Ûrkorszakból érkezett pillangólányok (futurisztikus, két lábon járó reklámhordozók), fekete-vörös kockafotelek, könnyű szerkezetű pihenősátrak, legalább öt-hat nyelven csacsogó tömeg foglalta el a Mátyás szobra körüli teret. Bőkezű mecénások komoly befektetések árán varázsolták át néhány napra a máskor komor és konok város szívét. Az európai tömegben sodródókat azonban hiába faggattuk: a kultúrturisták nem a magyar könyvhét kedvéért látogattak ide, őket a legnagyobb - immár egy évtizedes múltra visszatekintő - erdélyi filmszemle, a TIFF vonzotta. A június 3-án kezdődött filmünnep kilenc napig tartó, a teljes várost átszövő vizuális kalandot kínál: nemcsak a mozikban, de a helyi parkokban, köztereken, kocsmákban is minden a filmről, a megfilmesített kultúráról szól ez idő alatt: pörög a város. Kivéve a Mátyás szülőháza előtti teret, ahol a magyar könyvhét Erdélybe "kihelyezett" programsorozata kapott helyet.
Itt, az óváros legkedvesebb öreg házai között nyoma sincs a Mátyás-szobor körüli lendületnek: néhány szerényen ellátott stand és egy vörös vászonnal bélelt színpad jelzi, hogy az erdélyi filmfesztiválon túl is van - kisebbségi magyar léptékben mért - kultúrélet.
A szervezők nevében H. Szabó Gyula, a Romániai Magyar Könyves Céh alelnöke beharangozójában azt ígérte, hogy "Kolozsvár szívét néhány napra kisajátítja a magyar könyv". A "kisajátítás" - állították a háromnapos könyvhét szervezői - azért is indokolt, mert utoljára hetven éve, 1941-ben volt hasonló kezdeményezés: akkor Kolozsvár mellett Szatmárnémeti, Nagyvárad és Marosvásárhely is bekapcsolódott a "nagy magyar könyvünnepbe".
Most azonban csak a kolozsváriak ünnepeltek, pontosabban csak a kolozsvári magyarok, mert a megyei önkormányzat által kiadott művelődési folyóiratén (Tribuna) kívül egyetlen román kiadó sem képviseltette magát. Román szót tényleg nem lehetett hallani a "kisajátított" téren (a belváros apró sarkában) - vagy azért, mert nem érdekli a helyieket a magyar könyv, vagy mert nem volt semmilyen románoknak (továbbá a városban szép számmal megforduló külföldieknek) szánt idegen nyelvű ismertető és program a rendezvénysorozaton.
Ám azt, hogy a románokat nem érdekli a magyar kultúra, néhány hete a bukaresti Bookfest cáfolta: itt Magyarország volt a díszvendég. Kolozsváron azonban szimbolikusan és konkrétan is majdhogynem elbarikádozták magukat a szűk utcák közé a magyar könyvárusok.
"Nem tudom, mi van ott, azt hiszem, gyereknap a magyaroknak" - vonogatják a vállukat a könyves standoktól kétsaroknyira kávézó román egyetemisták, amikor a szabadtéri eseményről faggatjuk őket, és nevetve hozzáteszik az enyhén csípős poént: "ezek a magyarok mindenről lekésnek, még a gyereknapról is".
A standok körül visszafogott a forgalom, a vendégek zöme tényleg inkább a gyerekműsorokra érkezik babakocsival, gyerekekkel, kevesen mustrálják a könyvkínálatot. A legnagyobb érdeklődést a tömegben sétáló kóchajú bohócok és a gólyalábasok váltják ki.
"Egyetlen olyan magyarországi kiadó sem jött el, akinek a könyveit meg szerettük volna vásárolni, pedig nagyon-nagyon készültünk" - panaszkodik két helyi bölcsészlány, és tényleg: a nemzeti összetartozás jegyében szervezett könyvvásáron egyetlen standon van "magyar importkönyv", ezen két kisebb magyarországi kiadó osztozkodik. 'k képviselik az országhatárokon átnyúló magyar kultúrát - továbbá a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése, amelynek önálló standja van ugyan, de a kínálat itt is rendkívül szegényes. Magyarországról szinte csak tutibiztosan kelendő, színes nyomatú lapozós babakönyvek érkeztek. "Csak a helyiek olvastak fel, csak a kolozsváriak dedikáltak, még Marosvásárhelyről sem ruccant át senki; azt hittük, hogy tényleg leköltözik ide a könyvhét, de ez nem az" - teszik hozzá a könyvre szánt pénzüket elkölteni nem tudó egyetemisták, akik nem téblábolnak sokat, szaladnak tovább ők is a TIFF-re.
Viszonylagos normalitás
Mátyás házát tapintható csalódottság lengi körül: néhány tucat vásározó és a kávéházi teraszok vendégei népesítik be a teret. A helyi kiadók és szerkesztők közül egyetlen embert sikerült utolérni, Balázs Imre Józsefet, aki Bálint Tamás és Csender Levente könyveit mutatta be. "Ez a könyvhét a várakozásokhoz képest helyi érdekűre sikeredett" - összegzi a kolozsvári könyves kalandot a költő-szerkesztő, aki úgy véli, azért nincs elég érdeklődő, mert aki tehette, Pestre ment. Nincs igaza: Kovács András Ferencet, a Látó főszerkesztőjét nem Pesten, hanem Marosvásárhelyen értük utol, és tömör választ kaptunk, amikor azt kérdeztük, miért nem vesz részt a kolozsvári könyvünnepen: "Azért, mert nem hívott senki."
Láthatólag még az erdélyi könyv- és szövegműhelyek sem találtak egymásra - más erdélyi városokban egyáltalán nem rendeztek hasonló programokat. Pedig az Erdélybe delegált magyar könyvhetet Kelemen Hunor román kulturális miniszter nyitotta meg, aki - szintén - politikai feladatokat rótt a kulturális rendezvényre. "A mai alkalom 70 év után egy szimbolikus térfoglalás Kolozsváron, egy olyan városban, ahol a normalitás és az aberráció váltogatják egymást. Nekünk az a kötelességünk, hogy a viszonylagos normalitást megerősítsük itt, Kolozsváron" - mondta a kis téren egybegyűlteknek.
Hogy mit értett "viszonylagos normalitáson" a tárcavezető, nem egyértelmű. Egy biztos: 1941 újrajátszása nem hozott sikert Kolozsváron: olyannyira a távolmaradásról szólt a "magyar kulturális terjeszkedés", hogy a rendezvény díszvendége, Csoóri Sándor sem látogatott a helyszínre. A meghívott sajátos hangulatú üzenetet küldött maga helyett. "Az első alkalommal megrendezett kolozsvári könyvhét díszvendége Móricz Zsigmond volt. 2011-ben, a nagy író után - szemérmesen mondom - én lehettem volna az. Mentségemre csak az szolgál, hogy ő akkor hatvankét esztendős volt, én pedig maholnap hússzal több. Szerettem volna Önökkel lenni a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten, mert ennek a városnak mindig különleges helye volt a nemzet életében. Ma is szellemi központ."
Azt, hogy milyen értelemben szellemi központ Kolozsvár, a könyvhét programján nehéz lemérni. Ezzel szemben a TIFF - tehetős mecénásaival - tényleg terjeszkedik és nyit: a belga, portugál és norvég filmes csomagok mellett idén is helyet kapott a "magyar nap" a hivatalos programban, a helyiek (továbbá az ország minden szegletéből idesereglő románok) Tarr Béla, Miklauzic Bence, Tamás Dömötör, Vágvölgyi B. András, Groó Diana és Till Attila filmjeivel ismerkedhetnek.
Ezt a kolozsvári szellemi központot azonban már nem a magyar és nem az erdélyi magyar kultúrpolitika, nem a magyar könyvpiac építi. Pedig, ha akarná, megtehetné.
