Az idén tizedszerre, s egyben utoljára játszották a Müpa egyedülálló produkcióját, Wagner tetralógiáját. Népszerűsége, látogatottsága, sikere töretlen és maradéktalanul megérdemelt. Megálmodója, művészeti vezetője és karmestere Fischer Ádám, és a tőle várható minőség ígéretére a Wagner-énekesek világcsapatából boldogan sereglettek ide a legnagyobbak. Világszínvonalat kaptunk tíz éven át, mert az esemény beteljesítette ambícióját, már a kezdetén a legjobb előadások és a leghíresebb játszóhelyek közé emelkedett. Egyebek mellett azzal is, hogy Budapesten úgy játsszák, ahogyan sehol máshol, Bayreuthban sem: négy egymást követő napon. Amiből az is következik, s ez ennek az előadásnak fontos eleme, hogy az egyes szerepeket váltott énekesek játsszák, mert nincs az a torok, ami több egymás utáni napot bírna ezekből a nyaktörő szólamokból. Ennek köszönhetően nemcsak még több világhírű énekest hallhattunk, hanem az egyes figurák még plasztikusabbá és egyben általánosabbá, világosabbá, érthetőbbé váltak, mert elváltak egy adott énekes külső megjelenésétől, és így átfogóbb értelmet nyertek. A siker másik alapvető eleme a nagyszerű rendezés volt, Hartmut Schörghofer munkája, aki minimális díszlettel és jelmezzel dolgozott, így sokkal nagyobb teret hagyott a néző-hallgató egyéni érzékenységének és képzelőerejének, s az így kapott élmény sokkal mélyebb, mint számtalan, nagy rendezőnevekhez és híres operaházakhoz köthető, izzadságszagúan különlegesnek szánt előadás. Hely hiányában az énekesek csillagsorát képviselje itt egyetlen művész: a végig csúcsformában éneklő, elsöprő svéd Irene Theorin.
Az előadásokat a Müpa tíz éven át rögzítette, az anyag megvágva, kiadásra készen áll – megbocsáthatatlan volna, ha megállnának az eddig megjelent Walkür DVD-nél, és a gyönyörű előadás dobozban porladna el.
Budapesti Wagner-napok 2017, Müpa, június 15–18.
