"Nacionalista versengés" - Smaranda Enache jogvédő és Alina Mungiu-Pippidi politológus a román-magyar viszonyról

  • Parászka Boróka
  • 2011. július 14.

Belpol

Hirtelen és gyors romlásnak indultak az eddig nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak hitt magyar-román kapcsolatok. A negatív fordulat okairól és következményeiről kérdeztük - egymástól függetlenül - Románia két mértékadó közéleti szereplőjét.
Hirtelen és gyors romlásnak indultak az eddig nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak hitt magyar-román kapcsolatok. A negatív fordulat okairól és következményeiről kérdeztük - egymástól függetlenül - Románia két mértékadó közéleti szereplőjét.

Magyar Narancs: Ön évtizedek óta "közvetít" román-magyar konfliktusokban. Hosszú idő után most újra feszült a viszony. Mit gondol, miért?

Smaranda Enache: A politikai nemzetállam mellett megjelent és teret hódít a virtuális nemzetállam, ami átnyúlik a határokon. Ez jogilag nem kifogásolható folyamat, legalábbis úgy tűnik; tudomásul kell venni, hogy egyre nagyobb közösségek lesznek a részesei, s ennek megvannak a következményei.

MN: A "virtuális nemzet" lenne a legújabb kori nacionalizmus forrása?

SE: Románia, Magyarország és Horvátország is napirendre tűzte a kettős állampolgárságot, de még kihívást jelent, hogyan értelmezhető a kettős lojalitás. Nem tisztázott, hol húzódnak a virtuális nemzetállam határai. A most zajló folyamatok azt jelzik, hogy háttérbe szorulnak az eddig előnyben részesített, többnyelvű, többkultúrájú régiókra vonatkozó politikai stratégiák. És úgy tűnik, hogy a virtuális nemzetállamok építése a regionális és az európai identitás rovására folyik. Ezért is vonzó sokaknak a kettős állampolgárság. Amikor a státusztörvényt bevezették, a magyarigazolványokért idősebb emberek folyamodtak, jobbára érzelmi okokból. Most azonban a fiatalok érdeklődnek az állampolgárság felvétele iránt, praktikus érvekre hivatkozva. Abban bíznak, hogy magyar állampolgárként majd könnyebben lehet Amerikába utazni, munkát szerezni Európában.

MN: Hogyan csapódik le mindez Erdélyben?

SE: Az utóbbi húsz évben Bukarest felől az ortodox kolonizáció érkezett ide, Magyarországról pedig folyamatosan szivárog be az a fajta nemzetállami gondolat, ami a másságot nemlétezőnek tekinti. Sokan úgy utaznak Erdélybe, hogy kizárólag a "magyar" Erdélyt járják be, csak arról vesznek tudomást, és frusztrálja őket a gondolat, hogy ez a térség még mindig Romániához tartozik. A bukaresti politikai gyakorlat pedig kitartóan másodrendű állampolgárokként kezeli a kisebbségeket. A magyar státusztörvény után érezhetővé vált, hogy Bukarest is gyorsan kettős állampolgárságot akart adni a besszarábiai és bukovinai románoknak. Megindult a két ország közötti nacionalista versengés. Most ugyanerre számítok. Az biztos, hogy minden Erdélyben csapódik le. Itt találkozik a közép-európai és a balkáni kultúra: az ide exportált nemzetpolitikák zavart okoznak. Az utóbbi napok eseményei jól jelzik, hogy olyan nagy a türelmetlenség a két főváros és a két politikai elit között, hogy ennek a mindennapi életben is megvannak és meglesznek a következményei.

MN: Mire gondol?

SE: Például a gyulafehérvári atrocitásra: részeg román fiatalok bántalmazták a teológia rektorát, Oláh Zoltánt. Ilyesmi nem történt eddig.

MN: Ez etnikai konfliktus, vagy utólag etnikailag értelmezett konfliktus volt?

SE: Nem tudni. Valakik kővel dobálták a teológia épületét, és bántották a rektort, aki ezt a vandalizmust dokumentálni akarta. És sorolhatnánk az ilyen szélsőséges eseteket. Csíkszeredában a székely gárda egy tagja - utcai happeningként - nyilvánosan felakasztotta Avram Iancu bábuját: meggyalázta az erdélyi románság egyik fontos szimbólumát. Ezek nem elszigetelt esetek, ezek a magas politika lecsapódásai. Működésbe léptek a virtuális nemzetállamok. És sajnos az erdélyi magyarok is védtelenebbek, mert a kisebbségi érdekképviselet nem kommunikál már olyan hatékonyan a román közösséggel, mint eddig.

MN: Miért?

SE: A román elitben felgyűlt egy csomó frusztráció az elmúlt húsz év alatt, mert nagyon sok mindenről nem sikerült megegyezni. A magyar elitben pedig felerősödött az arrogancia, és a civil társadalomban is nagyon kevés kísérlet történik a román-magyar párbeszédre. Volt esély a közeledésre, amikor az RMDSZ a Demokratikus Konvencióval működött együtt (a DK az 1996-os parlamenti választásokon győztes jobbközép román pártkoalíció volt; az ő jelöltjük, Emil Constantinescu lett a köztársasági elnök is - a szerk.). A román társadalom kiemelkedő figurái támogatták a párbeszédet, és olyan témák is felmerültek, amelyek addig nem, de nem éltek vele az érintettek. Pedig ekkor vált széles körben elfogadottá a kisebbségi jogok védelmének fontossága. Mára a román és a magyar politikai elit elfordult egymástól.

MN: Közben a magyarországi radikálisok megjelentek Erdélyben. Mi lehet ennek a következménye?

SE: Arra mindenki számított, hogy Tőkés Lászlóék és a Fidesz kapcsolata tovább erősödik, így egyre élesebbek lesznek az erdélyi magyarok közti konfliktusok. Románia központosított állam, ha a magyar kisebbségi érdekképviselet nem jut be a parlamentbe, akkor nagyon sok ember kiszorul a közéletből. A románok is kísérleteznek azzal, amivel a Fidesz próbálkozik Erdélyben: a PNL, a Nemzeti Liberális Párt besszarábiai kapcsolatai nagyon erősek. Úgy látom, amíg néppárti koalíció lesz Budapesten és Bukarestben, addig a legtöbb, amit el lehet érni, hogy ezek a folyamatok megférjenek egymás mellett.

MN: Ha Tőkés bejut a parlamentbe, lesz-e, aki együttműködjön vele?

SE: Nem. Már az RMDSZ-nek is nagyon nehéz kommunikálnia a mostani bukaresti elittel, a magyar közösség az utóbbi időben olyan jogokat akar, melyeknek a román politikai kultúrában nincsen tradíciójuk. A románok toleranciája véget ér az autonómiaköveteléseknél. A székelyföldi autonómia nem egyeztethető össze a román államról alkotott elvárásokkal és elképzelésekkel. Olyan folyamatoknak kellene elindulniuk, amelyek hatására a románok megérthetnék, hogy a mentalitásváltás nyereséget hozhat nekik. Egyelőre mindenki vesztesnek érezné magát, ha létrejönne a székelyföldi autonómia. Most azt látják a románok, hogy Magyarországról a virtuális Magyarország kiterjesztése és megerősítése folyik. Ezt nehéz megemészteni, mert ez a folyamat ellentétes azzal a történelmi sikerélménnyel, hogy a román régiókat sikerült egy államközösségben összefogni. Hosszú távú garanciákra lenne szükség ahhoz, hogy a végső cél nem a revízió, az elszakadás.

MN: De épp hogy semmi jele a mentalitásváltásnak.

SE: Valóban, a demokratikus diskurzus helyét a nacionalista diskurzus vette át, és ennek a legfontosabb következménye, hogy csökkent a kormányzó pártokkal és politikusokkal szembeni bizalom. A jövő évi romániai választásokon ezért kerülhet előtérbe és nyerhet szavazatokat egy sor olyan marginális erő, amelyeknek eddig esélyük sem volt. Ami megtörtént a Jobbikkal, megtörténhet jövőre a román szélsőségesekkel. Mivel demokratikus alternatívákat nem sikerült állítani, a nacionalista alternatívák kezdenek versengeni egymással. Romániában teret nyerhet a Noua Dreapta, az Új Jobboldal (a magát a Vasgárda örökösének tekintő szélsőjobboldali szervezet - a szerk.) vagy a nacionalista erők által tervezett új párt, a Pumn (Ököl). A kérdések, amiket nem tud vagy nem akar feltenni sem a magyar, sem a román politikai elit: miért nem sikerült a nemzeti kérdést az etnikai és faji dimenziókon túl tárgyalni? Miért kanyarodunk vissza ahhoz a zárványhoz, ami Európában egyszer már a nácizmushoz vezetett?

MN: Kevesen fogják érteni, ha azt állítja, hogy a magyar kisebbségvédelem radikalizmushoz vezethet.

SE: A magyar politika mindig síkraszállt a magyar közösségi jogokért, de nem ismerte fel, hogy a demokrácia megtartásához egyedül a magyar kisebbség védelme nem elég. Az még nem szól az általános empátiáról, az elfogadásról, a kisebbségi szolidaritásról. Ugyanazok az emberek, akik a magyar közösségért felszólalnak, nem foglalnak állást a zsidóság vagy a cigányság mellett. Most úgy tűnik, hogy a magyar jogvédők a mások jogai ellen foglalnak állást, és ez nagyon fájdalmas. Volt már arra példa itt a Pro Európa Ligánál, hogy valaki arra panaszkodott, hogy nem beszélhet magyarul a munkahelyén, és rögtön utána hozzátette, hogy Budapestet felvásárolták a zsidók, a cigányok meg tönkretették Magyarországot. Hasonló hibákba a románok is gyakran beleesnek, általános az intolerancia.

*

Magyar Narancs: Egy évvel ezelőtt sajátos hangvételű cikkben értelmezte a magyar kormány kettős állampolgárságra vonatkozó ígéretét. Megnevezte "érzelmi tartalmát" és praktikus célját is, a végkövetkeztetése pedig az volt, hogy ez az intézmény - túl minden pozitívumon - mégsem szolgálhat mást, mint az Orbán kormány klientúraépítését. Egy év eltelt, hogy látja most?

Alina Mungiu-Pippidi: Annak idején túldramatizáltam a kérdést. A várakozásaimnál sokkal kevesebben igénylik a kettős állampolgárságot. Emögött ugyanis nem egyéni megfontolások, hanem politikai érdek áll. A magyar állampolgárság kérdése ráadásul nem egyoldalú történet, Kelet-Európában párhuzamos folyamatok zajlanak. Most Romániában is egyértelmű a politikai szándék, hogy a külföldön élő románok is szavazati jogot kaphassanak. Mivel a külföldön élők aránya jelentős, ez rossz irányba befolyásolhatja a román belpolitikát is.

MN: Milyen értelemben?

AMP: Felszínre fog hozni egy csomó, mindeddig rejtett problémát. Ez a társadalom nem egységes, és ha a választójogot kiterjesztik, akkor az érdekkülönbségek még láthatóbbá válnak. A most zajló regionalizálási vita - aminek a közigazgatási térkép átrajzolása, az 1968 óta létező megyehatárok módosítása a célja - azt jelzi: nagyon sokrétű konfliktusokkal kell, hogy megbirkózzon ez az ország, nemcsak etnikai, de regionális szempontból is. A régiós és etnikai feszültségek pedig csak erősíthetik egymást. Most előzetes egyeztetés nélkül nyitottak Brüsszelben egy úgynevezett Székelyföldi Képviseleti Irodát. Ez egy területi külképviselet, így Bukarestben rendkívül élesen reagáltak rá, ami arra enged következtetni, hogy kiélezett a helyzet.

MN: Kolozsváron hetek óta egymást követik az etnikai vagy etnikainak látszó konfliktusok. A helyi magyarok sérelmezik a Mátyás-szobor feliratozását, a Iorga-táblát. A Házsongárdi temetőért aggódók azt állítják, hogy a történelmi magyar sírokat szándékosan elpusztítják. Gyulafehérváron a teológia rektorát bántalmazta néhány román fiatal. Miért?

AMP: Mi látszott eddig a két ország kapcsolatából? Az, hogy Orbán Viktor és Traian Basescu rendkívül jóban vannak. És eddig úgy tudtuk, hogy nagyon sokat javult a két ország együttműködése is. Most azonban nyilvánvaló, hogy a két politikus kapcsolata nem befolyásolja érdemben a két ország viszonyát, amiről most mindent elmondhatunk, csak azt nem, hogy eredményes. Orbánban és Basescuban az a közös, hogy mindketten ízig-vérig populisták, és így kezelik a nemzeti kérdést is. Bármilyen jó viszonyban vannak, ha az érdekük úgy kívánja, akkor konfliktusokat fognak provokálni. Ennek a folyamatnak most vagyunk az elején. További összeütközések jönnek.

MN: Milyen konfliktusokra gondol?

AMP: Elsősorban helyi jellegűekre - minden diplomáciai konfliktus ide vetül vissza. A konfliktuskezelésben nagyon fontos szerepe volt az RMDSZ-nek, egyrészt közvetített a román elit felé, másrészt szervezte a magyar elitet és a magyar közösséget. És ez az önszervezés működött is, fenntartható volt, mert sikerült egyensúlyhelyzetet teremteni. Mindaddig, amíg mindenki betartotta a játékszabályokat, és egymás kompetenciáit nem sértették a szereplők. Most azonban a játékszabályokat sorozatosan megsértik.

MN: Milyen eseményekre gondol?

AMP: Vegyünk egy belpolitikai példát. Basescu nem egyeztetett senkivel az ország regionális átalakításával kapcsolatban. Ahogyan például a Székelyfölddel kapcsolatban nyilatkozott, sértette a magyarok érzékenységét. Persze Basescu tudta, mit csinál, hiszen a saját választóihoz beszélt. És ebben van az erdélyi, a román-magyar csapda: ha mindenki csak a saját választóihoz beszél, ha mindkét országban csak a választási profit függvényében alakul a politika, ha nem alakul ki közös érdekszféra, akkor nőni fognak az etnikai feszültségek. És ezen az sem segít, ha Orbán és Basescu között történetesen jó a kapcsolat.

MN: Mi történik, ha a magyarországi kampány átcsap Erdélyre?

AMP: Én a román választójog feltétel nélküli kiterjesztését is élesen ellenzem. Azt kellene megérteni, hogy a választójog gyakorlása és az állami hozzájárulás feltételezi egymást. Ha olyanok döntenek politikai kérdésekben, akiket a döntés következményei nem érintenek, akkor értelmetlenné válik a választási mechanizmus. Nagyon egyszerű: ha nem adózol, akkor nem kérheted számon a politika minőségét sem. A magyar választójog kiterjesztése azt fogja eredményezni, hogy a választásokon a szimbolikus kérdések kerülnek középpontba, és egyre nagyobb teret kap a nacionalizmus. Ahelyett, hogy a jó kormányzás hogyanjára összpontosítana mindenki. Ez érvényes román oldalon is.

MN: Tőkés Lászlónak kiváló a viszonya Orbánnal, a politikai együttműködés egyik eredménye az új Erdélyi Magyar Néppárt. Hogyan viszonyulhat ehhez a román politikai élet?

AMP: Az, hogy milyen Orbán és Tőkés viszonya, engem nem foglalkoztat. Ettől függetlenül egészen biztosan kijelenthető, hogy az RMDSZ helyét egyetlen új párt sem veheti át egykönnyen.

MN: Nem arról van szó, hogy az RMDSZ helyett egy másik RMDSZ jön, hanem arról, hogy az eddig egységes erdélyi magyar politika helyét valami más veszi át.

AMP: Az erdélyi magyarok előtt elég elrettentő példa van - például Szlovákiában - arra, hogy mit jelent, ha a választói közösség megosztott. Bármilyen üzenetek is jönnek Magyarországról, én arra számítok, hogy az RMDSZ marad a fő tárgyalópartner, kivált, ha pontosan felméri a helyzetét, s tudatosítja magában, hogy ugyanahhoz a választói közösséghez beszél, mint Tőkésék.

MN: A szélsőséges magyar politika egyre inkább jelen van Erdélyben, mi lehet ennek a következménye?

AMP: A román és magyar szélsőséges pártok működése hosszú időn át korlátozott volt, mert mindkét országban erős a populista politika, ami bizonyos értelemben "becsatornázta" őket. Ha úgy tetszik, ez a rossz politikai gyakorlat jó oldala: Orbán és Basescu végeredményben védenek a szélsőségeseinktől, mert nem engedik nagyobb játéktérhez jutni őket. A rossz hír az, hogy gyakran kötnek - egyértelmű vagy kevésbé egyértelmű - kompromisszumot velük, és emelik át a szélsőséges diskurzusok elemeit a sajátjukba. Közelebb hozzák a centrumhoz a radikálisokat, illetve radikalizálják a centrumot.

MN: Van esély a román és a magyar nacionalizmus visszaszorítására? Mit hozhat a közös európai identitás?

AMP: Az európaiság nem fog megoldást nyújtani a konfliktusokban. Európa szabad utat enged a különböző nacionalizmusok terjedésének - ezzel a tapasztalattal szembe kell nézni, az illúziókkal le kell számolni. Arra kell összpontosítanunk, hogyan lehetséges az együttélés, és nem arra, hogyan képviselhető minél határozottabban az identitás. Ha a dolgok elfajulnak, és a két ország, a két nép viszonyát az identitásharc határozza meg, az régen rossz, azon mindenki veszíteni fog.

Névjegyek

Smaranda Enache jogvédő, politikus, a Pro Európa Liga elnöke. 1998 és 2001 között finnországi román nagykövet, 2004-ben indult a kolozsvári önkormányzati választásokon. 2008 és 2010 között a Román Liberális Párt alelnöke volt, de a párt kisebbségellenes oktatáspolitikája miatt lemondott.

Alina Mungiu-Pippidi politológus, a bukaresti Politikatudományi Intézet munkatársa, a berlini Hertie School of Governance oktatója, a Román Akadémiai Társaság (SAR) alapítója. Szociológiai munkáiban a nacionalista konfliktusok jellegével, a rendszerváltás utáni román társadalom átalakulásával foglalkozik. Irodalmi művei közül az Evangélisták (Evanghelisütii) című színműve a legismertebb. A Román Színházi Társaság által díjazott darabot az ortodox egyház blaszfémiának minősítette.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.