Halál és újjászületés a román médiapiacon - Több lábon áll, mégis megbotlik

  • Parászka Boróka
  • 2010. január 14.

Külpol

Az utóbbi hetekben szinte egyszerre szűnt meg a rendszerváltás utáni sajtó négy nagy kiadványa: a Cotidianul, a Business Standard, a Ziua és a Gardianul. A veszteség olyan nagy, hogy a média az írott sajtó haláláról beszél.

A csődsorozat megdöbbentette ugyan a nyilvánosságot, de az összeomlás nem volt váratlan. Tavaly, a látványos példányszámesések hatására ugyan minden kiadvány megpróbálkozott valaminő költségcsökkentéssel, leginkább leépítésekkel - de hiába. Már tisztán látszik, hogy 2010 a román sajtó fekete éve lesz; idén vagy negyven sajtótermék szűnhet még meg, s 1200-1300 főállású újságíró kerül az utcára.

Az okok közül az első nyilvánvalóan a reklámpiac drasztikus szűkülése. Azok, akik eddig lehúzták a rolót, mind ugyanahhoz a média-csoporthoz tartoztak, s pár éve még a piac rangos szereplői voltak.

Zuhan

A megszűnt Ziua és a Gardianul kiadója, a Petromservice annak a trösztnek a tagja, amely a legismertebb hírtelevíziót, a Realitatea TV-t és a népszerű szatirikus politikai hetilapot, a Catavencut is működteti. A Cotidianul és a Business Standard kiadói ugyancsak a Realitatea-Catüavencu tröszt tagjai, megszüntetésüket hónapokon át lebegtették. A Cotidianul tavaly már egyértelműen a netes túlélésre játszott. A Ziua tíz évvel ezelőtt még ötvenezres példányszámmal dicsekedhetett, végül olvasótábora 11 ezerre olvadt; csak tavaly kétezer olvasót veszítettek. A Gardianul példányszáma hatezer körül ingadozott, kiadója, a Best Media Press már öt évvel ezelőtt majdnem háromszázezer euró veszteséggel működött. Két éve ez az összeg meghaladta az egymillió eurót. A Cotidianul sokáig tudta növelni példányszámát. Négy évvel ezelőtt több mint tízezer olvasója volt, 2008-ban pedig már 21 ezer. A romániai sajtótermékek közül elsőként kínált "csatolt" árut: könyvsorozattal lepte meg hűséges olvasóit. Ez az akció sikeresnek látszott, a példányszám nőtt - de üzletileg kockázatosnak bizonyult. Az a cég indított a lap ellen csődeljárást, amelyik a könyvakciót menedzselte, a bukás után ötszázezer gazdátlan kötet maradt a szerkesztőségben. Aztán 2008 végén hirtelen zuhanni kezdett a példányszám is, tavaly átlagosan példányonként 9700 lapot vásároltak a törzsolvasók, míg a megszűnés hónapjában ez a szám 6300-ra olvadt. Összehasonlításként: a legnagyobb példányszámú napilapnak, az Adevarulnak több mint százezer olvasója van naponta, de közel ötvenezer olvasót szolgál ki a dús múltú Romania Libera is. Hozzájuk képest a megszűnt lapok a másod-, harmadvonalba tartoztak, példányszámban inkább a hetilapokhoz álltak közel, mintsem a rendszerváltás előtt is működő "mamutokhoz".

A csődsorozatot sokan az elhibázott lappolitikával magyarázzák. Cristian Tudor Popescu - a Gandul alapító szerkesztője, a román sajtóklub egykori elnöke - szerint általános tendencia, hogy a nyomtatott sajtó visszaszorulóban van. Az Adevarul sikertörténetét vélhetően az magyarázza, hogy egyre újabb és újabb profillal bővül a lap kínálata, szinte mindegyik román nagyvárosban helyi tartalommal jelentkezik, van reggeli és esti kiadása, és egy negyvenezres vasárnapi hetilapja is. Popescu szerint ez a "teljes pályás" letámadás meg fog térülni, s a jelek szerint az Adevarul nem lankad, újabb fejlesztésekre és befektetésekre készül.

A csődbe ment lapok így vagy úgy, de aktívan részt vettek az utóbbi hónapok rendkívül éles politikai kampányaiban. A Gardianul hozta először nyilvánosságra a Basescut kompromittáló 2006-os felvételt a tavalyi államelnök-választási kampányban. (A film szerint Basescu megpofozott egy riválisát éljenző fiút.) A Ziua alapítója, Sorin Ros*ca Stanescu pedig korrupciós botrányba keveredett. De lapfinanszírozási botrány tört ki az ifjúsági és a környezetvédelmi tárcánál is; a román politika így vagy úgy megpróbálta rátenni kezét a választások előtt a sajtóra - és ez betett a lapkiadásnak, egy-egy ilyen botrány után tömegek fordultak el kedvelt lapjaiktól. A román olvasók java része belefáradt a politikai tartalmakba, hálásak a közhasznú információkért.

Emelkedik

Az Adevarul mintájára a túlélésre játszó lapok egyszerre igyekeznek minőségi tartalomszolgáltatást nyújtani nyomtatásban, weben, televízióban, rádióban és telefonon. A tavalyi év egyik sikertörténete például a Gaöndul című napilap, aminek halálát persze - a Cotidianuléhoz hasonlóan - többször megjósolták. Ennek ellenére az újság vidáman működik, és a Cotidianul olvasótábora is lassan átszivárog hozzá. A titka ugyancsak a minőségi újságírásban állhat: sok olyan, társadalmi szempontból fontos témát tárgyaz, amelyekkel a többi lap nem foglalkozott kimerítően és tényszerűen. A Gaöndul megúszta a lapok körüli politikai botrányokat is, tiszta maradt. Saját szűk keretein belül igyekezett több párhuzamos profilt is kialakítani, roppant népszerűek kulturális és ismeretterjesztő anyagai.

A nyomtatott újságoknak nem jelent automatikus megoldást az online profilbővítés sem. A legismertebb és legnagyobb múltú hetilap, a 22 napi nézettsége nem éri el a heti húszezer egyéni látogatót. Visszaesett a netes reklámpiac is, tavaly 2008-hoz képest körülbelül 13 millió euróval csökkentek a reklámköltések. Ez az előző esztendőhöz viszonyítva húszszázalékos szűkülést jelent. Igaz, 2008 maga volt az aranykor, 2007-hez képest hetvenszázalékos növekedéssel - több mint hetvenmillió euró jutott ekkor Romániában online reklámra. A netes sajtó bizakodásának ugyanakkor alapot adhat, hogy a szakértők szerint a nyomtatott sajtóból visszavonuló reklámozók jelentős része az idén inkább az online megjelenésre költene. Ugyancsak a netbe öli pénzét az a hirdető, akinek tévés reklámra nem futja. A net most olcsó és hatékony, hasonlóan a rádiózáshoz, ahol a tízmilliós visszaesés után is 25 millió eurós reklámbevétel maradt a tavalyi évben. A netreneszánszban bízik a Realitatea-Catavencu tröszt tulajdonosa, Sorin Ovidiu Vantu is, aki bár felszámolta a Cotidianult és a Business Standardot, de tovább működteti a Realitatea hírtelevíziót, a Guerilla rádiót és a Realitatea FM-et is. Az év elején úgy nyilatkozott, hogy élve a net kínálta lehetőségekkel, nagyobb fejlesztésekben és befektetésekben gondolkodik. A televízióról semmi szín alatt le nem mondana, annak ellenére, hogy a hírcsatornát is megviselte a válság, itt is átstrukturálásra és költségcsökkentésre van szükség. És a tröszttulajdonos nem csak Romániában lát fantáziát. Terjeszkedni is szeretne, tervei között egy magyarországi, egy szerbiai és egy moldovai hírcsatorna indítása is szerepel. Az előbbieket 2011-ben, míg az utóbbit már idén február 14-én szeretné beüzemelni a médiamágnás.

Alig várjuk.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.