Az Emil Boc kormányfő vezette nagykoalíció számos fontos intézkedésbe vágott bele, s emiatt számos nézeteltérés feszítette. Új bértörvény elfogadását szorgalmazta, egységes bértáblával és a minimálbérhez viszonyított járandóságok közötti különbségek csökkentésével. Hadat üzent a pótlékok és járulékok átláthatatlan rendszerének - e kiegészítő jövedelmeknek köszönhetően is nőtt meg a közalkalmazotti és a versenyszféra béreinek különbsége. (Ma a közalkalmazottak jelentős része akár negyven százalékkal magasabb fizetést vihet haza, mint a versenyszféra alkalmazottai.) A Boc-kormány átszervezést és leépítést kezdeményezett az egészségügyben, főként a kórházakban; még szigorúbb betegbiztosítási rendszert fontolgatott, és a vizitdíj bevezetését. Teljes átalakítást indítványozott a kirívóan magas költségekkel és bűnrossz hatékonysággal működő román tanügyben; valamint kezdeményezte a nyugdíjak csökkentését és a nyugdíjkorhatár emelését, a nyugdíjrendszer teljes átalakítását is.
Csináljátok egyedül!
Mindez természetesen mérhetetlen dühöt váltott ki a román társadalomban: az elkerülhetetlen népszerűségvesztés volt az egyik oka annak, hogy a PSD az ellenzéki szerepet választotta. A koalíciós szakadás után pedig új szövetségeseket kerestek és találtak: az RMDSZ-szel és a liberális párttal (PNL) közösen bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a kisebbségben maradt demokrata kormány ellen. A rendszerváltás után először volt sikeres ez a kezdeményezés: október végén leköszönt a Boc-kormány. Időközben sztrájksorozat rázta meg az országot: a teljes közalkalmazotti szféra többször is utcára vonult, napokra leálltak a kórházak, az iskolák, a közhivatalok, tüntettek a rendőrök is. A bukaresti kormány kérésére elhalasztották a magyar-román közös kormányülés október közepére tervezett ülésszakát. A Nemzetközi Valutaalap vizsgálóbizottságának október végén kellett volna Romániába érkeznie, hogy jelentést hallgasson meg a gazdaság állapotáról és az ország IMF-fel szemben vállalt kötelezettségeiről. Az IMF figyelme és az általa nyújtott hitel következő részlete - a decemberben esedékes 1,5 milliárd euró - létkérdés Románia számára. Az elmaradt látogatás súlyos következményekkel járhat. Már szeptemberben látszott, hogy az év végén baj lesz a nyugdíjak folyósításával, októberre gyakorlatilag kiürült az egészségügyi pénztár, nincs fedezet sem a kórházak működtetésére, sem az egészségügyi dolgozók bérére. A gazdasági visszaesés a pesszimista jóslatok szerinti 6 százalék helyett már 9 százalék, a munkanélküliségi ráta elérte a 6,9 százalékot, a tavalyi mutatók dupláját. Romániának emellett tartania kéne a 7,3 százalékot meg nem haladó államháztartási hiányra vonatkozó ígéretét is. A súlyos politikai válság miatt azonban az IMF annyit üzent: akkor jön, ha lesz új kormány.
Az egykori kormánypártok azonban nem csak a válságkezelés mikéntjén kaptak össze: a gazdasági és politikai krízist a novemberi államelnök-választás kampánya fűti. Dan Nica szociáldemokrata belügyminiszter szeptember végén úgy nyilatkozott: "valakik" választási csalásra készülnek. Eddig mindegyik romániai választáson tartotta magát az a meggyőződés, hogy az a párt nyer, amelyiké a belügyi tárca. Nica felmentésével a demokraták veszélybe sodorták a kormány működését - viszont megszerezték a belügyet és a jogot arra, hogy sürgősségi kormányrendeletekkel a választások előtt gyakorlatilag bármit megtehessenek. A halálugrásra azért lehetett szükség, mert Basescu elnök közeli politikai környezetében egymást érik a korrupciós botrányok. Több demokrata miniszter távozott már emiatt a kormányból, és van, aki ellen most folyik vizsgálat. A Boc-kormány egy lapra tett fel mindent: ahhoz, hogy növelje Basescu esélyeit az elnökválasztásokon, saját maga, a parlament és közvetve az ország működőképességét kockáztatta. A kormányválság által teremtett káoszt a romániai választások belső logikája diktálja.
Feltalálják magukat
Az éles politikai konfliktusok azonban alkalmat adtak arra is, hogy az RMDSZ tisztázza helyzetét. A magyar pártról eddig azt tartotta a román közvélemény, hogy a kormányzati szerepért mindig mindenre hajlandó. Ám az RMDSZ most ellenállt a kísértésnek - hiába ígért a bizalmatlansági indítvány benyújtása előtt kiegészítő forrásokat a kisebbségi szervezeteknek a Boc-kabinet, az RMDSZ lelépett. (Ellenkező esetben azt kockáztatta volna, hogy a kormány bukása őt is magával rántja.) De újraértékelte szerepét és viszonyát az ellenzéki pártokhoz a szociáldemokrata párt (PSD) is - így sikerült az ellenzéknek Emil Boc helyett új miniszterelnököt javasolnia. A Romániai Német Demokrata Fórum által jelölt Klaus Johannisnak, Nagyszeben különös politikai karriert befutó polgármesterének egyik bravúrja az, hogy tíz év alatt Románia egyik legjobban működő városává varázsolta Nagyszebent. Ráadásul ezt nem egy Kósa Lajos-féle erős pártbázissal érte el. Johannis valóban független, és függetlenként élte túl a Basescuval kötött időszakos együttműködését, majd pár évvel ezelőtti szakítását. Személyét fenntartások nélkül elfogadták a román szocdemek, liberálisok és az RMDSZ is. Felmerült már, hogy indul az államfőválasztáson is, sőt civil kezdeményezés is indult a jelölésére (országszerte ismert és kedvelt személyiség), de végül nem szállt be az idei versenybe. Basescu elutasította Johannis miniszterelnöki jelölését, de töretlenül támogatja őt az ellenzék - ha ez a konszenzus megmarad mögötte, még fontos szerepet kaphat az országos politikában.
Basescu egy viszonylag ismeretlen, a pártpolitikától távol eső figurát nevezett meg miniszterelnök-jelöltjeként: Lucian Croitoru közgazdászt. Érvei nem elfogadhatatlanok: Croitoru a Román Nemzeti Bank elnökének, Mugur Isarescunak a tanácsadója, és négy éven át képviselte Romániát a Nemzetközi Valutaalapnál. Az utóbbi hónapokban rendszeresen nyilatkozott az IMF-fel és az Európai Bizottsággal kötött hitelszerződések jövőjéről; egyike azoknak, akik a megkésett román válságkezelés felpörgetését követelik. Basescu ezért (is) ragaszkodik a jelöléséhez. Ám ha nem sikerül hamar megegyezni legalább a szocdemekkel az új miniszterelnök személyéről, és a jelenlegi ügyvezető kormányt nem váltja egy teljes jogkörrel felruházott testület, előre hozott parlamenti választásokat írhatnak ki az államelnöki választások novemberben és december elején esedékes fordulói után. Ez tisztázhatja ugyan az erőviszonyokat, segítheti egy új, cselekvőképes kormány felállását valamikor a jövő év elején - de addig a válságkezelés hanyagolása miatt csődközelbe juthat az ország. A pártoknak már csak azt kell eldönteniük, mit és kit érdemes feláldozni az államfőválasztás oltárán.
