Halál és újjászületés a román médiapiacon - Több lábon áll, mégis megbotlik

  • Parászka Boróka
  • 2010. január 14.

Külpol

Az utóbbi hetekben szinte egyszerre szűnt meg a rendszerváltás utáni sajtó négy nagy kiadványa: a Cotidianul, a Business Standard, a Ziua és a Gardianul. A veszteség olyan nagy, hogy a média az írott sajtó haláláról beszél.

A csődsorozat megdöbbentette ugyan a nyilvánosságot, de az összeomlás nem volt váratlan. Tavaly, a látványos példányszámesések hatására ugyan minden kiadvány megpróbálkozott valaminő költségcsökkentéssel, leginkább leépítésekkel - de hiába. Már tisztán látszik, hogy 2010 a román sajtó fekete éve lesz; idén vagy negyven sajtótermék szűnhet még meg, s 1200-1300 főállású újságíró kerül az utcára.

Az okok közül az első nyilvánvalóan a reklámpiac drasztikus szűkülése. Azok, akik eddig lehúzták a rolót, mind ugyanahhoz a média-csoporthoz tartoztak, s pár éve még a piac rangos szereplői voltak.

Zuhan

A megszűnt Ziua és a Gardianul kiadója, a Petromservice annak a trösztnek a tagja, amely a legismertebb hírtelevíziót, a Realitatea TV-t és a népszerű szatirikus politikai hetilapot, a Catavencut is működteti. A Cotidianul és a Business Standard kiadói ugyancsak a Realitatea-Catüavencu tröszt tagjai, megszüntetésüket hónapokon át lebegtették. A Cotidianul tavaly már egyértelműen a netes túlélésre játszott. A Ziua tíz évvel ezelőtt még ötvenezres példányszámmal dicsekedhetett, végül olvasótábora 11 ezerre olvadt; csak tavaly kétezer olvasót veszítettek. A Gardianul példányszáma hatezer körül ingadozott, kiadója, a Best Media Press már öt évvel ezelőtt majdnem háromszázezer euró veszteséggel működött. Két éve ez az összeg meghaladta az egymillió eurót. A Cotidianul sokáig tudta növelni példányszámát. Négy évvel ezelőtt több mint tízezer olvasója volt, 2008-ban pedig már 21 ezer. A romániai sajtótermékek közül elsőként kínált "csatolt" árut: könyvsorozattal lepte meg hűséges olvasóit. Ez az akció sikeresnek látszott, a példányszám nőtt - de üzletileg kockázatosnak bizonyult. Az a cég indított a lap ellen csődeljárást, amelyik a könyvakciót menedzselte, a bukás után ötszázezer gazdátlan kötet maradt a szerkesztőségben. Aztán 2008 végén hirtelen zuhanni kezdett a példányszám is, tavaly átlagosan példányonként 9700 lapot vásároltak a törzsolvasók, míg a megszűnés hónapjában ez a szám 6300-ra olvadt. Összehasonlításként: a legnagyobb példányszámú napilapnak, az Adevarulnak több mint százezer olvasója van naponta, de közel ötvenezer olvasót szolgál ki a dús múltú Romania Libera is. Hozzájuk képest a megszűnt lapok a másod-, harmadvonalba tartoztak, példányszámban inkább a hetilapokhoz álltak közel, mintsem a rendszerváltás előtt is működő "mamutokhoz".

A csődsorozatot sokan az elhibázott lappolitikával magyarázzák. Cristian Tudor Popescu - a Gandul alapító szerkesztője, a román sajtóklub egykori elnöke - szerint általános tendencia, hogy a nyomtatott sajtó visszaszorulóban van. Az Adevarul sikertörténetét vélhetően az magyarázza, hogy egyre újabb és újabb profillal bővül a lap kínálata, szinte mindegyik román nagyvárosban helyi tartalommal jelentkezik, van reggeli és esti kiadása, és egy negyvenezres vasárnapi hetilapja is. Popescu szerint ez a "teljes pályás" letámadás meg fog térülni, s a jelek szerint az Adevarul nem lankad, újabb fejlesztésekre és befektetésekre készül.

A csődbe ment lapok így vagy úgy, de aktívan részt vettek az utóbbi hónapok rendkívül éles politikai kampányaiban. A Gardianul hozta először nyilvánosságra a Basescut kompromittáló 2006-os felvételt a tavalyi államelnök-választási kampányban. (A film szerint Basescu megpofozott egy riválisát éljenző fiút.) A Ziua alapítója, Sorin Ros*ca Stanescu pedig korrupciós botrányba keveredett. De lapfinanszírozási botrány tört ki az ifjúsági és a környezetvédelmi tárcánál is; a román politika így vagy úgy megpróbálta rátenni kezét a választások előtt a sajtóra - és ez betett a lapkiadásnak, egy-egy ilyen botrány után tömegek fordultak el kedvelt lapjaiktól. A román olvasók java része belefáradt a politikai tartalmakba, hálásak a közhasznú információkért.

Emelkedik

Az Adevarul mintájára a túlélésre játszó lapok egyszerre igyekeznek minőségi tartalomszolgáltatást nyújtani nyomtatásban, weben, televízióban, rádióban és telefonon. A tavalyi év egyik sikertörténete például a Gaöndul című napilap, aminek halálát persze - a Cotidianuléhoz hasonlóan - többször megjósolták. Ennek ellenére az újság vidáman működik, és a Cotidianul olvasótábora is lassan átszivárog hozzá. A titka ugyancsak a minőségi újságírásban állhat: sok olyan, társadalmi szempontból fontos témát tárgyaz, amelyekkel a többi lap nem foglalkozott kimerítően és tényszerűen. A Gaöndul megúszta a lapok körüli politikai botrányokat is, tiszta maradt. Saját szűk keretein belül igyekezett több párhuzamos profilt is kialakítani, roppant népszerűek kulturális és ismeretterjesztő anyagai.

A nyomtatott újságoknak nem jelent automatikus megoldást az online profilbővítés sem. A legismertebb és legnagyobb múltú hetilap, a 22 napi nézettsége nem éri el a heti húszezer egyéni látogatót. Visszaesett a netes reklámpiac is, tavaly 2008-hoz képest körülbelül 13 millió euróval csökkentek a reklámköltések. Ez az előző esztendőhöz viszonyítva húszszázalékos szűkülést jelent. Igaz, 2008 maga volt az aranykor, 2007-hez képest hetvenszázalékos növekedéssel - több mint hetvenmillió euró jutott ekkor Romániában online reklámra. A netes sajtó bizakodásának ugyanakkor alapot adhat, hogy a szakértők szerint a nyomtatott sajtóból visszavonuló reklámozók jelentős része az idén inkább az online megjelenésre költene. Ugyancsak a netbe öli pénzét az a hirdető, akinek tévés reklámra nem futja. A net most olcsó és hatékony, hasonlóan a rádiózáshoz, ahol a tízmilliós visszaesés után is 25 millió eurós reklámbevétel maradt a tavalyi évben. A netreneszánszban bízik a Realitatea-Catavencu tröszt tulajdonosa, Sorin Ovidiu Vantu is, aki bár felszámolta a Cotidianult és a Business Standardot, de tovább működteti a Realitatea hírtelevíziót, a Guerilla rádiót és a Realitatea FM-et is. Az év elején úgy nyilatkozott, hogy élve a net kínálta lehetőségekkel, nagyobb fejlesztésekben és befektetésekben gondolkodik. A televízióról semmi szín alatt le nem mondana, annak ellenére, hogy a hírcsatornát is megviselte a válság, itt is átstrukturálásra és költségcsökkentésre van szükség. És a tröszttulajdonos nem csak Romániában lát fantáziát. Terjeszkedni is szeretne, tervei között egy magyarországi, egy szerbiai és egy moldovai hírcsatorna indítása is szerepel. Az előbbieket 2011-ben, míg az utóbbit már idén február 14-én szeretné beüzemelni a médiamágnás.

Alig várjuk.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.