Családtagjai, tanítványai és legközelebbi barátai kísérték utolsó útjára szombaton a Házsongárdi temetőben Cs. Gyímesi Éva egyetemi tanárt, kritikust, közírót. Tragikus halála - május 23-án elkövetett öngyilkossága - minden bizonnyal korszakhatár az erdélyi magyar közösség életében: a romániai ellenzék, majd a rendszerváltás utáni közéleti elit szimbolikus figurája vont mérleget az elmúlt évtizedek eredményeiről és eredménytelenségéről, majd megrendítő módon távozott. A Házsongárdi temetőben szervezett búcsúztató zavarba ejtően visszafogott volt. Pedig olyan embernek szólt, aki az erdélyi magyar közélet és kulturális élet (sokak számára provokatívan kényelmetlen, sokak szerint merészen szókimondó) kritikusaként sokáig a középpontban állt akkor is, ha nézeteit széles körben elutasították. Olyan embernek, aki - a személyét, habitusát, szellemi örökségét érintő elutasítással együtt - megkerülhetetlenné vált az elmúlt harminc évben.