsor, ami annyit tesz, hogy az összes többi élőnek mondott programmal szemben itt valóban egyenesben, a szemünk előtt bomlik ki a cselekmény. S aki már hallott ezt-azt a Magyar Televízió sanyarú technikai felszereltségéről, kellemesen csalódik, hiszen viszonylag flottul, zavarmentesen halad előre az adás, nincsenek kép- és hanghibák, s a bejátszások is időben startolnak.