Könyvhét Erdélyben - Újrajátszás helyett

  • Parászka Boróka
  • 2011. június 9.

Képzőművészet

Kolozsvár történelmi városközpontjára rá se lehetett ismerni. A belváros, sok-sok román-magyar konfliktus helyszíne - az a tér, ahol a legutóbbi időszakig is egymást követték a nacionalista összeszólalkozások - nyugat-európai maszkot öltött.
Kolozsvár történelmi városközpontjára rá se lehetett ismerni. A belváros, sok-sok román-magyar konfliktus helyszíne - az a tér, ahol a legutóbbi időszakig is egymást követték a nacionalista összeszólalkozások - nyugat-európai maszkot öltött.

Ûrkorszakból érkezett pillangólányok (futurisztikus, két lábon járó reklámhordozók), fekete-vörös kockafotelek, könnyű szerkezetű pihenősátrak, legalább öt-hat nyelven csacsogó tömeg foglalta el a Mátyás szobra körüli teret. Bőkezű mecénások komoly befektetések árán varázsolták át néhány napra a máskor komor és konok város szívét. Az európai tömegben sodródókat azonban hiába faggattuk: a kultúrturisták nem a magyar könyvhét kedvéért látogattak ide, őket a legnagyobb - immár egy évtizedes múltra visszatekintő - erdélyi filmszemle, a TIFF vonzotta. A június 3-án kezdődött filmünnep kilenc napig tartó, a teljes várost átszövő vizuális kalandot kínál: nemcsak a mozikban, de a helyi parkokban, köztereken, kocsmákban is minden a filmről, a megfilmesített kultúráról szól ez idő alatt: pörög a város. Kivéve a Mátyás szülőháza előtti teret, ahol a magyar könyvhét Erdélybe "kihelyezett" programsorozata kapott helyet.

Itt, az óváros legkedvesebb öreg házai között nyoma sincs a Mátyás-szobor körüli lendületnek: néhány szerényen ellátott stand és egy vörös vászonnal bélelt színpad jelzi, hogy az erdélyi filmfesztiválon túl is van - kisebbségi magyar léptékben mért - kultúrélet.

A szervezők nevében H. Szabó Gyula, a Romániai Magyar Könyves Céh alelnöke beharangozójában azt ígérte, hogy "Kolozsvár szívét néhány napra kisajátítja a magyar könyv". A "kisajátítás" - állították a háromnapos könyvhét szervezői - azért is indokolt, mert utoljára hetven éve, 1941-ben volt hasonló kezdeményezés: akkor Kolozsvár mellett Szatmárnémeti, Nagyvárad és Marosvásárhely is bekapcsolódott a "nagy magyar könyvünnepbe".

Most azonban csak a kolozsváriak ünnepeltek, pontosabban csak a kolozsvári magyarok, mert a megyei önkormányzat által kiadott művelődési folyóiratén (Tribuna) kívül egyetlen román kiadó sem képviseltette magát. Román szót tényleg nem lehetett hallani a "kisajátított" téren (a belváros apró sarkában) - vagy azért, mert nem érdekli a helyieket a magyar könyv, vagy mert nem volt semmilyen románoknak (továbbá a városban szép számmal megforduló külföldieknek) szánt idegen nyelvű ismertető és program a rendezvénysorozaton.

Ám azt, hogy a románokat nem érdekli a magyar kultúra, néhány hete a bukaresti Bookfest cáfolta: itt Magyarország volt a díszvendég. Kolozsváron azonban szimbolikusan és konkrétan is majdhogynem elbarikádozták magukat a szűk utcák közé a magyar könyvárusok.

"Nem tudom, mi van ott, azt hiszem, gyereknap a magyaroknak" - vonogatják a vállukat a könyves standoktól kétsaroknyira kávézó román egyetemisták, amikor a szabadtéri eseményről faggatjuk őket, és nevetve hozzáteszik az enyhén csípős poént: "ezek a magyarok mindenről lekésnek, még a gyereknapról is".

A standok körül visszafogott a forgalom, a vendégek zöme tényleg inkább a gyerekműsorokra érkezik babakocsival, gyerekekkel, kevesen mustrálják a könyvkínálatot. A legnagyobb érdeklődést a tömegben sétáló kóchajú bohócok és a gólyalábasok váltják ki.

"Egyetlen olyan magyarországi kiadó sem jött el, akinek a könyveit meg szerettük volna vásárolni, pedig nagyon-nagyon készültünk" - panaszkodik két helyi bölcsészlány, és tényleg: a nemzeti összetartozás jegyében szervezett könyvvásáron egyetlen standon van "magyar importkönyv", ezen két kisebb magyarországi kiadó osztozkodik. 'k képviselik az országhatárokon átnyúló magyar kultúrát - továbbá a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése, amelynek önálló standja van ugyan, de a kínálat itt is rendkívül szegényes. Magyarországról szinte csak tutibiztosan kelendő, színes nyomatú lapozós babakönyvek érkeztek. "Csak a helyiek olvastak fel, csak a kolozsváriak dedikáltak, még Marosvásárhelyről sem ruccant át senki; azt hittük, hogy tényleg leköltözik ide a könyvhét, de ez nem az" - teszik hozzá a könyvre szánt pénzüket elkölteni nem tudó egyetemisták, akik nem téblábolnak sokat, szaladnak tovább ők is a TIFF-re.

Viszonylagos normalitás

Mátyás házát tapintható csalódottság lengi körül: néhány tucat vásározó és a kávéházi teraszok vendégei népesítik be a teret. A helyi kiadók és szerkesztők közül egyetlen embert sikerült utolérni, Balázs Imre Józsefet, aki Bálint Tamás és Csender Levente könyveit mutatta be. "Ez a könyvhét a várakozásokhoz képest helyi érdekűre sikeredett" - összegzi a kolozsvári könyves kalandot a költő-szerkesztő, aki úgy véli, azért nincs elég érdeklődő, mert aki tehette, Pestre ment. Nincs igaza: Kovács András Ferencet, a Látó főszerkesztőjét nem Pesten, hanem Marosvásárhelyen értük utol, és tömör választ kaptunk, amikor azt kérdeztük, miért nem vesz részt a kolozsvári könyvünnepen: "Azért, mert nem hívott senki."

Láthatólag még az erdélyi könyv- és szövegműhelyek sem találtak egymásra - más erdélyi városokban egyáltalán nem rendeztek hasonló programokat. Pedig az Erdélybe delegált magyar könyvhetet Kelemen Hunor román kulturális miniszter nyitotta meg, aki - szintén - politikai feladatokat rótt a kulturális rendezvényre. "A mai alkalom 70 év után egy szimbolikus térfoglalás Kolozsváron, egy olyan városban, ahol a normalitás és az aberráció váltogatják egymást. Nekünk az a kötelességünk, hogy a viszonylagos normalitást megerősítsük itt, Kolozsváron" - mondta a kis téren egybegyűlteknek.

Hogy mit értett "viszonylagos normalitáson" a tárcavezető, nem egyértelmű. Egy biztos: 1941 újrajátszása nem hozott sikert Kolozsváron: olyannyira a távolmaradásról szólt a "magyar kulturális terjeszkedés", hogy a rendezvény díszvendége, Csoóri Sándor sem látogatott a helyszínre. A meghívott sajátos hangulatú üzenetet küldött maga helyett. "Az első alkalommal megrendezett kolozsvári könyvhét díszvendége Móricz Zsigmond volt. 2011-ben, a nagy író után - szemérmesen mondom - én lehettem volna az. Mentségemre csak az szolgál, hogy ő akkor hatvankét esztendős volt, én pedig maholnap hússzal több. Szerettem volna Önökkel lenni a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten, mert ennek a városnak mindig különleges helye volt a nemzet életében. Ma is szellemi központ."

Azt, hogy milyen értelemben szellemi központ Kolozsvár, a könyvhét programján nehéz lemérni. Ezzel szemben a TIFF - tehetős mecénásaival - tényleg terjeszkedik és nyit: a belga, portugál és norvég filmes csomagok mellett idén is helyet kapott a "magyar nap" a hivatalos programban, a helyiek (továbbá az ország minden szegletéből idesereglő románok) Tarr Béla, Miklauzic Bence, Tamás Dömötör, Vágvölgyi B. András, Groó Diana és Till Attila filmjeivel ismerkedhetnek.

Ezt a kolozsvári szellemi központot azonban már nem a magyar és nem az erdélyi magyar kultúrpolitika, nem a magyar könyvpiac építi. Pedig, ha akarná, megtehetné.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.