Sallai László

Leginkább a britpop-hullámhoz szokták sorolni a The Boo Radleyst, és legnagyobb slágerük, a Motownt megidéző és Tom Jones fúvósait is csatasorba állító 1995-ös Wake Up Boo! tényleg lehetne akár egy Blur-dal is.

Patrick Haggerty 1973-ban jelentette meg a Lavender Country debütáló lemezét, majd a kis példányszámban kiadott album szinte azonnal eltűnt a süllyesztőben, a frontember pedig szögre akasztotta a gitárt.

Az ausztrál alternatív rock legismertebb zenekara egyértelműen a Midnight Oil: hazájukban elképesztő rajongás veszi körül őket, a nyolcvanas évek második felében pedig sikerült Amerikát és Európát is meghódítaniuk.

Az amerikai Big Thief tagjaiból csak úgy ömlik a zene: 2019-ben fél év különbséggel két nagy sikerű lemezt is megjelentettek (U.F.O.F. és Two Hands), azóta pedig a négytagú zenekarból hárman is adtak ki szólóalbumot.

Az 1980-as évek eleje óta létező zenekar összeforrt egyetlen állandó tagjának és frontemberének, Pat Fishnek a nevével.

Több mint 15 éve hagyta ott első zenekarát, hogy szólókarrierbe kezdjen.

Tavaly adta ki harmadik nagylemezét a külföldön is rendszeresen turnézó Ék zenekar. Lee Olivér gitáros-énekessel a saját zenekaráig vezető útról és a pszichoterápia fontosságáról beszélgettünk.

A norvég énekes-dalszerző még húszéves sem volt, amikor 2016-ban első albuma, az All My Demons Greeting Me as a Friend megjelent.

Első daluk csupán két évvel ezelőtt jelent meg, de az elmúlt időszakban olyan érdeklődés övezte a munkásságukat, hogy debütáló albumuk a brit lemezlista második helyén nyitott.

Majd’ öt évtizedet felölelő karrierje során Elvis Costello elképesztő termékenyen dolgozott.

Egy Clash-koncert hatására fordult Billy Bragg a politikai aktivizmus és a punkzene felé, első szólólemezei a nyolcvanas években jelentek meg, kezdetben csupán egyetlen elektromos gitárral kísérte társadalomkritikával átszőtt dalait.

A 2010-es években feltűnt Richard Dawson zenéjét leginkább avantgárd folkként lehetne jellemezni.