Rácz Judit

Ma, amikor valóságos fesztiváldömping van, sok minden kell ahhoz, hogy egy művészeti fesztivál jól sikerüljön. A klasszikus és a kortárs zene közönsége eleve nem túl nagy, ráadásul más irányú érdeklődéseit is ki akarja elégíteni, tehát valóban versenyezni kell érte, s a Kaposfest Kamarazenei Fesztiválnak ez immár nyolcadszorra is remekül sikerült.

Fellépéseiből ítélve világhírű, de ő azt mondja, ez nem ilyen egyszerű. Most épp Glyndebourne-ban, az angol high society méltán híres magánoperaházában énekelt főszerepet William Christie vezényletével, s ez hasonlóan magas szintű felkérések sorába illeszkedik.

A két itthon (is) képzett, német nyelvterületen élő fiatal operarendező a Müpa-beli Wagner-napok első, 2006-os, kirobbanóan sikeres Parsifal-rendezésével markáns névjegyet tett le az asztalra. Nőkről és férfiakról, Parsifalról, Magyarországról beszélgettünk.

Énekesként hosszú ideig gazdagította a magyar zenei éle­tet, ma pedig közösségszervezőként, a Crescendo Nyári Akadémia vezető művésztanáraként teszi ugyanezt.

Sokat dolgoztak együtt a korán elhunyt Kocsis Zoltánnal, őrizni akarja az örökséget, de tovább kell lépni.

Leginkább komolyzenei műsorvezetőként ismert, pedig a nyilvános szereplésen túl egy kevésbé publikus, de talán érdekesebb foglalkozása is van. Eddigi élete pedig bővelkedik meglepő kanyarokban.

Nemrégiben érte a megtiszteltetés, hogy a nagynevű zongoragyár saját művészei közé választotta. Vagy fordítva: a Steinway örülhet, hogy a csillogó névsor újabb nagyszerű művésszel gazdagodott. Most két évig Tokióban fog tanítani, de azért itthon is hallhatjuk.

Világjáró, keresett művész, aki szerint a világjárást nem akadályozni, hanem éppen elősegíteni kellene. Annak idején Maurice André emelte meg előtte a kalapját, ma pedig már műveket írnak neki.

Orosz-zsidó dédapja a forradalom idején menekült el Oroszországból – az igazi nevét senki nem ismeri, mert amit azóta visel a család, az a francia határon született félreértés: „ja ruszkij”, „orosz vagyok”. De már mindegy is – interjúalanyunk ezen a néven lett világhírű kontratenor.

Decemberben a Messiást vezényelte a Müpában. Budapestet szereti, és sajnálta, hogy ezúttal nem volt ideje kedvenc fürdőjére, a Királyra, amelynek török kupolája elbűvölte. A barokk zene apostola nemcsak a vezényléséről, hanem a kertjéről is híres, de azt is boldogan mesélte, hogy legutóbb egy értékes 17. századi festményt vásárolt egy itteni aukción.

A Zeneakadémia doktora, aki más művészetek felé nyitó, éneklő társulatot vezet. Adtak már gasztrokoncertet, játszottak operát barlangban és részt vettek több színházi előadásban is.